bezár
 

art&design

2016. 07. 04.
A légószürke szépsége
Fridvalszki Márk művészetéről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A légószürke nem a LEGO építőjáték valamilyen új színvariánsa, hanem egy sajátos színárnyalat, ami a szocializmussal és légvédelemmel kapcsolatos. Egykori iskolám alagsorának rejtélyes, vastag és mindig zárt vasajtaját festették ilyen színűre, ami a légópincébe vezetett. 

A különös árnyalatú szürke olajfestékkel fedett nyílászáró soha nem volt nyitva; kilincse sem volt, csak két jókora kallantyúja és lakatja. A mögötte rejlő légoltalmi üregnek kellett volna megvédeni a bombáktól. Mintha a lég, a levegőég felől, a teljes és végtelen nyitottságtól volna oltalom. Kiváltképpen a Bombától kellett volna megvédenie, az akkortájt fejlesztett és időről időre – kísérletileg – robbantott atombombától. Amelynek árnya majd mindenre rávetült.

Ez korántsem csupán keleti-európai sajátság volt: sem a bomba árnya, sem a légoltalmilag oltalmazott létmód szürkesége – amint arról az angol festő és filmrendező Derek Jarman Chroma című könyvében beszámol: „Iskolás napjaim ruhái szürkék voltak, szürke flanelingek és öltönyök. Az 50-es években mindenki szürkét viselt, (…) Mindennek megvolt a szilárd helye a szürke uralta világban...”

Fridvalszki Márk: Hagere Geometrie

A szürkeség dekádjaira aztán a színesség korszak következett: a Nagy Tarkaság, a virágnépek szivárványos álomvilága, multikolor, multikultúra... Ami – reklámipari és médiumtechnológiai reciklálása folytán – látszólag azóta is töretlen. Legalábbis a hirdetésfelületek, monitorsíkok felszínén kétségkívül továbbra is káprázatos kifutópályákat kínálnak a szemnek. A színbő felületek mögött azonban lassanként kivehetővé válik egy más színezetű, erősebb realitás.

Erről – a sejtéseink mellett – leginkább művészek tudósítanak. Lévén a művész – ahogy Fabrizio Plessi tömören megfogalmazta – „nagy szenzibilitású állat, messzire kinyúló antennákkal, melyek képessé teszik arra, hogy olyan problematikákat lásson és sejtsen meg, amelyeket más emberek nem látnak, a politikusok pedig egyáltalán nem.” (Kunstforum, 136.)

Fridvalszki Márk: Hagere Geometrie

A médiaművész meglehetősen pontosan foglalta össze a modern művészet funkcióját. Ami már régóta nem a Szép és a Jó (vagy a Csúf és Rossz) megjelenítésében vagy szemléltetésében áll. Rendeltetése sokkal inkább a fürkészés, a felderítés, és persze a feltárás, a kiábrázolás. Messzire kinyúló érzékelői, ha jól működnek, nem pusztán barát-ellenség-felismerő rendszerrel vannak felszerelve, mint a légierő vagy a bűnszövetkezetszerűen működő politika. Észlelő-berendezései az alakuló, a készülő, a küszöbönálló felé irányulnak.

Fridvalszki Márk képei ilyen detektálások nyomait mutatják. Bennük mintegy vizualizálódik, megjelenik és alakot ölt a körvonalazódó mögöttes – az, ami az aktuális eseményhorizonton túl van. Nem konkretizálódik; nincsenek kivehető tárgyak, jelentéssel bíró alakzatok; széttartó síkok, felszakadó felületek vannak. Görbülő, hasadó felszínek; egymásba ékelődő burkolóelemek látszanak. A képek az esetlegesség geometriájának működését tárják fel – egy-egy időpillanat keresztmetszetében. Ahogy a zenében bevett alkotómódszer az irányított véletlen, úgy itt ellenőrzött az esetlegesség játszik közre.

Fridvalszki Márk: Hagere Geometrie

A munkákban az intuitív ráhagyatkozás és a módszeres vizsgálódás egyaránt jelen van. Úgy tűnik, az előbbi referenciája a zene, amelyben mindig először jelennek meg a leginkább megfoghatatlan, atmoszférikus változás jegyei. Kutató érdeklődése pedig a militáris technológiára irányul, mivel ez ma is az aktuális fejlesztés élmezőnye. Itt működik a leghatékonyabban az eltűnés fúriája, a tőke-tudomány-technológia egyre gyorsabban örvénylő körforgása. Ami önmagában is, de sajátos esztétikája és dizájnja folytán még inkább érdekes: a form follows function, a funkciót követő formálás maradéktalanul érvényesülő elve itt egészen különös formákhoz vezet. Szintúgy sajátos színvilághoz, ami a fel-nem-tűnés, a rejtőzködés, a megtévesztés szándékából ered.

Az új polírozott króm kifutópályák anyaga ezért is mutatkozik a szürke száz árnyalatában. Amelyek vetekszenek az egykori légószürke szépségével. És ahhoz hasonlóan a sejtelmes, borzongató térségeket jeleznek.

nyomtat

További írások a rovatból

art&design

A rothadás nedűje és a dehumanizált művészet vidámsága A rothadás nedűje és a dehumanizált művészet vidámsága
Győrffy László: Bízunk az enyészetben
art&design

Felület, tér és tömeg határán Felület, tér és tömeg határán
Oláh Norbert Tűzfalak című kiállításáról a Kahan Art Space-ben
art&design

Veress Tamás négydimenziós világa Veress Tamás négydimenziós világa
Veress Tamás Gyütt című kiállításáról

Más művészeti ágakról

irodalom

„A haldoklás névtelen morajlása” „A haldoklás névtelen morajlása”
Összeköttetések Babiczky Tibor és Rilke költészete között
A holokauszt gyermekáldozatait kutató Saul Gyermekei Emlékprogramról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés