Csepregi János, a FISZ elnökségi tagja megnyitó beszédében azzal indokolta a konferencia létrejöttét, hogy a civil szférában mozgó, állami pénzekből élő FISZ életében eljött az a pillanat, amikor el kell gondolkoznia azon, hogy mit csinál és mit akar elérni. A sokat ostorozott "irodalmi belterj" gyanúját máris felkeltő köszöntő szavakra szerencsére rácáfoltak a konferencia informatív előadásai és gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetései, amelyek során valóban sikerült reklám és irodalom látszólag távol eső fogalmait egymással intim közelségbe hozni.


A konferencia első felvonásában Horváth Sándor történész, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Traubit akarunk vagy kérünk? címmel tartott remek előadást a Kádár-kori kultúrafogyasztási szokásokról. Horváth Sándor pár idézetet hozott ajándékba a közönségnek Kádár Jánostól, aki lelkesen kutatta az irodalmi bővítés lehetőségeit, és szárnyai alá vette a fiatal írókat, mert szilárdan meg volt győződve arról, hogy köztük akár három új Nobel-díjas szovjet író, három új Solohov is lehet.

Horváth szerint számos szerencsés kultúrpolitikai intézkedéssel magyarázható, hogy a könyvkiadás és a könyvterjesztés a kultúra legnagyobb sikertörténete lehetett a 60-as években. Például elterjedtek az olcsó zsebkönyv sorozatok, több tudományos ismeretterjesztő könyvet adtak ki, és hatékonyan működött a dikrekt marketing, ami azt jelentette, hogy az olvasók kézről-kézre adogatták a könyveket. A 80-as évek az irodalom válságát hozta, mert az állami direktíva azt kívánta, hogy a reklám a magaskultúra helyett a tömegkultúrát célozza meg: így a Traubi idővel kiütötte Solohovot.



Huszti Gergely, az Ulpius-ház korábbi, a Funzine magazin jelenlegi főszerkesztője Íróépítés magyar módra című előadása a jelenbe kalauzolt bennünket: ma a politikusok helyett inkább a kiadók és a piaci viszonyok diktálják a tempót. Huszti Gergely hasznos tanácsokkal készült a konferenciára: például, ha írók vagyunk, és szeretnénk a szövegünket könyv formájában megjelentetni, akkor érdemes házi piackutatást végezni, és megvizsgálni azt a közeget (magyar rögvalóság), ahova a szövegünket kilőjük.

Nem árt tisztában lenni az elrettentő statisztikával, miszerint ma Magyarországon évente ötmillió ember egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe, és 700 ezer azoknak az embereknek a száma, akik éves szinten 20.000. fölötti összeget költenek könyvre. Huszti szerint a statisztikák pozitív tendenciát is mutatnak: a 20-35 éves kor közötti réteg nyitott olyan technikai innovációkra, mint az e-könyv, és ezeknek a "kütyüknek" az áldásával a szövegek terjeszthetőségi lehetőségei is folyamatosan bővülnek.

Huszti úgy véli, egy szerző számára rengeteg kompromisszummal jár, ha csatlakozik egy kiadóhoz, de mégis megéri, mert a kiadó profi csapata értő módon segíti a szöveg könyvvé alakulását, továbbá a kiadó pénzt, patinát is csatol a könyvhöz, és nem utolsó szempont, hogy a könyvet bejáratott csatornákon tudja népszerűsíteni. Mivel ma Magyarországon nem divat irodalmi ügynökséget működtetni, ezért az ügynök szerepét jobb híján a kiadók próbálják betölteni, részben pedig az a három nagy könyvterjesztő vállalat, akik az utóbbi tíz évben leuralták a piacot.

Valójában ma Magyarországon a könyvterjesztők határozzák meg a trendeket, hiszen ők rendelkeznek a bolti tér fölött, ők teszik föl a könyveket a gúla terejére és a sikerlistás polcokra. Ha hihetünk a statisztikáknak, egy könyvesboltban 30 másodpercig flörtölünk egy könyvvel: tíz másodpercig szemezünk a borítóval, tíz másodpercig a hátlappal, majd tíz másodperc alatt rájövünk, hogy milyen drágák lettek mostanában a könyvek.

Szinta-Molnár Péter, a PlotPoint Kreatív Ügynökség kreatív igazgatója Irodalom és közösségi média című előadásában az irodalmat mint terméket elemezte. A kreatív szakember szerint az irodalmi mű egy nagyon komplex, ám annál kiválóbb termék, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy "szeretetmárkává" váljon, például egy bankszámlával vagy egy ütvefúróval szemben. Szinta szerint soha nem fogunk olyan erős érzelmekkel kötődni a bankszámlánkhoz, mint a kedvenc könyvünkhöz.


Az előadás során fölmerült a kérdés, hogy a web 2.0. szociális hálórendszerében hogyan lehet a könyvet és az irodalmi élményt megosztani. A facebookon például héhány hónapja föltűnt egy új celeb, Nyáry Krisztián PR-szakember személyében, aki a saját facebook oldalán nagyon érdekes irodalmi bulvárrovatot hozott létre. Ezen a csatornán a tantermi tablókról jól ismert irodalmi nagyságok pikáns – ami a tankönyvből kimaradt jellegű – történeteit posztolja gyönyörű fotók kíséretében.

A szünet után szakmai kerekasztal beszélgetés következett Kalmár András, a Kultúrpart online portál főszerkesztőjének vezényletével. A klaviatúrától az olvasóig fantáziacímű beszélgetésben részt vett Szabó Tibor Benjamin, a Fiatal Írók Szövetségének sorozatszerkesztője, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője, Tegyi Tímea, a Magvető Könyvkiadó PR- és marketingvezetője, Tsík Sándor, a Csimota Könyvkiadó sajtós munkatársa, és Vándor Ágnes, az Ulpius-ház kommunikációs vezetője.

Kalmár András leginkább arról faggatta a résztvevőket, hogy milyen kommunikációs stratégiával probálják meg eladni a könyveiket és milyen felületeken kommunikálnak a közönséggel. A Magvető Kiadó márciusban egy új műfajjal, a KönyvFilmmel jelentkezett: Szeghalmi Lőrincz Levelek az árnyékvilágból című könyvéhez a zLabor csapata forgatott egy nagy jól sikerült hangulatvideót.

Tegyi Tímea elmondása szerint meglepő módon a jelenkori viszonyok között a szépirodalom is sikeres lehet. Grecsó Krisztián és Tóth Krisztina jól példázzák mindezt, akik tudatosan tökerszenek arra, hogy szerethetők legyenek, és párbeszédbe lépjenek az olvasókkal. Tsík Sándor elmondta, hogy a gyerekkönyvekre specializálódott Csimota Kiadó ahelyett, hogy reklámra szórná a pénzt, megpróbál kiadni még több könyvet.


Vándor Ágnes az Ulpius-ház részéről az óriásplakátokra, az egészséges szerzői exhibicionizmusra és az irodalmi minőségre esküszik. Az Ulpius-ház élen jár a hazai könyvszakmában marketing és kommunikáció területén, mert elsőként ők kezdtek el a metróban és óriásplakátokon könyvet reklámozni, és ők fedezték föl a médiacelebritásokkal íratott könyvekben rejlő fantasztikus lehetőségeket.

Vándor szerint Frei Tamás könyvei tökéletes akciókrimik, Kepes András Tövispuszta című regénye kiváló irodalmi teljesítmény és Árpa Attila regénye is "többé-kevésbé megfelel a "könyv" nevű műfaj kritériumainak". Vándor úgy gondolja, hogy rossz dolog, ha egy szerző csak a pénzért és/vagy a dicsőségért ír. Víziói szerint a világ nagy változás előtt áll: a könyvkiadás hamarosan a minőség irányába fog elmozdulni, és kevesebb gagyi lesz a piacon – állítja az Ulpius Ház kommunikációs igazgatója.

Szabó Tibor Benjámin a FISZ részéről elárulta, hogy náluk esélytelen bármilyen professzionális marketing tevékenységet folytatni, hiszen egy nem piaci alapon működő társaságról van szó, ami állami pénzekből él, és örül, ha évente néhány, kis példányszámban megjelenő könyvet ki tud nyomni. A soron következő kerekasztal beszélgetés Varga Betti irodalomtörténész, Perlaky-Papp József, a BKF docense, Szalai Balázs, a Kreatív magazin vezető szerkesztője és Szintai-Molnár Péter részvételével remekül rímelt Szabó Tibor Benjámin felvetéseire.


A kreatív szakemberek olyan hasznos tanácsokkal látták el az irodalmárokat, mint például a jó könyv arculata és kommunikációja során nem érdemes a nem létező pénzt reklámfelületekre elkölteni, helyette inkább az olyan olcsó, cserébe kreatív megoldásokat érdemes alkalmazni, mint a personal branding. "Nincs mese, érdekessé kell tenni a figurát, mert az ő gondolatait fogjuk olvasni, a kollégának kell egy jó sztori" – fogalmazta meg irányelvként Perlaky.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a PR-t, vagyis a közönségkapcsolatokat érdemes erősíteni, és a sajtóval is megéri jóban lenni. Szintai fölvetette azt is, hogy civil szervezeteknek, mint a FISZ érdemes lenne olyan oktatási napokat szervezni, ahol megtanítják a tagságot "kommunikálni". "Nem kell, hogy mindenki profi legyen a PR-ben, de ha többet tud róla, akkor legközelebb könnyebben tud majd például egy kiadóval tárgyalni."

Perlaky véleménye szerint a civil szférát az tudja sikeresen menedzselni, aki hosszú távon erre áldozza az életét, és jól tud barátkozni. Egy olyan simulékony, szerethető, közösségi figurára van szükség, aki jelen van minden rendezvényen, és hajlandó berúgni esténként azokkal, akikkel együtt dolgozik. Perlaky úgy véli, egy ilyen figura nagy eséllyel talál a kocsmázások során potenciális mecénást az általa képviselt ügy számára.

A konferencia végén csak halkan jegyeztem meg magamban, ha az irodalom finanszírozásának kulcsa valóban a rátöltés mesterségéhez kötődik, akkor az irodalom valójban nem is keresi rossz módszerekkel a támogatóit. Könnyen lehet, hogy csupán arról van szó, hogy ideje kocsmát váltani, és más asztaltársasághoz csatlakozni.

Képek: FISZ