bezár
 

színház

2015. 07. 10.
Paranoia és gyilkosság a nagyvárosban
Annelies Van Parys Private View című darabja az Armel Operaversenyen
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Armel Operaverseny produkciói között rendszeresen találkozhatunk izgalmas kortárs alkotásokkal. 2014-ben egy Mozart-darabot leszámítva a fesztivál teljes programja modern darabokból állt, míg idén inkább a klasszikus szerzők álltak a programsorozat középpontjában. Kivételt képezett ez alól Annelies Van Parys Private View című alkotása, amelyet a Muziektheater Transparant jóvoltából láthattunk a Thália Színházban. A műsorismertető szerint az előadás kísérlet egy újfajta zenés színház megteremtésére.

Az előadás radikális újszerűsége többek között abban állt, hogy a narratívát a vetített képek hordozták, az énekesek pusztán kommentálták a vetítővásznon megjelenő történéseket. A közönség mintegy külső szemlélőként betekintést nyert egy nagyvárosi bérház lakóinak mindennapjaiba. Az előadást úgy hirdették, mint Alfred Hitchcock Hátsó ablak című filmje által ihletett produkciót. A három vetítővászon valóban egy ablakra emlékeztető formát alkotott, illetve a kissé kusza narrációból végül egy gyilkosság története bontakozott ki. Azonban a filmmel ellentétben itt nem a férj, hanem a feleség gyilkolt. Ezenkívül két alkalommal maga a rendező is megjelent előttünk, amint egy régi típusú televízió-készülék beszél általában a gyilkos szándékról és a gyilkos motivációiról - szemét azonban fekete csíkkal takarták ki.

Szkéné színház

Maguk az énekesek szürke öltönyben és kosztümben léptek színpadra. Nem volt valódi karakterük és egyéniségük, nem kapott konkrét nevet az általuk alakított szerep. Egyszerűen a hangfajuk alapján különböztethettük meg őket. A rendezői szándék értelmében „pusztán semleges operátorként funkcionáltak”, hiszen első megtekintésre úgy tűnt, hogy minden megszólalásuk alkalmával egy-egy karaktertípust, és nem valódi személyeket képviseltek, akik a mozgalmas nagyvárosban élték kisszerű életüket. Összefüggő cselekményt hiába is próbálnánk rekonstruálni, ugyanis hagyományos értelemben ilyen nem volt az előadásban.

színpadkép

Vázlatosan azonban mégis felfedezhettük, hogy a darab egy háztömb zárt világán keresztül próbálta bemutatni a lakók kapcsolatteremtési kudarcait, felvázolva a modern ember világtól való elidegenedését. A panelház lakói önmagukba zárkóztak, és képtelenek voltak az egymással való kapcsolatteremtése. A gondnokon keresztül kommunikáltak egymással: neki volt bejárása minden lakásba, ő funkcionált közvetítőként az egyes konfliktusok, problémák esetében. A felvillantott életképek a neurotikus, lakása elhagyására képtelen lányról, a magányos férfiról, aki csak álmában képes a csábításra, vagy a fiatal párocska kisstílű életéről epizódok laza sorát alkotta, és nem álltak össze egységes történetek.

A vetítővásznon megjelenő képsorok leginkább a némafilmek, illetve az 1950-60-as évek filmjeinek képi világát idézték. Az elviselhetetlen fülledt meleget mikróban vagy melegszendvicssütőben elolvadó tárgyakkal igyekeztek érzékeltetni. A sütőbe helyezett fürdőkádban elolvadó vaj, a konyha asztalon megsült tojás és szalonna, de leginkább a szétolvadó óra képe Salvador Dali szürrealisztikus képeinek világát jutatta eszembe. Ezek a képsorok jól megteremtették az előadás nyomasztó, sokszor zavarba ejtő hangulatát. Ahogyan a zene is hasonló érzetet keltett: a zenekari kíséret több esetben zörejekből, elhaló hangokból állt, és elsősorban a hangulati aláfestés megteremtés lehetett a célja vele a zeneszerzőnek.

színpadkép2

A fekete-fehér képsorokon narancssárga vagy kék színnel kiemelt figurák vagy tárgyak időről időre abba az illúzióba ringattak, hogy lassan csak összeáll előttünk a történet, hiszen a rendező nyilván azért irányítja ezekre a tárgyakra, emberekre a figyelmünket, mert valami történni fog velük. Ugyanakkor Tom Creed a videoinstallációk világát idéző színpadra állítása rendre átejtett bennünket. Az előzetes ismertető szerint az előadás a valóság és a vetített képek kapcsolatát kutatja, és főtémája a hétköznapokban eluralkodó paranoia, amely humoros, szatirikus és tragikus jeleneteket egyaránt eredményez. Ehhez az alkotók nem gondolták fontosnak a hagyományos cselekményvezetést. Ehelyett a kísérleti filmek világából kiindulva egyfajta mozgóképek egymás utáni sorozatával kívántak megragadni hangulatokat, a modern ember elidegenedett életérzését.

Az öt szólóénekes igyekezett kifejezően elénekelni a deklamáló énekszólamokat, amelyek olykor nagyon közel álltak az élőbeszédhez. Sokszor úgy tűnt, hogy az énekesek nem is énekelnek, hanem szavalnak. A hirtelen váltások a mélyebb regiszterekből a magasabb részekre több esetben is megerőltetőek voltak az énekeseknek. A két szopránnak pedig voltak technikailag nehezebb szólamrészei, de ezeket is sikerült jól megoldaniuk. Nem éreztem nagy hangoknak a szólistákat, de úgy gondolom, hogy egy ilyen modern darab nem is követeli meg a nagy volumenű énekhangokat. A zenekar Eitanne Siebens vezényletével fegyelmezetten és precízen játszotta végig az estét.

színpadkép3

Izgalmas kísérleti előadásnak lehettünk tehát szem- és fültanúi az Armel Operaverseny utolsó előtti előadásán, amely megpróbálta összekapcsolni a filmművészetet és a zenés színházat. Az eredmény egy nehezen befogadható, érdekes előadás lett, amelyet a maga komplexitásában a befogadók csak többszöri megtekintés után képesek megérteni. Sajnos azonban erre élőben már nem lesz lehetőségünk Budapesten.

 

Annelies van Parys: Private Wiev

Opera három felvonásban. Szövegét Jen HADFIELD T. S. Eliot-díjas költő írta

Alfred Hitchcock Hátsó Ablak című filmje alapján.

 

Ani Sargsyan – mezzoszoprán

Johanna Zimmer – szoprán

Truike van der Poel – mezzoszoprán

Martin Nagy – tenor

Guillermo Anrozena – bariton

Andreas Fischer – basszus

  

Közreműködik: Pannon Filharmonikusok

Dramaturg: Gaea SCHOETERS

Videó és díszlet: 331/3 Collective

Világítás: Peter Quasters

Jelmez: Viviane Coubergs

Technikusok: Pat Caers, Janneke Donkersloot   

 

Rendező: Tom Creed

Vezényel: Etienne Siebens

 

2015. július 2.

Thália Színház

Armel Operaverseny

nyomtat

Szerzők

-- Péter Zoltán --


További írások a rovatból

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
Horváth Florencia és Karádi Gergő Valójában senki című zenés irodalmi, színházi estje

Más művészeti ágakról

gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Denis Villeneuve: Dűne – Második rész


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés