bezár
 

irodalom

2015. 12. 10.
Felségterülete a szégyen és a szorongás
Jonathan Franzen: Purity
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Jonathan Franzen ötödik regénye idén ősszel jelent meg Amerikában Purity, vagyis Tisztaság címmel. A neves író a 2010-es Szabadság (Freedom) óta egy önéletrajzi kötetet (Farther AwayF, 2012) és egy fordítást (The Kraus Project, 2013) adott ki keze alól, így legújabb könyvét hatalmas várakozás előzte meg. A rendkívül művelt, közvetlen és jó humorú Franzennel idén tavasszal a magyar közönségnek is lehetősége volt találkozni a XXII. Könyvfesztivál díszvendégeként, ahol sok más mellett a nemrég magyarul is megjelent Diszkomfortzóna (Európa Könyvkiadó, 2015) című, 2006-os memoárjáról mesélt, de új műve is szóba került.

A Purityről már megjelenése előtt beharangozták, hogy más lesz, mint az író előző regényei; földrészeken és korszakokon átívelő, terjedelmes, természetfeletti elemekben bővelkedő nagy amerikai regény… nos, hosszúságban a Purity hasonlít elődeire, és bár hősei valóban beutazzák a fél világot, érintve az összeomlás előtti Berlini falat, Texast, és a bolíviai esőerdőt, a regény mégis inkább az emberek szorongásaira, félelmeire, hiányaira koncentrál, csakúgy, mint a Javítások és a Szabadság.

A történet szerint Purity, azaz Pip, aki egy húszas évei elején járó, sajátos neveltetésben részesült diáklány, megragadja az első alkalmat a menekülésre, és csatlakozik egy Napfény Projekt nevű kezdeményezéshez. Kaliforniából Bolíviába repül, hogy a projekt karizmatikus vezetőjének, Andreas Wolfnak dolgozzon. Wolf ígéretet tesz arra, hogy segít a lánynak megkeresni soha nem látott apját, de természetesen az események számtalan nem várt és komplikált fordulatot vesznek, ahogy azt Franzentől már megszokhattuk.

Bekerül a képbe néhány szenzációhajhász újságíró és expasi, egy elszabadult nukleáris fegyver, egy szerelmi háromszög, a természet és a szex – mindez kiegészülve a már jól ismert iróniával és humorral. Fő karakterei ezúttal sem egyszerűek: Pip, egy fojtogató és túlféltő anya elől menekül és mániákusan kutat az apja után; Wolf, a hajdani kelet-német lázadó a hatóságok elől fut, miközben az évek során egy WikiLeaks-típusú szervezet vezetőjévé változik; Tom Aberant, Wolf legfőbb ellensége és Leila, egy zseniális újságírónő, aki a nagy sztorira várva, két férfi közt őrlődve tölti napjait. A rengeteg ’véletlen’ egybeesésnek és számtalan csavarnak köszönhetően a történet végig rendkívül nyugtalanító és szórakoztató marad, mégis, a szövevényes cselekményben egy percre sem téved el az olvasó.

Az író egy, a PBS-nek adott interjújában elmondta, hogy manapság a világ megszállottan foglalkozik a tisztaság fogalmával: ideológiai, politikai tisztaságot, erkölcsöt emlegetünk. Innen jött az ötlet, viszont őt mindig a saját és mások szorongásai, félelmei foglalkoztatták és foglalkoztatják, a kapcsolatok komplexitása és ezek elkerülhetetlen romboló hatása önmagunkra és másokra. Az író nem fél kimondani azokat a dolgokat, amiket mi szégyellünk szóvá tenni. Ezek közé sorolja továbbá az önbecsapást és az idealizmust is, melyek szintén fontos elemei a Puritynek.

És a bűntudatot, amit a Diszkomfortzónával kapcsolatban is sokat emlegetett. Közelről ismeri a gyermeki bűntudatot, melyet szüleivel szemben érez, és a férfiét, aki csak bűntudatból marad együtt a nővel, akit valaha szeretett.  Pip és Wolf karaktere érdekesen fonódik össze: a lány identitáskeresése párhuzamba állítható Wolf (vagy akár a többi karakter) megszállott tisztaságkeresésével, ami azonban lehetetlen: a férfi egy modern megfigyeléskultúrába menekül, melyben az internet összes mocskát meg akarja mutatni a világnak, hogy megtisztíthassa saját lelkiismeretét – akár egy ördögi kör. Ugyanezt teszi a többi szereplő is, más és más kiutat keresve egy rendszerből vagy ideológiából, ám egyikük sem érheti el a tisztaságot – ahogy a Szabadságban sem a szabadságot.

Előző műveihez képest Franzen most nemcsak az emberi lét mélységeit, hanem a karakterek újrakezdésre és kapcsolatra vágyódását is kiválóan megragadja. A Purity egyenes, letisztult szöveg, nem egyszer gyomorba vágnak hajszálpontos, kifinomult mondatai. A Purity mi vagyunk az útkeresésünkkel, tökéletlenségünkkel, reményeinkkel. Franzennek pedig ismét sikerült valami tökéleteset alkotnia.

Jonathan Franzen: Purity. Farra, Straus & Giroux, 2015

A prae.hu további cikkei a Purity-vel kapcsolatban

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szigeti Julcsi --


További írások a rovatból

irodalom

Mosoly, sellők és sorok Mosoly, sellők és sorok
Margó 2019 – Umami, Darvasi László, André Aciman
irodalom

Záróakkord Záróakkord
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 7. nap
irodalom

Elég gazdagok már nem leszünk sosem Elég gazdagok már nem leszünk sosem
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 4. nap
irodalom

Ha lehet, akkor éljen és mozogjon Ha lehet, akkor éljen és mozogjon
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 1. nap

Más művészeti ágakról

Christof Kurzmann és Mats Gustaffson duója az Újbudán
art&design

Arcátlan Arcátlan
Klímariadó! - 19. ARC Közérzeti Kiállítás
Adrian Grunberg: Rambo V – Utolsó vér


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés