art&design / kiállítás
2016. 04. 16.
A velencei Accademiában most a reneszánsz kor egy különösen érdekes személyiségének, Aldo Manuzionak szenteltek kiállítást. A Rómából érkezett humanistának köszönhetően a tengerre épült város a 16. század elején a nyomtatás egyik központjává vált. Manuzio könyvei nemcsak különösen kifinomult designnal rendelkeztek, de filológiailag is nagy gonddal lettek elkészítve. Az ő tevékenységének köszönhetően a korabeli képzőművészetben is meglepő, új elemek bukkantak fel.
2016. 03. 16.
Hogy viszonyulunk ma a realista festészethez? Van, aki szerint ez az igazi művészet, hisz egy precízen megfestett tájkép – ha az remekmű – szinte már boldoggá tesz, egy lelket is visszatükröző, valósághű portré pedig halhatatlansággal ruházza fel modelljét. A fotózás megszületésével – eleinte úgy tűnt – a művészetnek már nincs szüksége a „valódi” bemutatására. A La coscienza del vero (Az igaz tudata) című kiállítás most viszont új szemszögből értékeli át a 19. század második felében kialakult stílusirányzatot.
2016. 03. 07.
Az „első” egy varázsszó. Számon tartjuk az első szerelmet, az első munkahelyet, az első publikációt. Száz évvel ezelőtt enélkül a szó nélkül nem volt házasság, örökösödés. A rovigói Palazzo Roverella jóvoltából most az első tekintetre vagy pillantásra is koncentrálhatunk, ezt sugallja a címe annak a négyszáz évnyi képzőművészetet felölelő, mintegy kétszáz jelentős alkotást bemutató olaszországi kiállításnak, melynek darabjait korábban sosem csodálhatta meg a nagyérdemű.
2016. 03. 07.
Az út, melyet Nádudvartól Balmazújvárosig tettem meg, felvezetője is lehetetne a Semsey Kastélyban megrendezett Rembrandt kiállításnak, ugyanis a művész – ahogy élettörténetéből kiderül – ott talált rá az anyagok és formák világegyetemére, ahol a síkság megszakítás és emelkedők nélkül fut a horizontig. Szülei egy Leyden nevű város szélén laktak, Rembrandt számára „fénnyel telített tér ez… határvonal nélküli tömegek körül lezajló átváltozások és elmozdulások sora. Ez a tér vonzza a kutató szellemet. Itt nem lehet a mozdulatlan vonalak kényelmes architektúrájára támaszkodni, a létezést vagy tagadni kell, vagy olyan kényszerítő erővel állítani, hogy azt az ember végérvényesen bevésse agyába és a szívébe.”
2016. 03. 04.
A 2B Galéria ad otthont Bujdosó Alpár Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiás székfoglaló kiállításának. A tárlat kronológiai áttekintés helyett a művész változatos alkotói korszakaiból ad ízelítőt. A falakon látható képek összessége az egész eddigi Bujdosó-életmű univerzumát képviseli. Esterházy Péter személyes hangvételű megnyitóbeszédében az életmű bemutatásának nehézségei mellett a (műfaji) határátlépés lehetőségeiről szólt. A művészi útkeresés és a megtalált egyéni kifejezésmód, majd az alkotói kiteljesedés lépései az intermediális alkotás közegében bontakoznak ki. A vizuális költészet a lineáris versszerkezet felbontásával a befogadót a szabadabb értelmezés felé tereli. Az alkotó szempontjából is új helyzetet teremt, a nyitott alkotás és a nyitott olvasatok közegébe vezet.
2016. 02. 17.
Az egyik legismertebb kortárs európai portréfotós, mégis most látható az első magyarországi kiállítása a dán Lars Schwandernek, aki bevallottan a nőiség, a női lélek rejtelmeit próbálja meg visszaadni fényképein. Habár a budapesti Ural Vision Gallery-ben rendezett tárlat húzóerejének egyértelműen a sztárokról készített sorozatot szánták, sokkal izgalmasabbnak tűnnek az emeleten elszórt női aktok és portrék, vagy a német festő, Axel Geis kollaborációs alkotásai, aki deduktív módon alakította át a Schwander által hangsúlyozott egyéniséget a lélek általános törvényszerűségeivé.
2016. 02. 08.
Fürjesi Csaba a transzparencia kérdéseit feszegető festményeiből nyílt kiállítás február 5-én a The ArtYard-ban. A tárlat két hónapig látható az Andrássy út 66. szám alatti csodás kiállítótérben. A kiállítás címe kissé zavarba ejtő, mert felmerül a kérdés: mi lehet az átlátszóság mögött? Próbálom magam elé képzelni, de sehogy nem áll össze. Ám ha a szó értelmezésének mélyére ásunk – például az Artpool adabázisában kutatunk –, rögtön tágabb dimenzióban vizsgálhatjuk a transzparencia mögöttiséget.
2016. 02. 06.
Klenyánszki Csilla házi laboratóriumában a víznek alakja és színe van. A közvetlen környezetből válogatott, egyszerű tárgyakból épített konstrukciók a folyadék, a buborék viselkedését, a víz halmazállapot-változásának folyamatait manipulálják a molekulák működésmódját kutatva. A Trapézban most a legújabb kísérletekhez kapcsolódó fotódokumentációk és a Juan Carlos Ospina Gonzalez fejlesztőgrafikussal közösen tervezett, interaktív csokorapplikáció tekinthető meg.
2016. 01. 31.
El Greco hatalmas képei, nyúlánk, hús-vér szentjei, kékesszürke, finomkezű, formás keblű Magdolnája előtt sokszor megálltam a budapesti Szépművészetiben. Úgy is mondhatnám, találkoztam velük. Sehogy sem illeszkedtek régi, spanyol környezetükbe. Akkor még nem gondoltam, hogy a krétai származású festőnek egyszer majd meglátom a még görög szigeten festett ikonjait, és eszembe juthat róluk a mindent feltáró Fény, melyet önmagában lehetetlen ábrázolni. Az ikonfestők, akik megértették ezt a Fényt, tudták, hogy azt csak úgy tehetik láthatóvá a világ számára is, ha megmutatják, ahogy a test válaszol rá, ahogy a(z isteni) szerelem, az „amor” változik/nyújtózik érte.
2016. 01. 26.
Egy igazán páratlan anyag mutatkozik be a Mai Manó Házban A múlt szabadsága – Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig címmel. Alföldi Róbert fotógyűjteményéből láthatunk válogatást, ami egyedülálló és hiánypótló, hiszen jelenleg Magyarországon nem létezik másik olyan kollekció, ami ennyire szisztematikusan és a minőségre érzékenyen beszélne a neoavantgárd fotóművészetről.
