Nehéz lehet ma gyereknek lenni. A bugyuta Walt Disney, Pixar didaktikus történetein lehetetlen egészségesen felnőni (nézzük csak majd meg ezt a nemzedéket 10 év múlva). Persze az animáció sosem volt kizárólag a gyerekekért, sem a gyerekeké, de az idei fesztivál anyagát végignézve az az ember érzése, hogy ez a kivételes műfaj végérvényesen „felnőtté vált”. Kivételt képez Michael Arias filmje, a Tekkonkinkreet, amit talán megmutathatnának egy-két 10 év feletti gyerkőcnek is.

Az egész estés animációs filmek közül kiemelkedő Princess (Anders Morgenthaler) című munka, a dél-koreai csoda: az Aachi és Ssipak, valamint a fesztiválnyertes rövidfilm, a Vécérománc és a közönségdíjas Soha úgy, mint legelőször mind-mind a szex és az anális fixáció témája köré csoportosulnak. Beteges, szélsőséges, olykor humoros metaforái ezek a mai világnak, de éppen ez adja a szépségüket.


Princess (Anders Morgenthaler)

Egyszer volt, hol nem volt egy híres forgatókönyvíró, William Goldman, aki A herceg menyasszonya címet adta könyvének, tudván, hogy a kislányok vonzódnak ehhez a hercegekhez és a menyasszonyokhoz, a kettőhöz együtt meg különösképpen. Ha azt feltételezzük, hogy a Princess is hasonló közönséget kíván megszólítani, csalódni fogunk. Hiszen a Princess szerepeltet egy kislányt és egy akaratos anyát, mégsem lánykáknak való bájos mesevilágot tár elénk, hanem a pornográfia poklába vezeti a nézőt, ahol a nők csupán a férfifantázia tárgyai. Nem mintha a Princess teljesen megfeledkezne a tündérmesékről – itt is életre kel a játéknyuszi, az álmok valóra válnak, és, bár zordul megváltoznak a szokásos fordulatok, a végén a jók megkapják megérdemelt jutalmukat.

August, a hittérítő visszatér, hogy testvére (Christina) halála után magához vegye unokahúgát. Jócskán megnehezíti a dolgát, hogy az anya időközben Princess „művésznévvel” befutott pornósztár lett, és a szexipar még most is hasznot húz belőle. A lelkiismeretes nagybácsi nem hagyja annyiban, kegyetlen ámokfutásba kezd a kislány védelmére. Anders Morgenthaler filmje – úgy tűnik – erőteljes kombinációja a Bosszúvágynak és a Taxisofőrnek, ugyanakkor több holmi kevercsnél. Határozott ítélettel bír a pornóiparról, és szenvedélyesen ellenzi annak dekadens létét. Így a konzervatív szemléletből kinőtt bosszúdráma, ha pornóban hempergődzik is, mégiscsak az ártatlanság védelméről szól.

Az animáció kicsit gyenge, de többé-kevésbé megfelel a kívánalmaknak. A rajzfolyam erősen absztrakt szépségét olykor megzavaró élő betétek (a pornójelenetek, a szemcsés home-videók) a banális valóság képeit rögzítik. A film Paul Schrader Hardcore (magyar fordításban Kőkemény pornóvilág) animált újragondolásának is tekinthető, azzal a különbséggel, hogy Morgenthaler váratlan költőiséget visz pokoli víziójába, megtalálva azt a varázslatos helyet, ahol a kirekesztett, a megvetett és a kárhozott végül békére talál.


Aachi és Ssipak (Jo Beom-jin)

Két név egy címben akár Jancsi és Juliska is lehetne, holott ennek a sztorinak végképp semmi köze a klasszikus mesékhez. A dél-koreai akció-animáció mellett nem lehet elmenni szó nélkül, mert olyan mintha fejbe vágna egy hatalmas „rajzolt” téglával.

Mit mondhatnánk arról a jövőképről, amelyben a legfontosabb újrahasznosítható energiaforrás nem más, mint az emberi ürülék? Persze ehhez sem lehet ingyen hozzájutni, az adományért cserébe a város megajándékozza lakosait némi kábítószeres nyalókával, aminek mellékhatásaként a felhasználók jó eséllyel kis kék gnómmá mutálódnak. Aachi és Ssipak, a két címszereplő szélhámos és pornós barátnőjük is a „kaka-bizniszben” szorgoskodnak, mert ahogy lenni szokott: az aranyat érő áru piacán virágzik a feketekereskedelem. Gyakorlatilag minden a székletürítés és az ezáltal nyerhető nyalóka körül forog.

A film – a beharangozó szerint – olyan, mint „mikor Tarantino találkozik Akirával”. Bevallom ezt nem értettem (és még most sem értem). Az viszont biztos, hogy a film legjobb pillanatait a kiemelt dramaturgiai helyekre illesztett harci jelenetek szolgáltatják. Aachi és Ssipak több irányba dobálja fricskáit, például a Indiana Jones és a Végzet Templomának bányészcsillés jelenetére ismerhetünk, vagy a John Woo filmek fegyverorientált párbajait láthatjuk újra – ezúttal rajzolva. Az akciók lendületesek és szépen kidolgozottak, még akkor is, amikor egy hatalmas cyborg öldösi a nyalóka-függő kék manókat.

A botrányos, de semmiképp sem céltalan történet meglepően aprólékosan kidolgozott 2D-s figurái 3D-s környezetben mozognak. Az animáció stílusa valóban merít az amerikai képregény képi világából és a japán animékből, mégis egyedi kifejezésmódot teremt. A végeláthatatlan anális humorforráson túl, nyilvánvaló néhány parodisztikus utalás az élőszereplős filmek világára (pl. Elemi ösztön, Tortúra), ahol azért valljuk be: nehezen jöhetne létre hasonló témával komolyan vehető alkotás, mondjuk valamelyik hollywoodi sztárral a főszerepben…


Vécérománc (Konstantin Bronzit), Soha úgy, mint legelőször (Jonas Odell)

Nemcsak a kiemelt nagyjátékfilmek, hanem a díjnyertes rövidfilmek sem tágítottak idén a pajzán témáktól. Az idei versenyprogramban 26 európai rövidfilm közül választhatott a nemzetközi zsűri. Koji Yamamura, Bill Plympton és Riho Unt döntésének értelmében az Anilogue fődíját a Vécérománc című orosz rövidfilm kapta. A csaknem 10 perces bájos történetből kiderül, hogy a szerelem általában hirtelen érkezik, akárcsak a szükség. És a kettő helyszíne néha egybeesik. A közönségdíjas Soha úgy, mint legelőször animációs riportfilmben különböző generációk mesélik el az első szexuális élményüket.

A vécésnéni mulatságos és megható, titkos szerelmi életének kifinomult rajzai, és a humorral fűszerezett töredelmes vallomások megnyugtatóan hatnak a korábbi, erőszakot sem nélkülöző filmek után. Gyerekközönségnek persze ezt sem vetíteném le. Az egyedüli, amelyet talán egy koraérett iskolás is élvezhet, az a Persepolis, az Anilogue nyitófilmje, amelyről ennek ellenére utoljára esik szó. A Cannes-ban díjazott iráni „mese” ugyanis külön karaktereket érdemel. Nemsokára meg is kapja…

[a]http://www.princessthemovie.co.uk[text]http://www.princessthemovie.co.uk[/a]
[a]http://www.aanss.com/[text]http://www.aanss.com/[/a]