bezár
 

irodalom

2011. 12. 29.
A független értelmiségi egzisztencia lehetősége megszűnt Magyarországon
Interjú Csordás Gáborral
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A független értelmiségi egzisztencia lehetősége megszűnt Magyarországon 2011-et záró kérdéseinkkel olyan irodalmárokat kerestünk fel, akik a könyvkiadást, az irodalmi élet szervezeti rendszerét, valamint a kultúr- és irodalompolitikai folyamatok alakulását belülről, elsőkézből ismerik, képviselik. Elsőként Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó alapító-főszerkesztője válaszait közöljük.
PRAE.HU: Voltak-e olyan változások idén, amelyek akár téged, akár a Jelenkor Kiadót pozitívan vagy negatívan érintették?

Sajnos azt kell mondanom, személyesen az érintett pozitívan, hogy két hónapot Magyarországon kívül töltöttem. Nemcsak azért, mert elszabadultam abból a számomra egyre nyomasztóbb környezetből és hangulatból, ami itthon van, hanem azért is, mert Dél-Franciaországba utaztam, ahová nagyon régen vágytam, és ahol a Nemzetközi Fordítóközpontban nagyon jól tudtam dolgozni.

A másik tíz hónap nyomasztóan telt. Mindenki érzi a gazdasági világválság következményeit, de valahogy úgy alakult, hogy ez a válság pont a kultúragondozó, -kedvelő középréteget érintette a legsúlyosabban, és nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is. Ennek a rétegnek a kultúrafogyasztás mellett a kultúragondozással is törődnie kellene, s mivel ezt nem igazán vagy nem jól teszik, az ország kulturális „legatyásodása” tovább folytatódott, a kultúra értéke, presztízse és nyilvánvalóan az elismertsége is tovább csökkent.

Kiderült az is, hogy az a fajta kritikai értelmiség, ami minden normális országban az ellensúlyt biztosítja a hatalommal és a hatalomnak kiszolgáltatottakkal szemben, gyakorlatilag nem létezik.

PRAE.HU: Nem létezik, vagy nem látható? Nem lehet, hogy ez a kritikai értelmiség létezik, csupán a fellépésük, tiltakozásuk nem annyira szélsőséges, hogy az utcákon randalírozzanak vagy különféle épületekbe rontsanak…?

Nem, sajnos azt kell mondanom, hogy nem létezik.
Olyan lépések sorozata történt, ami az értelmiségi létet, a szólásszabadságot közvetlenül érinti. Lehet, hogy Franciaországot említve nagyon erős példát mondok, hiszen ott tényleg mindenért tiltakoznak, mindenesetre a franciák darabokra szedték volna Párizst, ha a kormány a tizedrészét megpróbálja annak, amit itthon megtettek. De azt hiszem, Németországban, és minden más tisztességes országban is erre nagyon komolyan reagáltak volna.

PRAE.HU: Nem lesz elég például az aláírásgyűjtés?

Nézd, ezzel az a baj, hogy az ország olyan strukturális adottsággal rendelkezik - ami elsősorban kelet-európai sajátosság -, hogy alig-alig vannak az államtól függetlenül működő szervezetek. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy a legtöbben csak állami pénzekből tudnak fennmaradni. Ezek felett az állami pénzek felett nagyon könnyű kiépíteni a politikai ellenőrzést. Azt se felejtsük el, hogy az összes paraetatikus intézményt és alapítványt az állam közvetlen ellenőrzése alá vonták, amivel gyakorlatilag megszűnt a független értelmiségi egzisztencia lehetősége Magyarországon. Mindenki függ az államtól, egészen konkrétan pedig az államot gátlástalanul felhasználó kormányzó pártoktól.


Fotó: Czapáry Veronika

PRAE.HU: Hogyha már válságnál és fennmaradásért küszködésnél tartunk, akkor rákérdeznék arra, hogy igaz-e a Jelenkor Kiadó és a Jaffa Kiadó összeolvadásának híre?

Már tíz éve találkozom folyton azzal a pletykával, hogy minket megvett valaki, többnyire a Pécsi Direkt, amiről persze szó sem volt. Az emberek egyszerűen nem tudták elképzelni - és persze nehéz is volt -, hogy egy ilyen kis kiadó önállóan is tud létezni. Nekünk mostanáig sikerült. De folytatódott a piac centralizációja, könyvterjesztők kiadókat alapítanak, stb., így végül abba a helyzetbe kerültünk, hogy képtelenek lettünk volna függetlenül fennmaradni. Az utóbbi két év nagyon nehéz volt, és már két éve keresek egy olyan partnert, amelyik érdeklődést mutat egy nagy presztízsű szépirodalmi kiadó iránt. Végül megtaláltam a Jaffa Kiadó tulajdonosait, akik többségi tulajdonosként beszálltak a Jelenkorba, mely természetesen továbbra is változatlan profillal és az én irányításommal működik. Az, hogy egy nagy kiadóval közös tulajdonosunk van, a szépirodalom kiadásának esélyeit is jelentősen javítja. A Jaffának olyan marketingtapasztalata van, ami nekem nincs.

PRAE.HU: Nem tartasz attól, hogy beleszólnak majd a szépirodalmi művek kiadásában, vagy csökkeni fog a kiadott könyvek száma?

Ahhoz képest, amennyire lement a kiadott könyveink száma, biztosan nem csökken, sőt úgy tűnik, növekedni fog. Az utóbbi egy évben már nagyon óvatosnak kellett lennem, mert egyszerűen nem volt miből kockáztatnom. Ezért hihetetlenül megcsappant a kiadott könyvek száma. Bízom abban, hogy a Jaffa más irányú tapasztalatai enyhítenek a szépirodalom eladásának nehézségein. Remélhetőleg több olyan szépirodalmi mű lesz, ami nyereséget hoz vagy legalábbis nem fog eszméletlen veszteséget termelni. Ennek következtében pedig a szépirodalmi könyvek száma is növekedni tud. Gyakorlatilag a címek számának megkétszerezését tervezzük. 

PRAE.HU: Hogyha már a címekről és nehezen eladható szépirodalomról beszélünk, akkor érdekelne, hogy a Jelenkornál figyeltél-e arra, hogy fiatalok is megjelenjenek? Mi a tapasztalatod, a fiatal szerzők könyvei, kötetei mennyire keresettek/olvasottak?

A második kérdés összetettebb, mert ez elsősorban attól függ, hogy kiről van szó. És azt gondolom, a jó szerkesztő elsősorban arról ismerszik meg, hogy nagyon korán meg tudja mondani, ki az,  akiből nagy szerző lesz/lehet. Ez borzasztóan nehéz feladat, hiszen nagyon könnyű mellényúlni.

Ki kell választani azokat a szerzőket, akikben hiszek, és aztán fel kell őket építeni. Azoknak az írókat, költőket, akiket például a Magvető Kiadó általában saját felfedezettjeinek nevez, mi megjelentettük (általában kétszer, háromszor), s mikor kezdtek olyan ismertté és elismertté válni, hogy nagyobb nyereséget, vagy egyáltalán nyereséget jelenthettek volna a Jelenkornak, egyszerűen elvitte őket a Magvető.

Hosszú folyamat egy szerző felépítése, nagyon kell benne bízni, s két-három könyvét - gyakran veszteségesen - ki kell adni ahhoz, hogy a kritikai és olvasóközönség számára kiderüljön, milyen jók. Ez szép hivatás, amit személy szerint nagyon szeretek, és bár a kudarcok miatt ezerszer megfogadtam, hogy soha többé nem fogok ebbe bele, mindig újrakezdem.

Most is vannak ilyen szerzőink: Miklya Anna harmadik könyvét készítjük elő, Horváth Viktornak már a második könyve jelent meg nálunk az idén, de 2 újabb könyve is előkészületben van. Valamint Czapáry Veronika első regénye is nálunk jön ki, valamikor tavasszal. Mindig van egyébként 2-3 olyan szerzőnk, akinek elkezdjük építeni a pályáját.

PRAE.HU: Ha értékelni kellene az idei irodalmi termést (nem csak a Jelenkornál megjelent könyvekre gondolok), akkor összességében mit mondanál?

Külön címekről nem mernék beszélni, igazságtalan lennék, ugyanis az év második
felének terméséből alig-alig olvastam valamit. Nagyon el voltam foglalva ezzel az átalakítással. Nem olvastam még például Bodor Ádám vagy Papp Sándor Zsigmond új könyvét sem.

Egészében azonban sajnos azt látom, hogy egyre nagyobb a sikervárakozás nyomása. Gyarapodnak azok a jó szerzők, akik könyveikkel előre kiszámított hatásra törekednek, s gyakran a kiadók unszolására jelenik meg egy-egy új könyvük, ami szerintem igencsak rossz az írónak. Nádas Péter még megteheti - és ő elég makacs is ebben a tekintetben -, hogy 19 évig írjon egy regényt, de nem tudok az utóbbi időben még csak olyan regényt sem mondani, amit két évnél hosszabb idő alatt írtak meg.

És az egy év alatt megírt és kiadott könyvek általában olyanok is. A mesterségbeli színvonal jó, de az egész irodalmi termelés vastagsága, mélysége folyamatosan csökken.

PRAE.HU: Német nyelvterületen kifejezetten eluralkodott (a kortárs szerzők esetében) a regénykényszer. A kiadók szerint a vers eladhatatlan, a novella és a dráma sem igazán keresett, így a regény marad, vagy a novellákból összegyúrt regény. Hogyan látod az itthoni helyzetet?

Az a véleményem, hogy novella már alig van. Kevés ugyanis az igazi novellista Magyarországon, költő viszont annál több. Alapvetően nehéz is a novelláknak kiadót találni, mert aki novellát tud írni, arra ráerőltetik azt, hogy regényt írjon, ami azért nem ugyanaz. Vagy jönnek a novellákból vagy tárcákból összegányolt regényszerűségek. A tárca írása biztosítja a napi megélhetést, ami mellett regényt nem feltétlenül tud írni a szerző, így ha a kiadó követeli tőle a regényt, egyszerűen összekapcsolják a történetek bizonyos szálait és sajnos ezzel kész is vannak. A tárcaregény elszaporodása kifejezetten jó példája a vastagság és mélység elvesztésének.

PRAE.HU: Ha már szót ejtettünk Nádas Péterről, a mostanában igen sokat emlegetett Rossz szex díjról is kérdeznélek...

Ha valaki azt gondolta, hogy a Párhuzamos történetekben a szerző a jó szexet akarta leírni, akkor az eleve téved. Ha valaki arra kíváncsi, hogy Nádas hogyan tud jó szexet ábrázolni, akkor olvassa el az Emlékiratok könyvét, amiről Amerikában is elragadtatva nyilatkoztak. A Párhuzamos történetek egy negatív antropológián alapuló mű, ami azt a nézőpontot is magába foglalja, hogy minden ember a szexuális késztetéseknek, az ösztönöknek van kiszolgáltatva. A szex tud tehát börtön, sivárság lenni. Személyiségtől, kortól és egyéb tényezőktől függ, hogy egy szexuális kapcsolatnak mi a tartalma. Itt pedig sivár kapcsolatokról és helyzetekről van szó, aminek megfelelően Ágoston és Gyöngyvér jó hosszúra sikerült szeretkezése is zajlik, s ami anno jól megizzasztotta az akadémikusokat. A több mint 80 oldalon át leírt szeretkezés közben mindkét fél a saját gyerekkorának borzalmait idézi föl. Nem véletlenül. Erre rossz szex díjat adni egyenlő a spanyol viasz feltalálásával…

PRAE.HU: Zárásképpen érdekelne, mi volt idén a legemlékezetesebb olvasmányod?


Idei olvasmányélményem egy olyan könyv, ami húsz éve ott áll a könyvespolcomon: Czesław Miłosz Szukanie ojczyzny (A haza keresése) című esszékötete.

Ismét megdöbbentett, hogy mennyire fantasztikus esszéíró. Tanítani kellene az esszéit, azok hihetetlen gazdagságát és szövevényességét. Emigráció utáni, Amerikában született írásokról van szó, s azért hazakeresés, mert az egész litván-lengyel viszonyt végiggondolja. Nem mellesleg pedig olyan kérdésekre keres választ, hogy mitől lehet egy 19. századi szerző regénye még ma is sikeres. Egészen zseniális elemzések sora ez, Magyarországon ilyen jó esszéíró szerintem nincs is.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

irodalom

Huszonegyedik #12 Huszonegyedik #12
A Másik domesztikálása
irodalom

Egy óra Zemlényi Attilával Egy óra Zemlényi Attilával
A Csonthéj című verseskötet bemutatója
irodalom

Éljen a kés? Éljen a kés?
Könyvbemutató 2019. október 31-én

Más művészeti ágakról

Maja Lunde: Hónővér. Cser Könyvkiadó, 2019.
gyerek

Rajzolj nekem!
Idén az iskolai könyvtárakért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban
Háttérinterjú Barda Beátával és Szabó Györggyel a Trafó működéséről, kapcsolódó projektekről, a nemzetközi beágyazottságról
art&design

Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
Slavko Matković: Kerék, a Bosch+Bosch csoport festője*


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés