Lehoczki Károly: Sétány a pokolban

Ki ez a fickó, aki tizedik kötetét jelenteti meg szerzői kiadásban, mégis negyedik alkalommal van jelen az Ünnepi Könyvhéten, aki bő negyven évvel ezelőtt, induló költőként hamarabb jelent meg fordításban, mint magyarul, aki legyintve a honoráriumra, pedig feltehetően boltban vásárol, szabadon letölthetően teszi közzé minden megjelent művét a Magyar Elektronikus Könyvtárban, akinek valamennyi kötetét forgalmazta a Könyvtárellátó, jelen van a hazai könyvtárakban, az interneten az olvasók szívesen küldik egymásnak verseit, az utóbbi évektől kisprózáit és színdarabjait is, szerepel számos blogon, de a hivatalos magyar irodalom csak kisebb fejvakarás után tudná felidézni a nevét, nem tartozik irodalmi műhelyhez, kapcsolati hálóhoz, aki a könyvein kívül hosszú időn keresztül alig publikált, most végre újra megteszi, de kizárólag egy Kanadában kiadott online irodalmi folyóiratban, Magyarországon sehol, aki sohasem kapott semmilyen irodalmi díjat és meglehet, el sem fogadná, akit írásaival együtt az interneten nagyon könnyű megtalálni, élvezni bensőséges, szuggesztív költészetét, de a valóságban csak a hozzá közelállók ismerik…?
 
Ki ez a fickó? Nehogy azt higgyék, megválaszolom! Feleljék meg a kérdést saját maguk az írásait olvasva.
 
Legújabb kötetéről az Ünnepi Könyvhét prospektusában ezt olvashatjuk: „Előbb-utóbb mindenki eltelik a zavaros jelennel s alászáll. Sétál, kikerüli a hányásokat, hunyorog, megbékél önmagával. Amit gondol kimondja. Lehoczki Károly új verseskötete körkép lenti és fönti pokolról.”
 
Az új könyvről egy véleményformáló így fogalmaz: „A költő a rá jellemző kedvességgel és nagyon közvetlen stílusban szólítja meg az olvasót.” „… versei most sem erőltetett rímek halmaza, figyelemre méltó könnyedséggel formálja a szavakat.” „Művészetében kiválóan vegyíti a klasszikus versformákat és az epikum számára teret adó szabad vers adta lehetőségeket.”
 
A könyv fülszövegében pedig, incselkedő fényképe alatt, ekként szól maga a szerző az olvasójához: „Így, hogy a kezében tart engem, nyíltan a szemébe mondhatom, hogy itt, ezen a fülön nem tervezek közölni önnel semmit. Arra ott vannak a versek. Csak nézni szeretném, belemosolyogva a tekintetébe s már szinte kinyúlni a képből egy érintésre. Tenni néhány lépést együtt, amennyi időt szánni tud rám, hallgatva, merengőn. Aztán, amikor elválunk, ön után inteni: Áldja meg az ég! – mondjuk, a Tejút. Jaj, igen! – akik oly közeli rokonok, mint mi ketten, ugye, hogy nincs szükségük nagybetűs udvariaskodásra?”
 
Hát szánják rá magukat! Ereszkedjenek le vele a mélybe! Az emberi lélek és világunk bugyraiba. Tegyenek vele egy sétát! Most éppen a pokolban.

Terjedelem: 91 számozott oldal.
Külső megjelenés: kartonált, fűzött, védőborítóval, 185x125 mm
Fogyasztói ára az Ünnepi Könyvhéten: 2000 Ft.
ISBN 978-963-12-7707-4
Kiadja: litera mea A kötet a szerző gondozásában jelenik meg. Minden jog fenntartva.
Borító és illusztráció: Damó István
Elérhető: Budapest, Vörösmarty tér, Az Országos Széchényi Könyvtár pavilonjában ( 141. sz. pavilon)
 
Egyéb információ:

www.lehoczkik.com
http://w3.externet.hu/~lehoczkik/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lehoczki_K%C3%A1roly_%28k%C3%B6lt%C5%91%29
http://mek.oszk.hu/