A mostani ünnepség apropóját Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án bekövetkezett halála szolgáltatja, az a nap, amikortól fia, Miklós veszi át a gyár irányítását. Ez alkalomból a Litea Könyvszalonban velünk van Mádl Dalma asszony is, aki nemcsak a könyvet és a szerzőt méltatja, hanem kellemes pécsi anekdotákkal szórakoztatja a székeken helyet foglaló urakat és hölgyeket. Megtudjuk tőle azt is, hogy maga is tősgyökeres pécsi, úgynevezett tüke, majd nosztalgiázásba kezd, mely során előkerülnek a nevezetes és emblematikus pécsi helyszínek, a bazilika, a Zsolnay-gyár, illetve a Balokány fürdő, amivel kapcsolatban meg is jegyzi, hogy jó lenne már felújítani, P. Horváth pedig folytatva ezt a gondolatmenetet elmondja, hogy a strandról még azt az eozinos kaput is ellopták, amit Zsolnay ajándékozott a városnak az 1907-es országos kiállítás után.

A köszöntés után Tóth Julcsi a könyvről kezdi faggatni a szerzőt, elsőként a regény nyitányáról: P. Horváth fontosnak tartotta, hogy a történet elején tisztázza, hogy a könyvben ki a narrátor és, hogy ő milyen pozícióból beszél, ezért egy bejáratott irodalmi fogáshoz nyúlt: egy talált kézirat indítja el az eseményeket, ami a szerző szerint egy “posztmodern giccs, azonban itt mégis működött”. És hogy ebből a keretből mennyi a valóságos? A kézirat a fantázia szüleménye, viszont annak helye, a Pintér-kert valóban létező helyszín, ami a szerző gyerekkorában ténylegesen olyan volt, mint egy dzsungel.

P. Horváth ezután elmeséli, hogy a regény megírásának ötletét a pécsi házakon, épületeken talált szabadkőműves jelek adták, ezek kezdték el őt foglalkoztatni elsőként, majd szerette volna kideríteni, hogy a Zsolnayaknak mi köze van a szabadkőművességhez. A levéltári kutatások alatt pedig olyan érdekes történetekre bukkant, melyek a fejében egy regénnyé kezdtek formálódni. Azt azonban tudta, hogy nem Vilmosról akar írni, hiszen őt mindenki ismeri, hanem Miklósról, aki ugyan kevésbé híres, mégis ő volt az, aki Pécset világhírűvé tette azzal az országos kiállítással, amit fél év alatt egymillió ember látogatott meg. “Ez a kiállítás teljesen megváltoztatta az akkori városképet, a pécsiek pedig meggazdagodtak. Szerettem volna utánajárni, hogy ez hogyan sikerülhetett nekik akkoriban” - meséli a szerző.

P. Horváth tehát el kezdte összerakni a történet darabkáit a levéltárakban, amiből egy igen terjedelmes kézirat született. Ez a kézirat került ezután Péczely Dóra kezébe, aki elmondása szerint igen szigorú szerkesztője volt a kötetnek, hiszen közös cél volt, hogy a szerző által kikutatott adathalmaz ne egy szűk réteg számára értelmezhető szakmai írás, hanem olvasmányos és cselekményes regény legyen. Emiatt sok mindent ki kellett húzni, esetenként fejezeteket is, ami akkor a szerző számára érvágásnak hatott, viszont ő is úgy látta, hogy ezek a faragások jót tettek a szövegnek, hiszen így most már abból nagyszerűen kirajzolódik a korabeli élet minden apró részlete.

Ez be is igazolódik azokból a passzusokból, melyeket Incze Ildikó olvas fel: egy gazdag és sokszínű élet bontakozik ki a sorokból, amelyek a vadászbálról, a városi élet mindennapjairól, a kor szokásairól és hagyományairól mesélnek. Előkerülnek a hatalmas lakomák is, amelyekről P. Horváth elmondja, hogy ezek tekintetében is igyekezett korhű maradni, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen a régi szakácskönyvekből és a korabeli újságokból világosan kirajzolódik, hogy az emberek miket és hogyan ettek akkoriban.

Tóth Julcsi kiemeli, a könyvben szép számmal jelen vannak a különféle élcelődések, poénok, illetve még pajzán, frivol történetek is színesítik az eseményeket. A szerző elmondja, hogy ezek egy része szintén kikutatott tények alapján íródott, míg mások a saját fantáziájának szüleményei.

A történet tehát éppúgy történelmi, mint szerelmi, illetve tekinthetjük család- vagy dokumentumregénynek is. A szerkesztő a kiadóval és a szerzővel együtt három hívószó mentén definiálta ezt a történetet, amelyek az alcímben is megjelennek: történelem, siker, erotika. Péczely elmondja, hogy ez a három szó különösen fontos, hiszen pontosan tájékoztatja arról a leendő olvasókat, hogy mit várhatnak ettől a regénytől, annak történetét szépen koncentrálja, így a vásárlók sem fogják becsapva érezni magukat, hiszen éppen azt kapják, amit a borító ígér.

P. Horváth Tamás pedig már írja a folytatást, egy trilógiát tervez, most annak harmadik részével foglalkozik, ami majd egészen az államosításig követi Pécs és a Zsolnayak történetét. Addig pedig, amíg erre a kötetre várnunk kell, érdemes kiélveznünk a pécsi vendéglős jóvoltából szervezett lakomák minden örömét. Ez alkalommal különleges májpástétommal varázsolt el minket, amit egy kis konyakkal és narancslével bolondított meg. A pástétomhoz szuperül passzoltak a tavaszi zöldségek, az estét pedig a jó minőségű villányi borok koronázták.

P. Horváth Tamás Tündérváros regénye a Litea Könyvszalonban. 2015. 03. 24.

Fotók: Herbert Aniko