bezár
 

színház

2016. 05. 24.
Pokoli tánc
Orfeusz és Eurüdiké Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix koreográfiájában
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Nem feltétlen kell a Dirty Dancing című filmen felnőni, hogy tudjuk, az igazán jó tánc piszkosul szenvedélyes. A szerelmet kihívó és izgalmas eltáncolni, profiktól esztétikus is. Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix Orfeusz és Eurüdiké szerelmes drámáját olyan intenzíven mutatták be saját koreográfiájukban, hogy akaratlanul is foglalkoztatni kezdett: ők igazából egy pár? Szerintem számukra ez lehet a legnagyobb dicséret.

Az előadás Jean Anouilh Eurüdiké című darabját veszi alapul. Ezzel együtt a témával kapcsolatban könnyen eszünkbe juthat a tánc mint előadói lehetőség, hiszen már Christoph Willibald Gluck operájának az Orfeusz-feldolgozásában is fontos szerepe van a táncnak. Ott az alvilágban játszódó jelenetek felerősödnek a tánckar nem eviláginak ható, hátborzongató testmozgásával. Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán előadásában viszont „csak” táncolnak, és ketten szerepelnek, egymásra vannak utalva, hogy elérjék a drámai csúcsokat – mint általában a szerelmespárok.

Szkéné színház

Megismerkedéstől látjuk őket, minden nagyon lassan történik, ők maguk is lassú lépésekkel közelítenek egymásfelé, szemük sem rebben, faarccal elnéznek a másik mellett. Összeérnek, és ez felgyorsítja az eseményeket. Végigmegyünk az udvarlási fázisokon, gyorsulunk, mélyebbre jutunk. A mozgás egyre tüzesebb, de a tekintetek még mindig üresek. Nagy az összhang, érzéki a tánc. Boldogság. Ám nem tart soká, Eurüdikét (Gluck operájának kezdetén már halott, majd az alvilágba kerül, most a táncban azonban a halált nem látom bekövetkezni) a Pokolba száműzik, ami itt a mi modern, abnormálisan felgyorsult világunkat jelenti. Orfeusz – az operában egy angyallal kötött egyezségnek köszönhetően, itt nem egyértelmű, hogyan – követi.

Orfeusz

A lány otthonosan érzi magát, kezdetben csupán a fiúnak elviselhetetlen a hely, de ő annyira szerelmes, hogy minden erejével alkalmazkodni próbál a körülményekhez. Elhidegült, a hozzá hasonló ritmusban élők társaságát ledér mozdulatokkal kereső Eurüdikét minden áron vissza akarja szerezni. Orfeusz elkeseredését és magányosságát remekül érzékelteti, hogy – először az előadás alatt – arcán mimika látható, erős fájdalmat kifejező. Nagyon tetszik ennél a jelenetnél a zenei ötlet: MRI vizsgálatokon hallható, idegesítő kattogások, géphangok adják az ütemet a férfi katatón rángatózásához. Az elektronikus zene ismét hallgathatóbb, békésebb dallamra vált, ahogy a pár végre újból egymásra talál.

A vége szomorú: mintha már nem lenne meg a tűz, már nincsen összhang, csak elvan egymás mellett a két ember, gyorsaságuk és ízlésük kétféle. Kifelé úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, a műmosoly az arcukon és az idegesen rángatózó táncolásuk azonban sokatmondó. Tényleg pokollá változott az életük. Nyugtalanító belegondolni, hogy a nagy érzések ennyire elenyésznek.

Dömölky Dániel minimál látványvilága és díszlete még jobban maivá teszi a klasszikust. A tánctér csupán egy négyzetalapú fehér szőnyeg, középen – a fókuszt megadva – a mennyezetről egy kisebb fehér félbevágott kocka lóg be, mely az alvilági jeleneteknél bujavörösen világít. Mi, nézők körbeüljük a négyzetet, mondhatni, testközelből vagyunk tanúi a jeleneteknek. A jelmez jellegtelen, bőszabású, inkább funkcionális, mint látványos. Birkózók, cselgáncsosok szerelését juttatja az eszünkbe, ami nem is távoli asszociáció, a pár szinte folyamatosan egymással harcol – a párkapcsolati küzdelmek test a test ellen, nem átvitt értelemben, konkrétan jelennek meg a szőnyegen. Ez még drámaibbá teszi az egészet, és a bevitt ippon kicsit sem vicces. Egy tanulságos, szép mitologikus történetet felelevenítő, kiválóan kidolgozott és előadott, jó ritmusú produkció munkabemutatóját láthattuk az Eötvös 10 Kulturális Színtéren, mely az őszi szezon egyik mozgásszínházi alapdarabja lehet.

 

Orfeusz és Eurüdiké

Táncelőadás Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix koreográfiájában

 

Táncosok: Simkó Beatrix, Grecsó Zoltán

Látvány- és díszlettervező: Dömölky Dániel

Sound designer/ médiaművész: Gryllus Ábris

Dramaturg: Sebők Bori

 

Munkabemutató: 2016. május 4.

Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér

 

Fotó: Dömölky Dániel

nyomtat

Szerzők

-- Kiss Annamária --

Független újságíró vagyok. Történelem és francia nyelv szakos bölcsészként végeztem, tanulmányaim során újságírással is foglalkoztam. A Prae-nek 2015 óta rendszeresen írok színikritikát. Külső munkatársként dolgozom a Glamournak. Blogom: My Little Walhalla. Mottóm: a kultúra nem hab a tortán, hanem maga a torta.


További írások a rovatból

Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
John a Latinovitsban
Loupe Színházi Társulás: Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá
színház

Zemlényi Attila és kabai lóránt darabja Miskolcon

Más művészeti ágakról

Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés