bezár
 

art&design

Egy androgün reggele
Egy androgün reggele
Az odú rendszerint fák vagy sziklák olyan ürege, amelyet az állatok éléstárként vagy lakóhelyként használnak, de vajon alkalmas-e egy odú arra, hogy az ember a félelmeit tárolja ott? És hogyan néz ki, ha nemcsak egy, hanem két ember önti össze a félelmeit egy odúba?
Ki kell erőszakolnunk, hogy sikítson az a műanyag
Ki kell erőszakolnunk, hogy sikítson az a műanyag
Borsos János és Lőrinc Lilla közös pályafutása 2008-ban kezdődött, ekkor született meg a kettőjük személyiségéből létrejött hibrid entitás. Munkájuk meghatározója a folytonos identitáskeresés egy látszólag feltérképezhetetlen úton, amelyen a 2000-es évek eleje óta haladnak. Az egyetemi tanulmányaik kezdetétől aktívan kiállító alkotópárt több díjra jelölték már, köztük az Esterházy Art Awardra és a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjra. 2018-ban New Yorkban rendeztek kiállítást, mégis problematikusnak tartják a magyar képzőművészek nemzetközi helyzetét. Éppen ezért a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktoranduszaiként egy, az aktuálistól radikálisan eltérő művészetoktatási modell gyakorlatba ültetéséért szeretnének tenni a jövőben. Az alkotói bázisukat és egyben otthonukat jelentő Art Quarter Budapest biztosít helyszínt a nemrég véget ért TECHNO WORLDS című kiállításnak, melynek maguk is résztvevő művészei voltak.
Reflektált emlékezet
Reflektált emlékezet
Denigova (eredeti nevén Denisa Štefanigová) cseh kortárs művész organikus formái, nyers színvilága és lírai gondolkodásmódja emberi kapcsolatokban rejlő érzéseket jelenítenek meg, melyek sokfélesége széles szórást mutat. Leginkább a kék-piros színek pólusa fejezi ki a vágy, csábítás, remény, naivitás, csalódás és fájdalom vizuális formáit. Képei személyes élményeken alapulnak: szerelmi kapcsolatokban szerzett tapasztalatok, saját szexualitásának keresése inspirációs forrásként működnek, mindezek univerzálissá tétele pedig állandó kihívás számára.
A vallaurisi kerámia aranykora
A vallaurisi kerámia aranykora
A Francia Riviéráról legtöbbünknek a fényűzés, a monacói kaszinók előtt parkoló luxusautók, Nizza híres szállodákkal övezett tengerparti sétánya vagy éppen a Cannes-i filmfesztivál vörös szőnyegének sztárdömpingje juthatnak eszünkbe. Azonban a mediterrán terület egyben művészeti központ, ahol számtalan kiállítóhely, köztük száznál is több múzeum várja az ide látogatókat. Ezek egyike a Vallauris alig 25 ezres lakosságú községében található Museé Magnelli, musée de la céramique, amely Franciaország egyik jelentős 20. századi kerámiagyűjteményének ad otthont.
Bonckést nyújtani a művésznek
Bonckést nyújtani a művésznek
A Das Anatomische Theater színpadán szimultán vonultatja fel a 20. század eseményeit a színház boncmestere, Milorad Krstić, mindeközben pedig azt a kérdést teszi fel: mit mond el az előző század történelmi tapasztalatáról, hogy 1953-ban  megjelent a Playboy első száma, miközben Sztálint gyászolták a Szovjetunióban?  
Ember legyen a talpán, aki az űrbe akar utazni
Ember legyen a talpán, aki az űrbe akar utazni
Hargitai András (’Banyek’) elektronikus zenei producer, dub-zenész, hangművész. Művészetében moduláris szintetizátorral kísérletezik, amelyet gyakran kombinál videó áramkörökkel. Ennek (és Stanisław Lem Kalapács című novellájának) eredménye az „Extrasolar” című audiovizuális performansz, amelynek további érdekessége, hogy nagyrészt közösségi finanszírozásból született meg. A Három Holló Kávéházban november 11-én megtekinthető performansz-előadás kapcsán kérdeztem a művészt az audioélmény sokszínűségéről, az adaptáció lehetőségeiről, illetve ember és gép kapcsolatáról.
Lavírozás a látható és a láthatatlan között
Lavírozás a látható és a láthatatlan között
Október 16-án tartották meg a „Láthatatlan spektrumok” című kiállítást kísérő tematikus tárlatvezetéssorozat második részét a Pannonhalmi Bencés Apátság Főmonostori kiállítóterében, ahol „Az ábra, a fikció és a spekuláció” került fókuszba. Frazon Zsófia, a kiállítás egyik kurátora, illetve Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója kalauzolta a résztvevőket, Gosztola Kitti, Albert Ádám és KissPál Szabolcs képzőművészekkel közösen, akik a kutatásalapú művészet tükrében mutatták be munkáikat. A programcím többféle asszociációt kelt; a tárlatvezetésen leginkább az oktatásban használt szemléltetőeszközök, illetve a művészeti kutatómunka spekulatív és fikciós vetületei kerültek előtérbe.
Agyagba szőtt víziók
Agyagba szőtt víziók
Rozsda Endre (1913–1999) sokszínű alkotói tevékenységével – köztük festményeivel, grafikáival és fotográfiával – az utóbbi időben több neves magyar és külföldi kiállítótér falain találkozhatott a nagyközönség. Azonban kevéssé ismert alkalmazott művészeti munkássága, amely textilek, plakátok, könyvborítók, sőt egy nagyszabású mozaik tervezése mellett illusztrációkra és kerámiákra is kiterjedt. E tanulmány a művész kerámiáinak világába kíván betekintést nyújtani, a dél-francia község, a modern fazekasság fellegvárának számító vallaurisi Musée Magnelli kerámiamúzeumban 2021. október 31-ig látható tárlat apropóján, ahol Rozsda egy kerámiatála is kiállításra került olyan alkotók mellett, mint Victor Brauner, Roger Capron vagy éppen Pablo Picasso.
Mi a baj a posztmodernnel?
Mi a baj a posztmodernnel?
2020-ban jelent meg a Cynical Theories (Cinikus elméletek: Hogyan változtatott mindent rassz-, gender- és identitáskérdéssé az aktivista tudomány – és miért árt ez mindenkinek?) című könyv James Lindsay és Helen Pluckrose tollából, amely a hozzáfűzött reményekkel ellentétben több kérdést hagy maga után, mint amennyire választ ad.
Az otthonos érzése
Az otthonos érzése
Bass Judit és Magyary Anna által szervezett lakáskiállítás, az „Egy Asztal Elmozdítása” nem kisebb feladatra vállalkozott, mint az otthon fogalmának megragadására. A kiállítás résztvevői festményeket, fotókat és installációkat helyeztek el a lakásban, melyek beleolvadtak a személyes térbe, az otthon melegébe – a szeptember 18-i záróeseményen vettem részt mint látogató, vagy sokkal inkább mint vendég?
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés