A Balassi Intézet által szervezett könyvbemutatót Íjgyártó István, kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár köszöntő beszéde indította. Íjgyártó kihangsúlyozta, hogy a két ország közti kulturális és politikai együttműködésben mérföldkőt jelent ez az antológia, hiszen végre magyar nyelven is megismerkedhetünk a kurd költészet legfontosabb alkotásaival. A Külügyminisztérium azért is vállalta ennek a kötetnek a kiadását, hogy szélesebb rálátásunk legyen a kurd kultúrára, ahol a költészet történelmi szereppel bír, nemzetmegtartó ereje van. Az antológiában nagyrészt az Irakban élő kurd költők versei szerepelnek, de pár alkotás erejéig szíriai kurd költők munkáiba is betekintést nyerhetünk. A Magyarországtól földrajzilag távol fekvő kurd nép művészete színes, és sok vonásában közel áll hozzánk, magyarokhoz.

Íjgyártó felhívta a figyelmet arra, hogy a kultúra nemcsak az egyes nemzetek életében fontos, nem egyfajta „magánügye” egy országnak, de a nemzetek közti – mind kulturális, mind pedig politikai – kapcsolatok ápolásában is jelentős szereppel bír. Az ELTE és a Pázmány Péter Tudományegyetem is összesen négy iraki kurd egyetemmel tartja a kapcsolatot, és Magyarország több kurd kulturális illetve régészeti kutatómunkában vesz részt.

Az iraki Kurdisztáni Regionális Kormány kulturális és ifjúsági miniszterének, Khalid Abdulrahman Doskynak a felszólalása legalább olyan melegszívű és barátságos volt, mint amilyeneknek a kurdokat a kötetet fordító Szőllőssy Balázs költő találta, törökországi tolmács munkája alatt. A kurd miniszter leginkább a köszönetét nyilvánította ki a magyar kormány felé, hogy katonailag, illetve szakértőileg támogatják a kurdokat, és, hogy a magyar miniszterelnök javaslatára Kurdisztán és Magyarország között a kulturális együttműködés is elkezdődött. Október 23-án Kurdisztán négy városában is vetítettek filmet az 1956-os forradalomról, és, Dosky kihangsúlyozta, Magyarország igen sok áldozatot hozott a jelenlegi szabadságáért. Több, hasonló, magyar történelmi témájú filmet szeretnének még vetíteni a nagyközönség előtt is, és azt is szeretnék, ha ezt az antológiát további kurd könyvek kiadása követné, hisz a két nép viharos történelmében sok hasonló momentumot lehet találni. Ahogy Magyarországon is fontos szerepük volt a költőknek a történelem formálásában, úgy a kurd költők is a tollukkal harcoltak, amikor fegyverekkel nem volt lehetséges. Dosky nemcsak az irodalom, hanem a művészet további területein (film, színház, zene) is fontosnak tartaná a két ország közti „eszmecserét”.

A könyvbemutató utolsó hozzászólója, Szőllősi Balázs költő, műfordító elmondta, hogy a Vihardagály a szabadságnak és a szerelemnek a költészetéről szól, és, bár egy általunk, magyarok által igen kevéssé ismert népnek, a kurdoknak a verseit tartalmazza, azok egyetemes, minden ember számára közismert érzéseket tükröznek. Az antológiát azért is tartja izgalmasnak, mert az abban szereplő szerzők nagy része ma is él, kortársaink. A kötet első ciklusában, a Nem vesztünk oda az idő ágyúinak sortüzében címűben megismerkedhetünk pár verssel a kurd költészet kezdeteitől Abdulla Goran, nemzeti-romantikus irányultságú alkotásáig. A további négy ciklus már a huszadik, huszonegyedik század kurd költőinek munkáit tartalmazza.

Végül, Horváth Veronika színművész előadásában a kötet néhány jelentős versét hallhattuk, többek között a címadó Vihardagályt, és Kazhal Ahmad Jobb a kő című művét. A bemutatón részt vevő látogatók nyomban kézbe is vehették az izgalmas könyvet – jutott mindenkinek –, és megismerkedhettek a versekkel. Én választottam is gyorsan (egyelőre még alapos tanulmányozás előtt) egy kedvencet:

Delshad Abdullah: Az első levél

A levél mindig titok:

a baráté, szeretőé,

de mind közül a legszebb

a névtelenül feladott.

Senki sem tudja, ki a címzett.

Azt hiszem, a vers is ilyen „titkos”levél. Attól (is) szép, hogy senki sem tudja, ki a címzett.

Fotó: BBI