bezár
 

art&design

2017. 06. 20.
Színminták
Ilona Keserü Ilona - Keserü Ilona kiállítása a Kisteremben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A szín a festészet "legrelatívabb" médiuma. Szinte soha nem úgy, nem akként észleljük, ahogyan a fizikai valóságban létezik. Josef Albers szerint ahhoz, hogy egy művész hatékonyan dolgozzon a színekkel, legelőször azt kell felismernie, hogy örökösen becsapják az alkotót, csakúgy mint a nézőt. 

Kiszámíthatatlansága, megfoghatatlansága ellenére a szín jelenti Keserü Ilona festészetének legszilárdabb médiumát. A Kisterem Galériában rendezett kiállítás különböző pályaszakaszaiból válogatott emblematikus műveket, amelyek Keserü színkutatásának, színkísérleteinek történeti ívét teszik láthatóvá, a '60-as évektől napjainkig. A Hullám 1. című korai képet tekinthetjük a tárlat kiindulópontjának. A narancs és lila festék egymásba folyva hullámzik a papír hordozón, nem alkotnak tiszta, zárt formát, mégis a felvitel határozott mozdulataira utalnak. Ugyanez a mozdulat azonosítható a későbbi képeken, amelyek még mindig a különböző árnyalatok „együttlétét” vizsgálják, de már a spektrumszínek tartományában. A Mennyezet című festményen íves, foltszerű, egymáshoz szorosan kapcsolódó gesztusok jelennek meg. Harsány, precízen kevert színeik elütnek a háttér bőrszínű árnyalatától. Mégsem beszélhetünk klasszikus értelemben vett előtér-háttér viszonyról a mű kapcsán, hiszen a vászon alapja nem egy homogén felület, amely csak azért létezik, hogy a formák megjelenhessenek rajta. Már ebben a semleges alapban megvannak azok az ívek, az a színdinamika, amelynek ritmusát az élénk formák is megtartják.

Lágy Káprázat, 2010, olaj, vászon, 140x170 cm, (IKI-2010_1461)_GAB3470

Hasonlóan mozgalmas a Mennyezettel párba állított, több mint húsz évvel későbbi Lágy káprázat. Itt a hasonló színű alap már jóval egységesebb, az egymás mellé illesztett színfoltok, színsávok is kivilágosodnak, körbeveszik a vászon szinte üresen hagyott centrumát. A két kép közötti különbség az, hogy a Mennyezeten a színeknek, a képtérnek mélysége van, míg a Lágy káprázat  síkszerű, a visszafogott színek egy tökéletes homogén felületen olvadnak egybe az organikus alappal. A két mű alapanyaga szinte megegyezik, de Keserü olyan mesterien bánik a színekkel, hogy radikálisan különböző hatást képes kiváltani velük. Nem a formák vagy a rétegek, a színek rendelkeznek igazi képalkotó erővel ezeken a festményeken

A kiállítás másik terében látható két kép, a Homorú térség és a Sűrűsödő hangtestek is a színeknek a formákkal szembeni elsődlegességéről árulkodnak. A Homorú térség a színek szimmetriáján alapuló kompozíció. Az absztrakt formák kavalkádjából a színek harmonikus együttállása alkot tájképszerű struktúrát. A Sűrűsödő hangtestek egyszínű hátterén lebegő szabálytalan formák igazából nem is formák, hanem két különböző színű, egymás mellé húzott ecsetvonás összekapcsolódásai, s a színpár egymásra hatása miatt képződnek egységekké.

Homorú térség, 2009, olaj, vászon, 150x200 cm, (IKI-2010_1452)

A tárlat mindkét terében találkozhatunk olyan műtárgyakkal, amelyek Keserü művészetének központi kérdését, a spektrumszíneket a festővászon kétdimenziós határain kívül jelenítik meg. Ide kapcsolható a domborított fehér monokróm vászon is, amely ebben a kontextusban a fehér fényre utal, melynek látható hullámhosszain manifesztálódnak a spektrumszínek. A szivárvány színeivel befestett karcsú, faragott Színoszlop nem engedi a teljes spektrumot egyszerre látszani, a Hengerpalást festett vásznára spirálisan csavarodnak a színsávok, vagyis az ibolya visszatér a vörösbe, és a spektrum önmagába záródik. A Szín-Möbiusz hangsúlyozza leginkább a színek átmenetének folytonosságát, az árnyalatok észrevétlenül fordulnak egymásba a végtelenített térformán, amely olyan spektrumszíneket is egyszerre láttat a térben, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül. A szabályszerű színátmenet és a szokatlan színegyüttállások egy időben tudnak megjelenni a möbiusz szalagon, amely ezáltal a kiállításban szereplő festmények elméleti kulcsát képzi. Keserü olyan színkompozíciókat hoz létre, amelyek akkor is harmonikusak, ha nem komplementer színek párosításával dolgozik.

A Kisteremben megrendezett kiállítás alapgondolata is a szokatlan színharmóniával analóg. Olyan műveket láthatunk, amelyek Keserü Ilona egész életművét átfogják, de ezek a párosítások, ez az együttállás ezelőtt még nem valósult meg.

Ilona Keserü Ilona - Enteriör

 

A kiállítás 2017. június 23-ig tekinthető meg a Kisterem Galériában (1053 Budapest, Képíró utca 5.)

Képek: Horváth S. Gábor

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Máté Zsófia --


További írások a rovatból

Erdély Jakab: Anyád hogy van? Diplomakiállítás Dr. Geréb Ágnes életéről
art&design

Tájakról, hiányosan Tájakról, hiányosan
A Tájak/Távlatok - Kortárs magyar tájkép (BPF) című kiállításról a Kiscelli Múzeumban
art&design

Publikus '90-es évek Publikus '90-es évek
A Publikus magánügyek. A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben című kiállításról a szentendrei MűvészetMalomban
art&design

Afrika másik arca Afrika másik arca
Az Excessocenus című kiállításról a Cervantes Intézetben

Más művészeti ágakról

színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk
A zuhanás sokkja a MáSzínházban
Interjú Bucsi Réka animációs rendezővel a közönség szeretetéről, Amerikáról és a női nézőpontról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés