irodalom / lapszemle
2026. 10. 18.
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a saját történetét legalább ő maga ismeri a legjobban. Aztán kiderül, hogy a múltját mások is értelmezik, a döntéseit algoritmusok is befolyásolhatják, a történeteiből pedig néha egészen más marad meg, mint amit eredetileg el akart mondani. Az Élet és Irodalom e heti számában meglepően sok írás foglalkozik azzal, hogy ki beszél, ki hallgat, és ki alakítja azt a történetet, amelyet végül igaznak fogadunk el. A politikai elemzések, az irodalmi Nobel-díjhoz kapcsolódó összeállítás, a versek és a könyvkritikák között persze első pillantásra nagy lehet a távolság. Mégis akadnak olyan kérdések, amelyek az egyik oldalról a másikra lapozva újra felbukkannak. Az emlékezés, az önrendelkezés, a kimondhatóság és az elhallgatás kérdései ezek, amelyekre a különböző műfajok egészen eltérő válaszokat adnak.
2026. 10. 13.
Az októberi Alföldben lepkék agóniája vonul végig, egy gyerek gyárromok között talál magának játszóteret, és az is kérdésessé válik, milyen hős valójában Lúdas Matyi. A Jelenkor Nádas-búcsúval nyit, verseiben egy benzinkútnál magára hagyott sikló keresi a vizet, a lap későbbi oldalain pedig Mándy Iván eddig nyomtatásban nem publikált bányászriportja is olvasható.
2026. 10. 12.
„Felszálltam erre a hungarikumszimulátorra, és azóta sem találom a kijáratot” – kérem kölcsön Balássy Fanni szavait, hogy kifejezzem azt, amit az ÉS e heti lapszámában publikáló írók egy része igyekezett kifejezésre juttatni, vagyis azt, hogy „úgy látszik, nem könnyű magyarnak lenni a huszadik században” – és nem egyszerű ma sem.
2026. 10. 04.
Az ÉS e heti lapszámában Magyar Miklós Marcel Proust és a japán művészet kapcsolatán keresztül vizsgálja az emlékezés és a vizualitás kapcsolatát, amely kérdést Géczi János és Nikolov Nikolett prózái a gyerekkor felől közelítik meg. Károlyi Csaba Nádas Péter utolsó esszékötetéről írt kritikájában, Benczi Boglárka pedig az általa recenzált négy regényben a társadalmat is érintő identitáskérdéseket veti fel.
2026. 09. 28.
Ex nihilo. A semmiből teremtéstől a megváltás lehetőségéig járják körbe az alkotás különböző formáit az ÉS e heti számában publikáló írók. Vörös István Vasadi Péter költészetéről írva a semmiből teremtést állítja a költői alkotás és a metafizikai igazságkeresés középpontjába, miközben a lapszám további írásai az emlékezés, a trauma, a test, a hiány és a veszteség tapasztalatán keresztül teszik fel a kérdést: mit lehet kihozni abból, ami nincs?
2026. 09. 19.
Az ősz még meleg, nyáriasnak ható napjai nem okoznak gondot az e heti lapszám íróinak: mindenki leltárba kezdett, gondolva a hidegebb napokra. Számba vették a kapott ruháikat, a hét napjait, a telepi kutyákat. De jegyzék készült régi vitacikkek soráról, „folyót” alkotó novellákról és friss megjelenésekről is.
2026. 09. 14.
Az ősz beköszöntével vissza kell térni a hétköznapokba. Vége a nyaralásnak, a szabadságnak, az ember mostantól csak egy-egy pillanatra tud elszakadni a kötelességektől. Az e heti lapban többen számot vetnek és kritikával élnek a társadalom iránt, mások a magyar kultúrát veszik alapul.
2026. 09. 07.
Meghalt Nádas Péter, olvassuk az e heti címlapon, s összeszorul a szívünk. Az ősz első száma az emlékezésről szól, a soha vissza nem térő alkalmakról, eltávozott és még köztünk lévő barátokról, akikre olyan jól esik most emlékezni. Pályatársak és tanítványok búcsúznak az ÉS lapjain a pár napja elhunyt írótól, a sok anekdota, személyes történet és elemzés mellett olvashatjuk a szerzővel készült egyik utolsó interjút is, amelyben – a sors nem kis iróniájával – éppen saját haláláról kérdezik.
2026. 08. 31.
Az államalapítás ünnepe és a hosszúhétvége utáni legfrissebb ÉS-ben a hétköznapoké a főszerep. Az utolsó nyári lapszámban a kijózanító valóság képei mellett azért jut hely a váratlannak is: a magyarországi mindennapokra fókuszáló prózarovat mellett Bíró-Balogh Tamás feuilletonbeli írására érdemes figyelnünk, amely vitriolos stílusban fejtegeti, meddig is ér el a kéz és a takaró; a szépirodalmi blokkot követő kritikarovat pedig tárgyalótermekből ismert feszültséggel és meghiúsuló eutópiák számbavételével élénkíti a kedélyeket.
2026. 08. 19.
Kíváncsi voltam az e heti felhozatalra, így már a négyes-hatoson igyekeztem szemlézni a lapszám szerzőit, amennyire a túlzsúfolt járaton elfoglalt helyem ezt lehetővé tette. Prosenszki Róbert Bevezetés a transzilvanizmusba című írására a Feuilletonban rögvest felfigyeltem, és hasonló izgatottság fogott el Izsó Zita, valamint Szív Ernő (Darvasi László) nevét olvasva. Külön öröm volt látni, hogy Szilágyi Zsófia írása is megjelent az idei év számomra legjelentősebb, magyar nőtörténeti tanulmánykötetéről, és biztos voltam benne, hogy Tóth Ádám Tárlatban közölt írása sem fog csalódást okozni.
