A Kerényi által vágyoperáknak nevezett olasz produkciók a Szabadtéritől megszokott lenyűgöző látványtervvel kerültek színpadra, népes szereplőgárdával, kifejező jelmezekkel, de ami a legfontosabb, világhírű tenorokkal és szopránokkal. Avgust Amonov kiváló orosz tenort, a litván Asmik Grigoriant és a francia Boris Grapee-t is láthattuk a színen, ugyanakkor Frankó Tünde, Kerényi Miklós Máté, Szegedi Csaba operaénekes, és az első operaszerepét alakító Dolhai Attila is szerepet kapott.

A művek tematikája a szerelmi vágyat, annak fékezhetetlenségét vette alapul, amelyben bűnös és ártatlan, gyilkos és áldozat, valójában ugyanazon érem két oldala. A Parasztbecsület házasságtörői korábbi szerelemi fogadalmuknak tesznek eleget, amikor Turiddu (Dolhai Attila) visszatér a háborúból, azonban szerelme férje, Alfio (Perencz Béla) saját becsülete érdekében áll bosszút. Loláról (Mester Viktória) tudunk meg a legkevesebbet. Könnyed léptekkel jár, vagy az erkélyen sóvárog kedveséért, ezzel szemben Turiddu féltékeny jegyese, Santuzza (Frankó Tünde) heves, lendületes alakítása már a megszállottságig túlfűtöttnek tűnt, s kihasználta a teret, birtokba vetette a színpadot. Vele együtt Dolhai Attila átéléssel, átható, kifejező gesztusokkal adta át magát szerepének, így a többiek szinte mozdulatlannak hatottak mellettük.

Ezzel szemben a Bajazzók komikus előkészítése, de sejtetett tragikus fordulata után meghökkentő egybejátszással ért véget a darab. A commedia dell’artét idéző színház a színházban összeolvasztotta a fikciót a valósággal; a szökni készülő szeretők Nedda (Asmik Grigorian) és Silvio (Boris Grappe) lelepleződése nemcsak a színjátékban, hanem a valóságban is megtörténik, ami által a könnyed, játékos légkör, végsőkig feszített drámába fordul.

A különleges hangulatot fokozta a Szegedi Szabadtéri Játékok Énekkara és statisztái, valamint a Tűzmadarak közreműködése, a színpadon trambulin bevonásával akrobatikus elemek, tűzzsonglőrök, tűzijátékok nyűgözték le a közönséget. A modern köntösbe öltöztetett darabok bányászváros-díszletét Khell Csörsz, a jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte. Mint nyilatkozta, kerülte a giccses megoldásokat, a Parasztbecsület Lolája egyszerű, kék színű ruhát viselt, Santuzza pedig erős, szenvedélyes karakterével összhangban bíbor, bordó, kissé áttetsző kosztümöt kapott, a Bajazzók bohócvilága is változatos, színes öltözékekkel tárult elénk, nem galléros, pomponos romantikája szerint.

Bár Leoncavallo darabja önmagában is lélegzetelállító élményt nyújtott volna, a két többé-kevésbé azonos történet színpadra vitelének nagy érdeme, hogy betekintést nyújtott az opera egyedülálló, sokszínű világába. A Parasztbecsület és Bajazzók egyéni, mégis egységes zenei világának megelevenítéséért Kesselyák Gergely karmester és a Szegedi Szimfonikus Zenekar kezeskedett.