bezár
 

film

2017. 05. 18.
A katarzis 246 kilométere
Simony Balázs: Ultra
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Simonyi Balázs dokumentumfilmje népszerű témát dolgoz fel, hiszen a futás valódi tömegsporttá vált az utóbbi években Magyarországon. Ám az Ultra mégsem csak a futásról szól. Bátran ajánlható a sportolókon túl bárkinek, aki érdeklődik a fizikai-mentális határhelyezetek és az emberi teljesítőképesség végső csúcsának meghódítása iránt.

A fókuszban persze ettől még mindvégig a futás marad. Látunk is belőle jó sokat. A másfél órás filmidőben egy kicsit megízlelhetjük jellegzetes monotonitását, a szívdobbanást, keringést, izommozgást és gondolatokat egyként összerendező, mindent meghatározó ritmusát. A film a 2015-ös, minden évben Athén és Spárta között megrendezett 246 kilométeres ultramaraton, a Spartathlon rajtjánál kezdődik, és 36 órányi tömény, emberfeletti futást örökít meg. Ez már önmagában minden sportember érdeklődését joggal kelti fel, hiszen ez az extrém kihívás a gyakorló futók számára is izgalmas, új távlatokat nyit meg. Simonyi azonban jól ismeri a dokumentumfilmek világát, pontosan tudja, hogy a puszta információ-átadás és a hangulatos környezetrajz nem elég, a küzdelmet – legyen sportolói értelemben bármily heroikus – az emberi történetek, az azonosulásra alkalmas egyéni sorsok és drámák teszik átélhetővé.

Ultra

Simonyi kiváló húzásként nem csupán alkotója, hanem egyik főszereplője is a filmnek, hiszen maga is részt vesz a megmérettetésen. A film cselekménye időről időre stabilan visszatér hozzá, külső és időnként belső narrációja pedig így válik kivételesen hitelessé. Emellett jó rendezői érzékkel gyűjt „maga köré” néhány további szereplőt a Sparthatlon indulói közül. A legkülönfélébb embereket, akiket a legsajátosabb motivációk sarkallnak az extrém kihívás legyűrésére. Nézőként a legérdekesebb azzal szembesülni, hogy közülük senki sem szuperhős, hétköznapi embereket látunk, az ultramaraton körülményei közepette ráadásul minden, a hétköznapi életben számottevő különbség, előny, társadalmi rang eltűnik közöttük – Simonyi maga mondja ki már az induláskor: „Itt együtt vagyunk senkik.”

Ultra

Egy háromtagú francia család közösen indul neki a feladatnak, a sérült fiú számára a futás jelenti a felemelkedést, gyerekkorában édesanyjával futva tanulták meg a leckét, most pedig már az apjával együtt indul a versenyeken. Az anya autóval és féltő szeretettel, a háttérből követi az útjukat – ahogyan a fia születése óta nap mint nap teszi. A német Annett egyedül fut, leukémiában elhunyt gyereke elvesztését dolgozza fel a így. Ő az az induló, akit mindig döbbenetes kitartással, páratlanul egyenletes ritmussal, fegyelmezetten látunk futni, s ő az is, aki a lehetőségekhez képest meglepően racionális döntéssel, nemsokkal a vége előtt maga adja fel a küzdelmet.

És ott van a kétségtelenül legizgalmasabb karakter, a nézők és szemmel láthatóan az alkotók kedvence, az örök kisember, Szabó Béla. A vidéki pénzügyi kontroller eleve hátrányból indul: ötször indult már a Sparthatlonon, de egyszer sem sikerült beérnie a célba, a verseny szabályainak értelmében ezért nem nevezhet többet. Béla viszont nem tudja elfogadni a bukást, merész feladatra vállalkozik: kizárólag felesége segítségével elindul a saját versenyén, egy nappal a hivatalos indulók után, teljesen egyedül. Béla küzdelmeivel mindenki tud azonosulni. Ő az az ember, aki nagyon akar, akinek az utolsó utáni próbálkozását látjuk, akinek – saját állítása szerint – sosem volt tehetsége, csupán szorgalma volt. Együtt érzünk vele, hiszen mindannyian vágyjuk a magunk babérkoszorúját. Az ő küzdelme, melyet a hivatalos versennyel párhuzamosan követünk végig, rendelkezik mind közül a legnagyobb téttel.

Ultra

Természetes, hogy Simonyi Spártába érkezése, melyet a megfelelő atmoszférikus aláfestéssel és extrém lassítással, a valóságtól teljesen elemelve mutat be a film, katarzisélményt okoz. Ám Simonyi a biztos pont a filmben, benne mindvégig hiszünk, hogy meg tudja csinálni. Amikor Béla leküzdi az 1200 méteres hegyet, és elhagyja azt a végső pontot, amely öt alkalommal is megállította korábban, egy igazi, antik értelemben vett katarzist élünk át: mostantól az élet nem aként megy tovább, ahogy eddig. Valami lényegileg, mindörökre megváltozott.

Ezt az élményt adja az Ultra, melynek legnagyobb erénye, hogy sikerül megragadnia azt a megváltozott mentális állapotot, amely a hosszútávfutókra jellemző, bemutatván a szereplők saját, belső küzdelmét az emberi létezés e szélsőséges határhelyzetében.

Ultra

Az Ultra hivatalos mozipremierjére 2017. szeptember 21-én kerül sor, de a film addig is látható az HBO-n, az HBO GO!-n, valamint a filmhez kapcsolódó, programokkal és közönségtalálkozókkal összekötött vetítéseken, melyekről tájékozódhatnak a film Facebook-oldalán.

 

ULTRA

Színes, magyar-görög dokumentumfilm, 83 perc, 2017

Rendezte: Simonyi Balázs

Fényképezte: Hernáth Csaba

Producer: Józsa László, Simonyi Balázs

Zene: Alpár Balázs

Vágó: Thomas Ernst

Főszereplők: Simonyi Balázs, Szabó Béla, Táncsics Judit, Annett Bahlcke, Herbert Ziefle, Francoise Pallaruelo, Angel Pallaruelo, Gilles Pallaruelo

Forgalmazza a Mozinet.

Bemutató: 2017. szeptember 21.

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Taika Waititi: Jojo nyuszi
Martin Scorsese: Az ír
Nagy Zoltán: Szép csendben
Interjú a FOMO című film rendezőjével, Hartung Attilával

Más művészeti ágakról

irodalom

Egy szamosújvári polgár karikatúrája Egy szamosújvári polgár karikatúrája
Törös Tivadar Áfgánistán Vártán levelei című tárcagyűjteménye elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2019.)
irodalom

Boldogulós békeidők Boldogulós békeidők
Gion Nándor: Rózsaméz, Magvető, 2019
NKS + FDM Crew, StreetROYAL – Instant-Fogas Komplexum, december 14.
színház

Hoztam is, meg nem is Hoztam is, meg nem is
Szeretett vezérünk őspremier a Szkéné Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés