art&design / alkotás
2020. 07. 01.
Egyetemisták emlékeztek meg a híres bolgár csomagolóművész házaspárra, Christora és Jeanne-Claudera Erzsébetvárosban.
2020. 06. 26.
Idén tavasszal új fogalmakat kellett megtanulnunk és egyik napról a másikra szinte mindannyiunk számára ezek mentén kezdett szerveződni az élet: önkéntes karantén, home office, közösségi távolságtartás. Sokaknak közös emberi tapasztalatot hozott magával a világszinten egyre terjedő járvány: lecsökkent életteret és produktivitást, gazdasági problémákat, a megszokottnál jóval lassabb életet, valamint a társas érintkezések néhol teljes hiányát, többeknek az utóbbiból fakadó előnyök szinte teljes elvesztését. Az új „normális” időszakát az első sokk után mindenki máshogy igyekezett átvészelni. Hiszen milyen otthon lenni, amikor otthon kell lenni? Milyen megélni, hogy a biztonság a szabad választás elvesztésével jár, és a mindennapi bezártság otthonunkba, ebbe az intim börtönbe, lesz a normális?
2020. 06. 09.
Darabos Éva Pá kis panelom! című animációs rövidfilmje nem a megszokott nagyvárosi szorongásról, inkább az ahhoz való kötődésről szól. A készítő egy különös létösszegzést tár elénk hol gondosan, hol kissé homályosan. A lélek személyes dimenziója helyett egy kollektív térben – a lakáson és az énen kívül – zajlanak az események, így a rövidfilm a panellakótelepek általános életérzését ragadja meg. De milyen ez az életérzés?
2020. 02. 18.
Mint a klisékkel teli mesékben: főszereplőnk északolasz kisvárosból indult (de azért „Walter”), hogy a Fiat tervező irodájába érkezzen – ez csak a dobbantódeszka –, majd rövid intermezzo után meghódította az Alfát; először néhány emlékezetes ráncfelvarrás következett, aztán pedig egy komoly siker a kisautó szegmensben – ez a 147, amit az autós újságírók pampogva, összeráncolt homlokkal fogadtak.
2019. 11. 21.
Létezésünk közege, úgy tűnik, képtelen szabadulni a jelen zsarnokságától. Az információ-technológia és a hálózati társadalom fejlődéséből adódóan a folyamatos készenlét állapotában vesztegelünk, és elönt bennünket a mindig bekapcsolt, élőben közvetített valóság, amit emberi lényünk, testünk és lelkünk szinte már képtelen feldolgozni.
2019. 10. 22.
Serge Bloch második magyarul kiadott könyvének megjelenése apropóján a Műcsarnok rendezett kiállítást. A Scolar Kiadónál, Biblia címmel megjelent, Frédéric Boyer-val közösen jegyzett illusztrált könyvhöz tartozó animációs filmek bemutatásával egyidejűleg Bloch a Műcsarnok oszlopait és két falszakaszát is illusztrálta. A Biblia nagyméretű és impozáns kötete az Ószövetségből 35 történetet dolgoz föl, az ebből készült animációs filmek közül jelenleg kilenc látható a Műcsarnokban (A teremtés, Bábel, Káin és Ábel, A kert, Ábrahám és Sára, Noé, Jerikó, Jónás, Ábrahám és Izsák). Ezekből kettő speciális, installatív animációs formában nézhető meg. A Biblia azonban „csak” egyike azoknak a meghatározó munkáknak, amelyek Serge Bloch nevéhez fűződnek.
2019. 09. 10.
A kilencvenes években, amikor a kétpólusú világ már csak távolról integető emlék, Európán is áthullámzik egy euforisztikus, fukuyamai világhangulat: „itt a történelem vége”!
2019. 08. 08.
Ahhoz, hogy egy szobrot, egy festményt élőben megnézz vagy színházba menj, neki kell készülni. Ha messzebb van, órákat, napokat kell utazgatni. Elég viszont kilépni az utcára és rögvest sokkoló design-élményed támad. Arcul csap a legismertebb popkulturális tárgy látványa, betolakszik a perifériális látásodba, ott zakatol a füledben, bemászik a bőröd alá, elkísér, amíg haza nem érsz, és be nem csukod magad mögött az ajtót.
2019. 01. 06.
A szóban forgó pohár körülbelül annyira klasszikus, mint amennyivel mára a marketing kiterjesztette és kiüresítette a jelző jelentését; értve alatta a tegnap vagy tegnapelőtt tartósan forgalomban lévőt, a megszokottat, a bevettet.
2018. 04. 17.
Megismerni valakit annyit tesz: helyet csinálni neki magadban, elrendezni az ő élete dolgait a saját életed textúrájában, a saját tapasztalásaid labirintusában.
