bezár
 

irodalom

2012. 08. 29.
Az Isten kertjében almabort inhalál, avagy a korrupció meg a kapcsolati tőke
Szigligeti napló
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Isten kertjében almabort inhalál, avagy a korrupció meg a kapcsolati tőke Szigliget, első nap. Van itt már minden; hangulat, szemináriumi ismerkedések, lapok bemutatkozása, fasírtgyúrás, no meg az elmaradhatatlan beszélgetések az erkélyen, zene, tánc és öröm.
Kedden érkezünk Szigligetre, de már egy jó ideje készülődünk. Például hétfőn éjjel a pakolás utolsó fázisában észlelem, a hajszárító már sehogy nem fér be. Facebookos könyörgés indul, Dunajcsik Matyi hajbalzsamot ajánl, Szőcs Petra barátném bevállalta a hajszárítót, rám tehát a hajvasaló marad. Az még rendben is van, el tudom rejteni úgy a táskámba, hogy Ádám, mármint a Gaborják szigorú parancsát, miszerint csak a legszükségesebbet kellene magammal hozni, nem szegem meg – legalábbis látszólag. Aztán persze lebukok, nem tűnik fel, hogy mellettem facebookozik, de ennyit még elbír. Már rögtön a következő poszt hatására azonban enyhe ingerültséget fedezek fel az arcán – kellene rendes vasaló is, írja Matyi, deszkának jó lesz a longboardja. Túlfeszült a húr, a vasaló itthon marad, de megnyugszunk, Matyit is megnyugtatom; kipróbáltam, hajvasalóval is lehet vasalni. (Na jó, őszintén szólva eddig csak a hajvasalómmal sikerül, a hagyományossal való próbálkozásaim vége mindig csúfos kudarcot vallottak; kisebb-nagyobb égési sérüléseket okozva.)

Kedden hajnalban kelünk, felvesszük Nagy Mártit meg Kassai Zsigát, nélkülük nem menne ez a táborosdi, Márti a profi, én meg az udvarias, ahogy Zsiga mondja is. Szőcs Petrával lesz teljes a csapat, aki szerintem életében először kelt fel reggel hat előtt, de megcsinálta, nagyon büszke vagyok rá.

A következő kép, hogy megérkezünk; kellemes Szigliget-aroma, otthonos dombvidék. Még tavaly barangoltuk be Vári Gyurival a parkot, azóta biztos vagyok benne, ez is egy lehet az Isten kertjei közül, ahol ki almabort, ki irodalmat, ki nem akarom tudni mit inhalál.

Négykor Szécsi Noémi és Vinnai András megbeszélést tartanak a szeminaristákkal, Schein Gábor csak szerda reggel érkezik, így az ő leendő növendékeit Simon Marci próbálja lenyúlni slamináriumra. Aztán beállít Szabó Marci Franciaországból, ehhez természetesen franciaágy dukál, Krusovszkyval, pedig Zsiga olvadozik "milyen szép ez a csávó."
hídkör
Hatkor már nagy a komolyság, Balajthy Ágnes a nagy múltú Híd folyóirathoz kapcsolódó Híd Kört és annak Szigligetre érkezett tagjait, Berényi Emőkét, Terék Annát, Barlog Károlyt, Benedek Miklóst, Oláh Tamást és Patócs Lászlót mutatja be, kérdezi. Többször szóba kerül az Újvidéki Egyetem, Faragó Kornélia, megemlítik Szabó Szilviát, Virág Gábort (Aaron Blumm) és a Dombos Fesztet, majd a 2009-es alapításkori közös célról, a vajdasági irodalom frissítéséről beszélnek. Talán nem meglepő, hogy ezután a "vajdaságiság" kérdéskörét, ezt az önmeghatározást járják körbe a résztvevők, Terék Anna mondata megragadt: "a vajdasági irodalom fűszer, egzotikum". Majd a fordítás, egymás fordításának szükségességét hangsúlyozzák, s ehhez kapcsolódva egymás traumáinak megértését, azok különböző feldolgozási módjainak elfogadását említik, mint a (lehetséges) párbeszéd alappillérét. S hogy mi között akarnak hidat teremteni? Fiatalok és idősek, irodalom és olvasó, délszláv és magyar kultúra között, vagy éppen, a tábor tematikájához igencsak illeszkedve multimedialitás és irodalom között.

Az este a FÉLonline bemutatkozásával folytatódik, Katona Ágotával, Sörös Borival, Braun Barnával és Kerber Balázzsal Herczeg Ákos beszélgetett, s töredelmesen bevallom, mivel követem, olvasom őket, láthatóan rengeteget, nagyon aktívan dolgoznak, a hűvös szigligeti estét inkább Milián Orsival beszélgettem át. Mindenesetre a visszhang alapján izgalmas, aktuális beszélgetés volt facebook like-ok számáról, a kommenthuszárságról, s arról, érdemes-e felvenni a kesztyűt a trollkommentelőkkel.
félonline
Aztán Krusovszky Dénes vezetésével Fasírtot gyúrt Horváth Györgyi, Nagy Gabriella, Dunajcsik Mátyás; szóval viták a "fiatal irodalomról" akkor és most. A résztvevők abban megegyeztek, kordokumentum a könyv, ugyanakkor mintha krízisfolyamatot is látnának benne: Vajon miért nem tudjuk olvasni azt a világot, ami új, miért csak egymást olvassuk, mi az, hogy fiatal irodalom, ki nevezhető fiatal irodalmárnak, de ezt is akkor és most? Próbálták továbbá felfejteni, vajon egy pályakezdő kinek és minek kell megfeleljen ahhoz, hogy egyáltalán megismerjék, megjegyezzék a nevét, ne vesszen el a tehetség az online és offline folyóiratok igen széles (talán túl széles) kínálatában, az információk áradatában. S itt egy nagy különbség a ’80-as évekhez képes, amikor is túl szűk volt a csatorna, s az volt kérdéses igazán, ki kerülhet egyáltalán bele. Ehhez kapcsolódva Dunajcsik Matyi az offline publikációk felértékelődéséről beszél, majd Horváth Györgyi izgalmas színt hoz a beszélgetésbe, úgy véli, szó sem volt szabad eszmecseréről, s nem is tud erre a kötetre pusztán irodalmi vitaként tekinteni. Hiszen sosem jelenhetett volna meg, ha Gyurkó nincs benne, ugyanakkor elő volt írva az is, hogy bizonyos felvetésekre válaszolni kell, ráadásul nem egyszerűen egy irodalmi kép, hanem egy valóságkép kríziséről kellene/lehetne beszélni. Politikailag ijesztő volt már belegondolni is, hogy a "fiatalok" nem hajlandóak propagálni azt, amit "kellene." Mindezt pedig nehezíti a fiatal író szó félrevezető volta, hiszen ez is egyfajta manipulációs kategória volt.
fasírt
Majd az este sokat emlegetett "szócsatája" következik, Dunajcsik Matyi azt mondja, nemcsak az egész ország, hanem az egész irodalom korrupt. Krusovszky nem ért egyet, Dunajcsik hozzáteszi, persze későbbi perspektívából lehet fontos egy szerző. (Az azért tényleg elég kérdéses, hogy jó-e egy fiatalnak, ha későbbi perspektívából fontos.) Nagy Gabi finomít, fontos szempontot említ; az érvényesülést, s annak kapcsán egy adott szerző, adott szellemi körökben való mozgását, részvételét, ami nem feltétlenül kapcsolati tőkét jelent, hanem mondjuk egy tanulási terepet.
fasírt2
S azért a beszélgetés végére kiderül, korrupció alatt Mátyás nem (feltétlen) a megvesztegetést, lefizetést érti, hanem például a kapcsolati tőkéket. Ez meg Dénes szerint már kicsit jobban hangzik. Kitör a nevetés, a jó fasírthoz tehát nincsen recept. S mégis, akkor mitől lesz boldog egy szerző? Orcsik Roli szerint a büfében a megoldás.

Folytatás tehát ott, no meg az erkélyen, annak rendje, módja szerint, majd a tánctéren Krusovszkyval meg Szabó Marcival, akikkel Paul Kalkbrenner hatására rájövünk: Ma Berlin vagy, Szigliget! Csak a macis bögre ne tűnt volna el! De ez már egy másik nap…

Fotó: Szőcs Petra
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

irodalom

huszonegyedik #8 huszonegyedik #8
Túl ismerős, túl távoli: David Attenborough Climate Change – The Facts
Dékány Dávid: Dolgok C-hez

Más művészeti ágakról

Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
Interjú Tóth Kingával intermediális alkotásról, a fiatalok lehetőségeiről, szellemi műhelyekről, fordításról
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés