Ez egy népművelő sorozat: Merz Forevör, bármit is jelentsen e képtelenség. Éppen most született, nulla éves, nulla hónapos, nulla hetes, nulla napos, nulla órás – ebben a pillanatban lett 3 perces. Legyen a neve Mersz, a kultművészet kozmonautáinak hordozórakétája. Boldog szű-lí-na-pot, breki.

Legyen a neve: „merészség”, ami minden földi nyelven azt jelenti, hogy magad mögött hagytad egzisztenciális félelmeidet, és bátran beléptél a kiszámíthatatlanba.

Legyen benne Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij orosz asztrofizikus „можно” szava, aki lehetségesnek tartotta, hogy az ember „fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát”.

Legyen benne Kurt Schwitters hannoveri dadaista „merz” szava, amit a patinás Kommerzbank katalógusából vágott ki, és az eladhatatlan (nem eladó) művészet védjegyévé vált.

Legyen benne a hontalan Marcel Duchamp sakkozó víziója a tartományról, „ahol nem uralkodik az idő és a tér”.

Legyen benne a csavargó Kassák Lajos alkotó-mérnöke, aki „a kor ütőerén tartja a kezét”.

Legyen benne az antropometrikus Yves Klein ugrása a Fontenay-aux-Roses hotel ablakából, amikor a művész a jelen és a semmi, a beton és a felhők: az elképzelhetetlen jövő téridejébe kerül.

Legyen benne minden, ami „avantgárd”, ami „underground”, ami „alternatív”, csakazértis „tibeti reggel”. 

Legyen benne az eszkimók fagyhalála és a szénné égett Lajka kutya ugatása.

Tárazd be újra tűzköves űrpisztolyod! Legyél helyettem én.

KLIKKELJ A KÉPEKRE! VAGY NE KLIKKELJ A KÉPEKRE.