Meglepve tapasztalom, hogy időben engednek be a hajó gyomrába, és odabent is szép tömeg fogad. Mire - a megszokott egyórás helyett csupán - jó félórás késéssel kezd a zenekar, tömve a koncertterem. Hirtelen megértem egy régi tapasztalatom racionáléját: ahogy a zenekar zenélni kezd, mindenkinek eszébe jut valami halaszthatatlan mondanivaló. Képzeljétek el ezt tömegméretekben és zárt teremben, erősített "háttérzajjal"! Ezt nevezem kávéház-hatásnak.

Courtney Pine-ék pedig rendesen "a húrok közé csapnak": rendkívül tempósan kezdenek, és a végletekig fokozzák a feszültséget. Éppen ennek köszönhető a kávéház-hatás: a tömegnek nem jut eszébe, hogy táncolnia, és szerencsére az sem, hogy énekelnie kell a zenére.

A szakszofon hangterjedelme viszonylag korlátozott, és szigorúan egyszólamú hangszer. Kétlem, hogy néhány különös hangon túl valami egészen új dolgot ki lehetne belőle csikarni: a lényeg a varázslatban van. Ahogy Courtney Pine mondta a szinpadon: a zene ugyan a szellemhez is szól, legfőképpen azonban a testhez.

Többnyire sztenderdeket játszanak (pl. Take five - kissé 4/4-elt improvizatív résszel): rövid felvezetés után improvizáció. Minden szám, minden hangszeres szóló fokozza a feszültséget - a csúcspont után, többnyire rövid (néhol funkciótlan) levezetéssel érnek véget. A feszültség kézzel foghatóan nő a számok között.

A dallamvilág rendkívül változatos: olykor délszláv beütést (leginkább Boban Markovicsnak tulajdonítanám), olykor pedig a Sunny örökzöld dallamát ismerem fel. Courtney Pine szövegelése a számok között hasonló saláta: hecceli, reakcióra bírja és aktivizálja a tömeget. Ki hitte volna, hogy ennyi ember beszél kis hazámban angolul?

Végül a szokásos visszatapsolások után a zenészek levonulnak a szinpadról, és a tömeg hazafelé támolyog: leginkább free-jazznek lehetne nevezni azt, amit hallottunk. Ahhoz azonban túl egyszerűek a felvezető témák, és túl extatikusak a szólók. Mindenesetre mindenki - túlságosan is - élvezte, és legközelebb is teltházra számíthat Courtney Pine Magyarországon.

Fellépők
Courtney Pine: tenor- és szopránszaxofon
Chris Jerome: billentyűsök
Omar Puente: hegedű
Cameron Pierre: gitár
Darren Taylor: basszusgitár
Robert Fordjour: dob