bezár
 

irodalom / lapszemle

Az eső nem mossa le a ráncokat
Az eső nem mossa le a ráncokat
Ahogy a legkisebb folyó is képes megformálni a legkeményebb követ, úgy képes alakítani az élet áramlása az egyént és a csoportot. Az e heti Élet és Irodalomban számos szöveg foglalkozik a múlttal, az elmúlással, az emberiség pusztító erejével, de megjelenik a sors keresztje mint a hátunkon cipelt teher, és a testi-lelki csonkulás, torzulás tematikája is. A víz azonban képes megtisztítani, képes enyhíteni az emberi szenvedést, ha engedjük magunkon átfolyni.
A múlt és jövő összefonódása
A múlt és jövő összefonódása
Múlik az idő és a szerelem is, szüleink nem maradnak velünk örökké, mi pedig mély levegőt veszünk, igyekszünk mindezt feldolgozni. A márciusi Alföld és Jelenkor írásai a veszteséggel, önmagunk keresésével foglalkoznak, olvasható Kornis Mihálytól meditatív próza, megemlékeznek a februárban elhunyt Maurer Dóráról, az e hónapban nyolcvanadik életévét betöltő Radnóti Sándorról, és szó esik az Irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról is. 
Nem lehet kimetszeni
Nem lehet kimetszeni
Élvezhetjük az olvasást, ha nem szimpatizálunk a főszereplővel? Mikor van tétje annak, amit elkövetünk? Vágyhatunk erőltetetten harmóniára, hogy majd csalódjunk? Szolgálattal tartozunk testünknek és sebeinknek? – többek között ezeket a kérdéseket veti fel az e heti Élet és Irodalom. 
Legyünk nyitottak az ég felé
Legyünk nyitottak az ég felé
Az e heti Élet és Irodalom olyan témákat tárgyal, mint a gyermekkori traumák és azok felnőttkori visszatükröződése, az emberi lét hanyatlása, valamint az emlékezés keserédes nehézségei.
A hiány formaproblémája
A hiány formaproblémája
A legutóbbi Élet és Irodalom írásai azt kutatják, miként fér meg egymás mellett idill és brutalitás, hit és cinizmus, személyes hiány és történelmi trauma, miközben a nyelv határait feszegetik.
Nosztalgia, test, lét
Nosztalgia, test, lét
A lét elviselhetetlensége, test és nosztalgia, kettős honvágy, disztópiába forduló utópia, önmagunkban kibontakozó elégedetlenség – ezek a motívumok teremtenek hangulatot az Élet és Irodalom e heti számában. A lapszám irodalmi anyaga egyénközpontú témákat tárgyal, melyek a szám sokszínűségé ellenére is egységet teremtenek.
Amit megmutatunk, és ami rejtve marad
Amit megmutatunk, és ami rejtve marad
Metafikció, istenkeresés, szétáradó gyász, önmagunk felfedezése mások tükrében – csak pár téma azok közül, amelyeket az Alföld és a Jelenkor februári lapszámai kínálnak, legyen szó szépirodalomról, útinaplókról, megemlékezésekről, tanulmányokról, esszékről vagy kritikákról. Írók, költők és álarcaik váltakoznak; játszanak az irodalomról kialakított fogalomrendszerünkkel, provokálnak, néha még ki is nevetnek, néha pedig hagyják, hogy mi nevessünk rajtuk, de egy percig sem unatkozunk, sőt.
Történetek oldalnézetből
Történetek oldalnézetből
Költői játékosság, tengerparti idillek, és a mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetések – a lapszám a mindennapi és az egzisztenciális határhelyzeteket járja körül. Az eheti Élet és Irodalom írásai azt vizsgálják, miként ábrázolhatók a veszteségek, a történelem és hétköznapiság kapcsolatai.
Elkerülhetetlen karabélyok
Elkerülhetetlen karabélyok
Érdemes-e a múlton rágódni? Többek között erre a kérdésre keresik a választ az eheti Élet és Irodalom írásai. A szövegek világában az álmok és az emlékek is megbízhatatlanok, a halálos csapásokat olyannyira nehéz elkerülni, akár az előítéleteket.
Az erdőben nem lehet csalódni
Az erdőben nem lehet csalódni
A természet talán az egyetlen közös pont minden ember életében. Azonban mindig is kölcsönös kiszolgáltatottság jellemezte az emberiség és a természet viszonyát: ahogy mi bánunk az életterünkkel, az életterünk is úgy fog bánni velünk, noha ezt nem mindig lehet azonnal észrevenni. Az Életünk téli számának a középpontjában a természet és a fenntarthatóság áll.
1   2   3 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés