bezár
 

art&design

2017. 06. 20.
Színminták
Ilona Keserü Ilona - Keserü Ilona kiállítása a Kisteremben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A szín a festészet "legrelatívabb" médiuma. Szinte soha nem úgy, nem akként észleljük, ahogyan a fizikai valóságban létezik. Josef Albers szerint ahhoz, hogy egy művész hatékonyan dolgozzon a színekkel, legelőször azt kell felismernie, hogy örökösen becsapják az alkotót, csakúgy mint a nézőt. 

Kiszámíthatatlansága, megfoghatatlansága ellenére a szín jelenti Keserü Ilona festészetének legszilárdabb médiumát. A Kisterem Galériában rendezett kiállítás különböző pályaszakaszaiból válogatott emblematikus műveket, amelyek Keserü színkutatásának, színkísérleteinek történeti ívét teszik láthatóvá, a '60-as évektől napjainkig. A Hullám 1. című korai képet tekinthetjük a tárlat kiindulópontjának. A narancs és lila festék egymásba folyva hullámzik a papír hordozón, nem alkotnak tiszta, zárt formát, mégis a felvitel határozott mozdulataira utalnak. Ugyanez a mozdulat azonosítható a későbbi képeken, amelyek még mindig a különböző árnyalatok „együttlétét” vizsgálják, de már a spektrumszínek tartományában. A Mennyezet című festményen íves, foltszerű, egymáshoz szorosan kapcsolódó gesztusok jelennek meg. Harsány, precízen kevert színeik elütnek a háttér bőrszínű árnyalatától. Mégsem beszélhetünk klasszikus értelemben vett előtér-háttér viszonyról a mű kapcsán, hiszen a vászon alapja nem egy homogén felület, amely csak azért létezik, hogy a formák megjelenhessenek rajta. Már ebben a semleges alapban megvannak azok az ívek, az a színdinamika, amelynek ritmusát az élénk formák is megtartják.

prae.hu

Lágy Káprázat, 2010, olaj, vászon, 140x170 cm, (IKI-2010_1461)_GAB3470

Hasonlóan mozgalmas a Mennyezettel párba állított, több mint húsz évvel későbbi Lágy káprázat. Itt a hasonló színű alap már jóval egységesebb, az egymás mellé illesztett színfoltok, színsávok is kivilágosodnak, körbeveszik a vászon szinte üresen hagyott centrumát. A két kép közötti különbség az, hogy a Mennyezeten a színeknek, a képtérnek mélysége van, míg a Lágy káprázat  síkszerű, a visszafogott színek egy tökéletes homogén felületen olvadnak egybe az organikus alappal. A két mű alapanyaga szinte megegyezik, de Keserü olyan mesterien bánik a színekkel, hogy radikálisan különböző hatást képes kiváltani velük. Nem a formák vagy a rétegek, a színek rendelkeznek igazi képalkotó erővel ezeken a festményeken

A kiállítás másik terében látható két kép, a Homorú térség és a Sűrűsödő hangtestek is a színeknek a formákkal szembeni elsődlegességéről árulkodnak. A Homorú térség a színek szimmetriáján alapuló kompozíció. Az absztrakt formák kavalkádjából a színek harmonikus együttállása alkot tájképszerű struktúrát. A Sűrűsödő hangtestek egyszínű hátterén lebegő szabálytalan formák igazából nem is formák, hanem két különböző színű, egymás mellé húzott ecsetvonás összekapcsolódásai, s a színpár egymásra hatása miatt képződnek egységekké.

Homorú térség, 2009, olaj, vászon, 150x200 cm, (IKI-2010_1452)

A tárlat mindkét terében találkozhatunk olyan műtárgyakkal, amelyek Keserü művészetének központi kérdését, a spektrumszíneket a festővászon kétdimenziós határain kívül jelenítik meg. Ide kapcsolható a domborított fehér monokróm vászon is, amely ebben a kontextusban a fehér fényre utal, melynek látható hullámhosszain manifesztálódnak a spektrumszínek. A szivárvány színeivel befestett karcsú, faragott Színoszlop nem engedi a teljes spektrumot egyszerre látszani, a Hengerpalást festett vásznára spirálisan csavarodnak a színsávok, vagyis az ibolya visszatér a vörösbe, és a spektrum önmagába záródik. A Szín-Möbiusz hangsúlyozza leginkább a színek átmenetének folytonosságát, az árnyalatok észrevétlenül fordulnak egymásba a végtelenített térformán, amely olyan spektrumszíneket is egyszerre láttat a térben, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül. A szabályszerű színátmenet és a szokatlan színegyüttállások egy időben tudnak megjelenni a möbiusz szalagon, amely ezáltal a kiállításban szereplő festmények elméleti kulcsát képzi. Keserü olyan színkompozíciókat hoz létre, amelyek akkor is harmonikusak, ha nem komplementer színek párosításával dolgozik.

A Kisteremben megrendezett kiállítás alapgondolata is a szokatlan színharmóniával analóg. Olyan műveket láthatunk, amelyek Keserü Ilona egész életművét átfogják, de ezek a párosítások, ez az együttállás ezelőtt még nem valósult meg.

Ilona Keserü Ilona - Enteriör

 

A kiállítás 2017. június 23-ig tekinthető meg a Kisterem Galériában (1053 Budapest, Képíró utca 5.)

Képek: Horváth S. Gábor

nyomtat

Szerzők

-- Máté Zsófia --


További írások a rovatból

Baráth Áron & Pál Katja alkotásai a VILTIN Galériában
Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit képzőművészek közös kiállításáról
Interjú Molnár Judit Lillával
Megnyitószöveg blanche the vidiot és Palik Eszter "Norma" című kiállításához

Más művészeti ágakról

Tudósítás az ELTE Tolnai-emléknapjáról - első rész
Neige Sinno Nyomorult tigris című művét mutatták be a Francia Intézetben
Len Wiseman: Balerina


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés