M. Nagy Miklós a beszélgetés elején felvetette, milyen műfajt szán Egressy az új kötetnek. Egressy nem igazán sorolta a könyvet sehova, s ráhagyta M. Nagy Miklósra, hogy ő regényként beszéljen a könyvről. Egressy Zoltán bevezetőjéből kiderült, az új kötet nagyon személyesre sikeredett, s bár nem Törőcsik András életrajzát szerette volna megírni, a könyvben zömében róla olvashatunk fiktív, nagyobbrészt a valós tények mezején kocogó szövegeket. Egressy a könyv írása idején többször találkozhatott volna Törőcsikkel, de kerülte, nehogy a könyv menetét más irányba terelje ez az érintkezés. Soha nem találkoztak, kivéve két alkalmat, egyszer, amikor Egressy Zoltánnal gyerekként az utcán szembejött a legenda, s a szerző nem állta meg, hogy ne kérjen tőle autógrammot, majd egyszer a kedvenc helyén Törőcsik András odaült mellé és minden előzmény nélkül elkezdtek beszélgetni. Gondolta, hogy gyerekként megmutathatta volna a Törőcsik képeivel telerakott albumát, de mit tudott volna erre ő mondani? Csankó Zoltán itt megjegyezte, hogy ő egyszer – már felnőttként – megmutatta neki a hasonló albumot, amire Törőcsik csak annyit mondott: Milyen jól néztem ki!

Egressy szépen, megható őszinteséggel beszélt Törőcsikről, hogy mennyire fontos volt az ő gyerekkorában, hogy hány és hány képe díszítette a szobája falát. Egressy Törőcsikben valamennyire a nem sikerült, a mi lett volna, ha magyar sorsot látja, annak megtestesítőjét, így a zseniális focista komoly szimbólummá nemesedett a szemében.

A jelenlévők beszéltek a borítón látható kép jelentőségéről is, ugyanis az Törőcsik Andrást háttal mutatja, méghozzá egy emlékezetes pillanatot, az 1978-as világbajnokságot felidézendő, ahol Törőcsiket egy sarkazásért kiállították, s a kamera hosszan vette, ahogy vonul le a pályáról, először szép lassan, majd kocogva. Ezen a meccsen nem sokkal Törőcsik kiállítása után Nyilasi Tibort is leküldték a pályáról, s abban mindhárom beszélgetőpartner egyetértett, hogy ezt a meccset úgy, ahogy van elcsalták, a bíró egyértelműen a magyar játékosok ellen volt. (A meccs végeredménye 2:1 lett Argentína javára.)

M. Nagy Miklós beszélt még arról, hogy annak ellenére, hogy gyakorlatilag érdemben nincs magyar foci, rengeteg kiváló magyar könyv van a focival kapcsolatban, s példaként említette Mándy Iván, Esterházy Péter, Moldova György, Kőrösi Zoltán és Darvasi László nevét, felidézve egy régi találkozót, amikor is Nick Hornby Magyarországon járt, s az említett írók közül a focis könyveiket kiemelve mutatott be néhányat az írónak.

Csankó Zoltán felolvasása után a jelenlévők felidézték a könyv utolsóelőtti fejezetét, amely nem szól másról, mint hogy Törőcsiket elkerülik a ballépések, a sors gonosz csapásai, így kimarad az autóbaleset, a néhány rosszul kiszámított döntés, s igazi világklasszissá válik. Majd a szerző felébred, s kiderül, mindez csak álom volt. Sajnos.

Egressy Zoltán felidézte, hogy bár már nagyjából kész volt a könyv, üzenetet írt neki Törőcsik testvére, hogy tudomására jutott, könyvet ír Törőcsikről, s szívesen találkozna vele, hogy meséljen neki róla. Egressy a könyv végső simításáig kerülte ezt a találkozást, mindenféle befolyástól elzárkózott, hogy az ő Törőcsik-képe, Törőcsik-emlékezete ne sérüljön.

Fotó: Bach Máté

Mély és gyönyörű és szomorúan derűs beszélgetés volt a könyvbemutató, focin innen, fociban és azon is túl.