irodalom / gondolat
2023. 02. 28.
Sontag szerintem jogosan hangsúlyozza, hogy nem kéne pszichologizálni annyira, amennyire szokás. A sejtburjánzás tettenérés? A vak is láthatja, hogy az illető nem tudott kiteljesedni, és a szervezet jelez? A betegség elsősorban önmagára utal. Igaz, sok jelentéssel felruházható, neked melyik a kedvenced? „amikor a jelentéshez szőttek, / oda is szögeztek”, írja Fenyvesi Orsolya a Mindig kezdetben elején. Ezt egy rákos daganat, ha beszélni tudna, szintén mondhatná. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
2023. 02. 24.
Mumtaz éppen azt mesélte, hogyan ásta el a darabokra kaszabolt Arkagyijt, valahol messze a nagy mocsarakban, melyeket két évvel ezelőtt maga mögött hagyott és visszajött ide, a mi dombokra épült városunkba, ahonnan az apja sok évtizede menekülni kényszerült egy gyilkosság miatt, és lám, most őt is egy hulla üldözi. És hát hova jött volna, ha nem ide, ez a hely az eredője mindennek, bizonygatta Mumtaz, és én újra erősen megkívántam őt. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják.
2023. 01. 31.
Épp az ételszállítás közben értettem meg, hogy Átoknaptár című könyvem 2020-ban megengedte magának, amit egy futár nem tehet: bárkit bizonytalanságban tartott a tartalmat illetően (ezt egy rokonom a megjelenés előtt sejtette, és kedves cinizmussal annyit kért, csak néhány betűt [!] küldjek belőle). Persze lehet amellett érvelni, hogy egyik vers sem táska. De attól még nem világos, hogy a költő miért merészkedhet messzebbre, mint egy futár. Van ebben valami luxus. – Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
2023. 01. 19.
Elengedett kézzel biciklizni, a test döntésével kanyarodva. Járdaszegély vékony élén lépegetve, madárszárnyakkal egyensúlyozni. A fák tetejére fölérve, elengedett kézzel körbenézni. Ki ne emlékezne az ilyen vagy ezekhez hasonló, szívdobogtató gyerektapasztalataink első ízére. Mintha a járni tanulásunkat folytatnánk és hosszabbítanánk meg vele, szabad kezünkkel birtokba véve a testünket és a világot.
2023. 01. 15.
Fújtató Ájtatos a templomból jövet megjegyezte, hogy már korábban is keresett, mert ő is hozott nekem mindenféle étket. Melyeket nem hagyott a padon, mindenféle gezemüzék között, hanem lecipelte, majd felcipelte a templomból. Azonnal lássak hozzá bizalommal, mert az az étel megszenteltetett, a szatyor vásznán át hullt belé az áldás. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
2023. 01. 13.
České Budějovicében a prágai lakótársamnak, a lokálpatrióta dél-bohémiai Šimonnnak köszönhetően aludtam a három hónap alatt többször is, azaz ahogyan ezt a várost láttatom, az Prágához képest egy plusz szűrőn keresztül történik. Mert amikor itt vagyok, valójában nem itt vagyok, hanem Šimonnál vagyok, a nagyjából velem egyidős cseh költőnél, aki a város irodalmi életének szíve, lelke és motorja, azaz egyszemélyben biológiai, metafizikai és mechanikai értelemben is középpontja. - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám utolsó tárcáját olvashatják.
2023. 01. 06.
Balra, az Edison mozi kávézójába most nem ülünk be, holott a kaszárnya mellett a másik kedvencünk a városban, de nemsokára még visszajövünk, mert legutóbb limonádét szürcsölve, írás helyett tizenháromszor végignéztük az R.M.N. című román film pult fölötti tévén futó trailerét. Azét a filmét, amit a gyergyóditrói pékség Srí Lanka-i vendémunkásai nyomán kirobbant botrány ihletett. Az a pékség, ami az édesanyánk szülőfaluja melletti településen van. – Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 30.
Már csak egy sarok és ott áll előttünk az alagút. A másik végét már láttuk múltkor, de most végre át is kelünk rajta, át a vítkovi domb belső szervein, valahol a máj alatt, kinyújtott karunkkal a vastagbél falát tapintva, keresztül gyomron és hasnyálmirigyen, ki a levegőre, Žižkovba, haza. De előbb még megállunk. A bejárat fölött felirat: neboj. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden aggodalommal." - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 24.
Találkoztam-e az Úrral mostanában? – kérdezte tőlem egy harcias misszionárius hölgy, aki a Köztársaság mozi és az utazási iroda közt volt bátor megállítani egy gyengén pislákoló, rideg napon. Kérdésére nem tudtam válaszolni. Hideg volt. Fázott a kezem. Pár méterrel tőlünk, a sarkon már izzította parazsát a gesztenyesütő. A hölgy, aki egy színes banner előtt állt, mely banneren oroszlán s őzgida, méz, tej, ránctalanság – megbocsátást mímelve, egész testében ringatta magát, abban reménykedve talán, hogy dajkatánca majd a Jó Útra térít, és bevallom végre, nem hiszek az Úrban, mert a tagadás a megigazulás első lépése. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják.
2022. 12. 24.
És álltunk a kapuban, néztük, ahogy nagy bégetve, tisztes távolságot tartva vonulnak előttünk a félős jószágok, végül jön a juhász is, mellette két kistestű kutya, kezében pedig az újszülött kisbárány. Az anyja nem szakad el mellőle. Fél lábánál fogva lóg a juhász kezében, még csupa vér, az anyja is, lóg ki belőle a méhlepény darabja, de ott megy szorosan a juhász mellett, és amikor megállnak előttünk, kihasználva az alkalmat, rögtön nyalogatja is a kisbárányt. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
