bezár
 

art&design / gondolat

Közös pontok keresése
Közös pontok keresése
Az FKSE-ben ősszel megrendezett „Having no common past, let’s have a common future” című csoportos kiállítás azt a dilemmát járta körül, hogy hogyan valósulhat meg a jövő építése, egyáltalán, a jövőről való fantáziálás és közös gondolkodás egy olyan társadalomban, amely látszólag a múltat rekonstruáló és abból konstruálódó jelen foglya.  
Realista mágia és objektum-orientált művészet
Realista mágia és objektum-orientált művészet
A művészeti praxis mindig dolgok között jön létre, azonban a dolgok materialitását és valóságosságát gyakran figyelmen kívül hagyja. Halász Péter Tamás alkotásai a dolgokat és különösen a művészeti objektumok materialitását úgy állítja középpontba, hogy azok sajátos jelentéshorizontja nem sérül. A spekulatív realista ontológia alapján a dolgok mindörökké visszahúzódnak egymástól, mindig alapvető jellemzőjük a kölcsönös visszahúzódás. A visszahúzódás mint ontológiai adottság azt jelenti, hogy sohasem hatolhatunk a dolgok legmélyebb belsejébe. A spekulatív realizmus olyan realizmus, amely számol a mindennapi tapasztalatunk által is szavatolt hozzáférhetetlenséggel, átláthatatlansággal, a dolgok keménységével és rejtőzködésével.
A bezártság tere
A bezártság tere
A Nubes című kiállítás Herbert Otthonka kollázskötetének folytatásaként is értelmezhető, mivel a képekkel együtt szerepeltek a falon azok az idézetek, amelyek csupán töredékei az általa a kötetéhez felkért költők verseinek. Ugyanis Herbert Anikó 2020 nyarán, a pandémia első hullámának alábbhagyásakor jelentette meg „Otthonka” című vizuális karantén-naplóját, de egyáltalán nem a szokványos, negatív oldalról közelítette meg a témát. Az egyedül töltött időt a művész tudatosan az önfeltárásra, saját világának megismerésére fordította. A rizspapírból kivágott nőalakok az alkotót jelenítik meg különböző, hétköznapi élethelyzetben, miközben a figura helyett az őt körülvevő meseszerű terekre helyeződik a fókusz.
A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról
A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról
Az adatklasztereknek tudtommal semmi közük a galaxisklaszterekhez, az adatfolyamnak a folyóhoz, a fagynak a lefagyáshoz, a Bitcoin-bányászatnak ahhoz, hogy túrjuk a földet. És a kukac? Milyen kukac? Egy túltekert „a”-betű, amit papírra vetni minden egyes alkalommal zavarba ejtő. Nem tanultuk írásórán. És a felhő? Milyen felhő? Lehulló tartalom bárhol, bármikor. Bár hozzáféréstől korántsem függetlenül.
Egy androgün reggele
Egy androgün reggele
Az odú rendszerint fák vagy sziklák olyan ürege, amelyet az állatok éléstárként vagy lakóhelyként használnak, de vajon alkalmas-e egy odú arra, hogy az ember a félelmeit tárolja ott? És hogyan néz ki, ha nemcsak egy, hanem két ember önti össze a félelmeit egy odúba?
Agyagba szőtt víziók
Agyagba szőtt víziók
Rozsda Endre (1913–1999) sokszínű alkotói tevékenységével – köztük festményeivel, grafikáival és fotográfiával – az utóbbi időben több neves magyar és külföldi kiállítótér falain találkozhatott a nagyközönség. Azonban kevéssé ismert alkalmazott művészeti munkássága, amely textilek, plakátok, könyvborítók, sőt egy nagyszabású mozaik tervezése mellett illusztrációkra és kerámiákra is kiterjedt. E tanulmány a művész kerámiáinak világába kíván betekintést nyújtani, a dél-francia község, a modern fazekasság fellegvárának számító vallaurisi Musée Magnelli kerámiamúzeumban 2021. október 31-ig látható tárlat apropóján, ahol Rozsda egy kerámiatála is kiállításra került olyan alkotók mellett, mint Victor Brauner, Roger Capron vagy éppen Pablo Picasso.
Mi a baj a posztmodernnel?
Mi a baj a posztmodernnel?
2020-ban jelent meg a Cynical Theories (Cinikus elméletek: Hogyan változtatott mindent rassz-, gender- és identitáskérdéssé az aktivista tudomány – és miért árt ez mindenkinek?) című könyv James Lindsay és Helen Pluckrose tollából, amely a hozzáfűzött reményekkel ellentétben több kérdést hagy maga után, mint amennyire választ ad.
Az otthonos érzése
Az otthonos érzése
Bass Judit és Magyary Anna által szervezett lakáskiállítás, az „Egy Asztal Elmozdítása” nem kisebb feladatra vállalkozott, mint az otthon fogalmának megragadására. A kiállítás résztvevői festményeket, fotókat és installációkat helyeztek el a lakásban, melyek beleolvadtak a személyes térbe, az otthon melegébe – a szeptember 18-i záróeseményen vettem részt mint látogató, vagy sokkal inkább mint vendég?
Önfenntartó grafikai stúdió, egyetemi projektek és élő textilfesték
Önfenntartó grafikai stúdió, egyetemi projektek és élő textilfesték
A Dutch Design Week minden évben Európa egyik legjelentősebb dizájn-eseménye. Az Eindhovenben bemutatott elképesztő mennyiségű munkát az esemény teljes ideje alatt is szinte lehetetlen végig nézni, nekem pedig csak másfél nap állt rendelkezésemre. Ezért beszámolóm erősen szubjektív, és semmiképp sem teljes reprezentációja az eseménynek – inkább csak egy ajánló.
A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig
A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig
A MODEM-ben „#IFeelSeen” címmel megrendezett kiállítás a saját tapasztalatomból és kutatási eredményeimből táplálkozik. Középpontjában a social média működése áll: hogyan forgatta fel azt, ahogyan kommunikálunk, ahogyan az életünket szervezzük, és azt, ahogyan ezt mások felé közvetítjük. Hiszen a megmutatás és megtekintés aktusával a közösségi médiában egyszerre vagyunk szereplők, előadók és nézők is – ezekbe a szerepek hol szándékosan, hol pedig teljesen akaratunkon kívül csúszunk bele. Az alábbi esszében megkísérlek elméleti keretet felvázolni arról, hogy a kortárs képzőművészet és technológia határmezsgyéjén milyen elméleti trendek és diskurzusok mozognak – hogy körképet fessek arról, milyen fogalmak és alkotói attitűdök inspirálták az „#IFeelSeen”t.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés