art&design / kiállítás
2019. 11. 15.
Egyre többen lesznek szelektívek, de vajon tudják-e, hogy őket is szelektálják? Ők magukat szelektálják-e? Tudják-e még, mit és mi közül kellene? Hogy meddig a mocsok, és honnan ők? Vajon, a 22. században lesznek-e még emberek? Vagy, amik lesznek, bekerülnek-e a bestiáriumba? Lesz, aki zsenitelefonján nézi, olvassa őket?
2019. 10. 29.
A Fensterblick című kiállítás egyszerre tartogat groteszk szórakozást, az ember belső, védtelen világával való szembesítést, és lehetőséget arra, hogy két, tehetséges festő képi ábrázolásaiban lehessen elmélyülni. Hol az egyikbe, hol a másikba átlépve, de végül egy közös atmoszférát megteremtve.
2019. 10. 27.
Azt már megszoktam, hogy teliholdkor néha furcsa dolgok történnek velem, de erre, azt hiszem, még ilyenkor sem számítottam. Nem mindennap fordul elő velem, hogy C-vitaminnal kínálnak egy galériában, vagy egyáltalán az, hogy, az alkotó jelen legyen, pláne bejelentse, ő jelenleg ott lakik. Mécs Miklós kiállításán jártam.
2019. 10. 23.
Tót Endre acb Galériában kiállított munkáiról nehéz beszélni, a látogató először csak annyit érez: a képek működnek. És hogy mitől működnek? A nagy, színes formák és felületek jól ismert érzéseket keltenek bennünk, markáns színek és textúrák váltakoznak a kortárs médiafelületekre emlékeztető vásznakon.
2019. 10. 13.
Elárulok egy titkot: szerintem a koktél szívószál nélkül nem az igazi. Sőt, a narancslé sem. Tegnap még adtak hozzá egy underground klubban. És senki nem szólt be, nem fenyegetett kézlevágással vagy klímakatasztrófával. Pedig másról se szólnak a közösségi oldalak posztjai, mint hogy ne fogyasszunk, ne szemeteljünk, és a többi. Hirtelen nagyon fontos lett ez az egész, és persze, jogosan, de kérdés, hogy miért csak most. Várható volt, hogy az ARC közérzeti kiállítás fő témája is a klímaváltozás lesz.
2019. 09. 12.
Szinte lehetetlen tisztán képzőművészként tekinteni olyasvalakire, aki fél évszázada a popkultúra formálója. Ha mégis meg tudom tenni, igazságtalan vagyok, mert úgy teremtek önálló kontextust, hogy az ebben a formában soha nem tud azzá válni. Ha pedig – a feltételezett alkotói célnak behódolva – elraktározom a gondosan felépített magánmitológiába a látottakat, egy brand fogyasztói csapdájába kerülök. A két befogadói stratégia sakkban tart, és az eligazodásban a Reök-palota sem mindig segít.
2019. 09. 10.
Korniss Péter tárlata Változások címmel nyílt meg a Kolozsvári Magyar Napok keretein belül, és olyan válogatást mutat be a fotográfus munkásságából, amely átfogó képet kíván nyújtani az életműről a hatvanas évektől kezdődően napjainkig.
2019. 09. 05.
Horváth Gideon szólókiállítása a Budapest Galériában – amely a Balkon Folyóirat és a Budapest Galéria együttműködésében jött létre – egy kutatás részeként igyekezett tovább boncolgatni a klímaváltozás és az apokaliptikus narratívák témakörét. A kiállítás célja a válsághelyzet perspektívájából az, hogy a néző újra végiggondolja az ember és természet kapcsolatát; azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elvesztette ártatlanságát.
2019. 08. 14.
Szégyellem, de először rosszul ejtettem a nevét, mert nem ismertem. Szégyellem azt is, hogy miután megtudtam, hogy Erik Kessels mások képeit állítja ki, nem tartottam művésznek. Aztán megnéztem a Mai Manó Ház tárlatát, hogy kritikát írjak róla és jól „lehúzzam”. Mert az mégsem ér, hogy valakik hónapokig, évekig dolgoznak egy-egy művükön, más meg csak összeszedi azokat és kész.
2019. 08. 09.
„Jól vagyok, dolgozom”, „Jól bánnak velünk, várom érkezéseteket”. Így szólnak azok a sablonmondatok az 1944-es „waldseei” lapokon, amelyek megtévesztő módon azért íródtak, hogy a deportáltak (saját kézzel írott) üzenetei megnyugtassák és engedelmességre ösztönözzék a mit sem sejtő, otthon maradt rokonaikat.
