bezár
 

irodalom

2015. 12. 10.
Felségterülete a szégyen és a szorongás
Jonathan Franzen: Purity
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Jonathan Franzen ötödik regénye idén ősszel jelent meg Amerikában Purity, vagyis Tisztaság címmel. A neves író a 2010-es Szabadság (Freedom) óta egy önéletrajzi kötetet (Farther AwayF, 2012) és egy fordítást (The Kraus Project, 2013) adott ki keze alól, így legújabb könyvét hatalmas várakozás előzte meg. A rendkívül művelt, közvetlen és jó humorú Franzennel idén tavasszal a magyar közönségnek is lehetősége volt találkozni a XXII. Könyvfesztivál díszvendégeként, ahol sok más mellett a nemrég magyarul is megjelent Diszkomfortzóna (Európa Könyvkiadó, 2015) című, 2006-os memoárjáról mesélt, de új műve is szóba került.

A Purityről már megjelenése előtt beharangozták, hogy más lesz, mint az író előző regényei; földrészeken és korszakokon átívelő, terjedelmes, természetfeletti elemekben bővelkedő nagy amerikai regény… nos, hosszúságban a Purity hasonlít elődeire, és bár hősei valóban beutazzák a fél világot, érintve az összeomlás előtti Berlini falat, Texast, és a bolíviai esőerdőt, a regény mégis inkább az emberek szorongásaira, félelmeire, hiányaira koncentrál, csakúgy, mint a Javítások és a Szabadság.

A történet szerint Purity, azaz Pip, aki egy húszas évei elején járó, sajátos neveltetésben részesült diáklány, megragadja az első alkalmat a menekülésre, és csatlakozik egy Napfény Projekt nevű kezdeményezéshez. Kaliforniából Bolíviába repül, hogy a projekt karizmatikus vezetőjének, Andreas Wolfnak dolgozzon. Wolf ígéretet tesz arra, hogy segít a lánynak megkeresni soha nem látott apját, de természetesen az események számtalan nem várt és komplikált fordulatot vesznek, ahogy azt Franzentől már megszokhattuk.

Bekerül a képbe néhány szenzációhajhász újságíró és expasi, egy elszabadult nukleáris fegyver, egy szerelmi háromszög, a természet és a szex – mindez kiegészülve a már jól ismert iróniával és humorral. Fő karakterei ezúttal sem egyszerűek: Pip, egy fojtogató és túlféltő anya elől menekül és mániákusan kutat az apja után; Wolf, a hajdani kelet-német lázadó a hatóságok elől fut, miközben az évek során egy WikiLeaks-típusú szervezet vezetőjévé változik; Tom Aberant, Wolf legfőbb ellensége és Leila, egy zseniális újságírónő, aki a nagy sztorira várva, két férfi közt őrlődve tölti napjait. A rengeteg ’véletlen’ egybeesésnek és számtalan csavarnak köszönhetően a történet végig rendkívül nyugtalanító és szórakoztató marad, mégis, a szövevényes cselekményben egy percre sem téved el az olvasó.

HIRDETÉS

banner

Az író egy, a PBS-nek adott interjújában elmondta, hogy manapság a világ megszállottan foglalkozik a tisztaság fogalmával: ideológiai, politikai tisztaságot, erkölcsöt emlegetünk. Innen jött az ötlet, viszont őt mindig a saját és mások szorongásai, félelmei foglalkoztatták és foglalkoztatják, a kapcsolatok komplexitása és ezek elkerülhetetlen romboló hatása önmagunkra és másokra. Az író nem fél kimondani azokat a dolgokat, amiket mi szégyellünk szóvá tenni. Ezek közé sorolja továbbá az önbecsapást és az idealizmust is, melyek szintén fontos elemei a Puritynek.

És a bűntudatot, amit a Diszkomfortzónával kapcsolatban is sokat emlegetett. Közelről ismeri a gyermeki bűntudatot, melyet szüleivel szemben érez, és a férfiét, aki csak bűntudatból marad együtt a nővel, akit valaha szeretett.  Pip és Wolf karaktere érdekesen fonódik össze: a lány identitáskeresése párhuzamba állítható Wolf (vagy akár a többi karakter) megszállott tisztaságkeresésével, ami azonban lehetetlen: a férfi egy modern megfigyeléskultúrába menekül, melyben az internet összes mocskát meg akarja mutatni a világnak, hogy megtisztíthassa saját lelkiismeretét – akár egy ördögi kör. Ugyanezt teszi a többi szereplő is, más és más kiutat keresve egy rendszerből vagy ideológiából, ám egyikük sem érheti el a tisztaságot – ahogy a Szabadságban sem a szabadságot.

Előző műveihez képest Franzen most nemcsak az emberi lét mélységeit, hanem a karakterek újrakezdésre és kapcsolatra vágyódását is kiválóan megragadja. A Purity egyenes, letisztult szöveg, nem egyszer gyomorba vágnak hajszálpontos, kifinomult mondatai. A Purity mi vagyunk az útkeresésünkkel, tökéletlenségünkkel, reményeinkkel. Franzennek pedig ismét sikerült valami tökéleteset alkotnia.

Jonathan Franzen: Purity. Farra, Straus & Giroux, 2015

A prae.hu további cikkei a Purity-vel kapcsolatban

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szigeti Julcsi --


További írások a rovatból

irodalom

Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz? Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?
Kálmán C. György: „Dehogyis terem citromfán”. Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 240 oldal, 2600 Ft
Gellért András: Befalazott csőgörény

Más művészeti ágakról

gyerek

Mesél az erdő Mesél az erdő
Gyereknapra, szeretettel
art&design

Apokrif jelenlét Apokrif jelenlét
Tillmann Ármin megnyitó szövege Minyó Szert Károly kiállításához
The Lazys: Tropical Hazards (2018)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés