A magunk módján – Beszélgetés Nicolas Winding Refnnel / PRAE.HU

PRAE.HU: Nagyjából a Fear X környékétől, de a Bronson óta igazán feltűnő, hogy a stilizált mozik érdeklik, szemben a Pusher-trilógia realizmusával. Mitől állt be ez a fordulat a karrierjében?

Egyszerűen csak arról van szó, hogy mind kevésbé hozott már lázba az autentikus ábrázolásmód, és sokkal jobban izgatnak a valóságtól elemelt közegben játszódó történetek.

PRAE.HU: A Csak Isten bocsáthat meg nemcsak, hogy a legérettebb munkája…

Köszönöm.

PRAE.HU: Szívesen. Egyúttal talán a legrejtélyesebb is: a cselekményben rengeteg az ellipszis, hosszúak a csendek is.

Újfent köszönöm. (nevet)

PRAE.HU: Ráadásul mintha a középkori misztériumjátékok kellős közepébe csöppennénk. Mennyire volt ez szándékos?

Arra törekedtem inkább, hogy mindaz, amit látunk, földöntúlinak hasson. Olyan világot próbáltam teremteni, ami megáll a saját lábán, önálló identitással bír, mégsem lehet egyértelműen definiálni. Mindig is egy mágikus helyszín létezett a lelki szemeim előtt, ezen a vizuális nyelven alapszik az egész film.

PRAE.HU: Úgy tűnik, mintha a jelenlegi mozija, a Bronson, a Valhalla Rising és a Drive továbbvitele volna, akár sorozatnak is titulálhatnánk őket.

Igen, valószínűleg észlelhető közöttük a hasonlóság. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mi köti össze ezt a triászt, de értem, amit mond, és én magam is úgy látom, hogy ez a közös jegy folyton-folyvást ismétlődik a fentebb említett filmjeimben.

PRAE.HU: Sok közös vonás vehető észre a Csak Isten bocsáthat meg és Alejandro Jodorowsky Szent vér című műve között, leginkább a kéz-motívum, illetve az anya és a fiú közötti oidipális viszony miatt. Szándékos az utalás? Köztudott ugyanis, hogy Ön és Jodorowsky jó barátságban állnak, a Drive-ot és a mostani filmjét is neki dedikálta.

Inkább öntudatlan tiszteletadásról beszélhetünk. A Jodorowsky-val való barátságomat és a filmjeimre gyakorolt hatását, valamint az évek óta tartó inspirációt szerettem volna valahogy kifejezni.

PRAE.HU: Chang karakterére szeretnék rákérdezni. Nagyon emlékeztet ugyanis a Valhalla Rising-béli Félszeműre. A Csak Isten bocsáthat meg és a Valhalla… egyazon univerzumban játszódnak?

Pontosan. Egyértelmű a rokonság Félszemű, a sofőr és Chang között, mintha ugyanazon figura bukkanna fel újra és újra. Ugyanabban az univerzumban járnak ők hárman, pusztán a korszakok változnak, az éra örökké más. Legközelebb, ha belefogok egy filmbe, érdekes lesz megfigyelni, hogyan gondolom újra a karaktert és milyen időben helyezem el.

PRAE.HU: Azt is mesélte, hogy Thaiföldön a karaoke spirituális erejű, a filmben pedig Chang rendre dalra fakad. De mit is jelent pontosan ez a fajta spiritualitás?

Nehéz kérdés, mert nincs rá igazi magyarázat. Csakis az egyes személy tapasztalata dönt. A spiritualizmus és a miszticizmus rendkívül individuális jelenségek, problémás lenne konkrét választ adni rájuk vagy akár csak körülírni a jelentésüket, hiszen ha ezt tennénk, azonnal elveszítenék a különlegességüket. A talány éppen attól marad talány, hogy sosem érkezik rá felelet. Ez a legfontosabb.

PRAE.HU: Olvastam a Csak Isten bocsáthat meg második forgatókönyvvázlatát, ami jóval explicitebb a végleges filmnél. Hogyan közelíti meg az írást és hogyan magát a forgatást?

Mindig az írás az első, és mivel én kronológiai sorrendben forgatok, az elemek örökké formálódnak, minden új komponens része az alkotófolyamatnak. Ez afféle evolúció.

PRAE.HU: A munkái zöme eléggé tabusértő, egy alkalommal pornófilmesnek nevezte önmagát. Azt is említette, hogy az erőszak olyan, mint a szex, hiszen minden a beléjük fektetett energián múlik. Pontosan mi ösztökéli arra, hogy bemutassa az emberek sötét oldalát?

A drámaiság. Minél romlottabb vagy keserűbb egy szereplő, annál erősebb a tragikus potenciál.

PRAE.HU: Rengeteg bűnfilmet készített eddig, így arra volnék kíváncsi, milyennek látja ma a zsáner tendenciáját? Illetve azt is szeretném megkérdezni, melyek a kedvencei a műfajból?

Számomra a bűn olyan, mintha Shakespeare írna a királyi családról: a műfaj tökéletes keretet nyújt ahhoz, hogy belépjünk egy érzékfeletti valóságba, amiről az elején is szót ejtettem. A kedvenceim között az Egy kínai bukméker meggyilkolását és a New York királyát említeném.

PRAE.HU: Végezetül már csak azt szeretném tudni, mit tanácsol a pályakezdő filmrendezőknek? Ön ugyanis azt mondta egy YouTube-felvételen, amelyben a Criterion Collection irodájában sétált, hogy Elia Kazan a következővel bíztatta: "Csakis a magad módján dolgozz!"

Ugyanezt tudom mondani én is. Csakis a magad módján.

A rendezőt ábrázoló képek a zimbio.com-ról, movpins.com-ról, illetve a Wikipediáról származnak. (Sz. Á.)

film

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról