bezár
 

film / gondolat

Alkonyat: megfejtettük a titkot
Alkonyat: megfejtettük a titkot
Kissé közhelyes pusztán siránkozni e jelenség miatt, de jót sem nagyon lehet róla mondani, így az alábbiakban nem csak arról írnék, hogy miért van elegem a Alkonyatból, hanem megkísérelnék valami magyarázat-félét taláni páratlan népszerűségére. Elsősorban az érdekel, hogy mi újdonságot hozott az Alkonyat, ami miatt jóval nagyobb sikere van számos hasonló, de véleményem szerint nagyságrendekkel jobb vámpír-románcnál.
A kis gonosz
A kis gonosz
Jack Finney amerikai sci-fi és thriller szerző The Body Snatchers című regénye 1955-ben jelent meg. Nem ez volt az első írása, amit filmre adaptáltak (hanem a Five Against the House című bűnügyi történet, megjelent 1954-ben, filmre forgott Phil Karlson rendezésében 1955-ben), és nem is ez hozta meg neki sci-fi íróként a legnagyobb elismerést, hanem a visszatérő protagonistát teremtő időutazós sztori, a Time and Again (publikálták 1970-ben, filmváltozata nincs). Az azonban kétségtelen, hogy ez a regénye futotta be a legnagyobb filmes karriert.
Dupla csavar
Dupla csavar
Ha a bűnügyi tematikát vizsgáljuk az elmúlt évek magyar filmtörténetében, számtalan kérdéssel találjuk szembe magunkat. A legfontosabb talán az, hogy az elkészült filmek hogyan viszonyulnak a kaland nagyformába tartozó bűnügyi film alműfajaihoz, a gengszterfilmhez, a thrillerhez és a krimihez? Inkább a műfajok rehabilitációjának az igénye vagy a szerzői attitűd érhető-e tetten?
Rembrandt szeme – 3. rész
Rembrandt szeme – 3. rész
Rembrandt az Éjjeli őrjáratban egy több apró "festékdarabból" összekomponált utat jár be, és miközben a festészet technikai és elméleti lehetőségeit kutatja, az út végén felnyílik szeme a nőre, aki kiemeli őt a sötétségből, a vakságból. (Az első rész itt, a második rész itt olvasható.)
A másikban magunkat
A másikban magunkat
Ryan Fleck amerikai független filmes és állandó alkotótársa, Anna Boden első nagyjátékfilmje az első tekintet számára nem több, mint intelligens fesztiváldarab, ami társadalmi problémafelvetéseivel, következetesen végig vitt kézi kamerás megoldásaival, humorával, valamint a szélsőséges állásfoglalástól való ösztönös óvakodásával egyaránt könnyedén sikert arathatott a mára populáris indie vonulat rajongói körében, illetve az akadémikus film ítészei előtt.
Az ógörög lélekgeometria szerelmi háromszöge
Az ógörög lélekgeometria szerelmi háromszöge
Talán a keret hamis volt, de az érzelem igazi – ezzel a szlogennel harangozták be a Csak egy szerelmesfilm című merészen drámai és olykor vérfagyasztó dán noirt, amelyet tavaly vagy tavalyelőtt Magyarországon is vetítettek. Vigyázat: az alábbi írás nézésrontó, izgalomgyilkos információkat tartalmaz, ezért a javasolt sorrend: (1) filmnézés, (2) olvasás.
Rembrandt szeme – 2. rész
Rembrandt szeme – 2. rész
Mit láthatott Rembrandt, aki "mérföldnyi sötétséget" festett, és aki az "éjszakát figyelve" építette föl vásznait? Greenaway misztikus elmélete azt meséli az Éjjeli őrjáratban, hogy a festő művészete a vakságból születő látás dokumentuma. (Az első rész itt olvasható.)
Tükörből nézni a világot
Tükörből nézni a világot
Haneke-portrénk második részében arra vetünk egy pillantást, hogy a Jégkirálynak becézett rendező hogyan rajzolja meg lazán és szívet tépően egy egész médium és egy kor erőszakábrázolási modelljének kritikáját, illetve hogyan összegződik – szerintünk – világszemlélete az egymásba forduló és szövődő ellentétek táncában. (Az első rész itt olvasható.)
Megtépázott lobogók
Megtépázott lobogók
Az amerikai filmipar érzékenyen reagált a közelmúlt lezárt (Öbölháború) és máig tartó háborúira (Irak, Afganisztán), a remekművekre mégis sokáig várni kellett. Mindamellett a legújabb háborús darabok sokszínűek: a nyíltan politizáló, aktualizáló tézisfilmektől a könnyfakasztó melodrámáig széles a paletta.
Fejünk helyett képernyő van
Fejünk helyett képernyő van
Haneke, az önreflexió ötletmestere, az erőszak ábrázolás provokatív formaújítója, a minimalizmus esztétikai konzervátora és kiterjesztője, a töredékekre épülő világkép monomániás művésze. Ám hiába elemezzük, bitoroljuk és próbáljuk megemészteni filmjeit, mindig marad valami „fölösleg”, megmagyarázhatatlan, ami hiperaktív rozsdaként mardos minket belülről.
5   6   7   8   9   10   11   12   13 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés