színház / előadás

Forradalmi munka Shelagh Delaney Egy csepp méz című darabja. Az ötvenes években született dráma korát meghaladva állít egy munkásosztálybeli kamaszlányt reflektorfénybe, megkérdőjelezi, mennyire ösztönös az anyaság, szól a homofóbiáról és a rasszizmusról. A sötét komédiát most Valló Péter rendezésében a Radnóti Miklós Színházban nézhetjük meg, de talán nehezen ismerünk rá.

Térey János 2018-ban megjelent regényét szinte azonnal színpadra szerették volna vinni, azonban a világjárvány miatt csak most láthatta a közönség a belőle készült előadást. Dömötör András rendezésében izgalmas, sokszínű, sok irányt és színházi lehetőséget megmutató produkció született, amely a közönséget is egyenrangú útitársként kezeli abban a három és fél órában, melynek során Csáky Alex, a fiatal sztárszínész életét, választásait, sikereit és kudarcait követjük és éljük át. Paródia és húsbavágó dilemmák jól kiegészítik egymást az előadásban, amely egyben tanúsítja a Katona József Színház színészeinek és az őket segítő csapatnak megkérdőjelezhetetlen tehetségét.

Tét és őszinteség. Azon előadások alapján, amiket eddig láttam, mindkét kifejezés jellemezte az AlkalMáté Trupp színházi sorozatát. A több mint tíz évvel ezelőtt indított előadás-széria során a közönség a 2003-ban végzett Horvai István – Máté Gábor osztály tagjainak életével találkozhatott a színpadon. Évről évre kerültek „terítékre” az egyes osztálytársak, és idén, a járványhelyzet miatt elhalasztott időpontban Jordán Adéllal lett vége a sorozatnak. A szokással ellentétben ezúttal nem a Jurányiban, hanem a Benczúr-kertben, a csillagos ég alatt. A Jordán Adél című előadás egy osztályt összekötő szoros kötelékről, a csapatban létezés masszív erejéről is szól.

A rövid, 20-30 perces Shakespeare-adaptációk megírása a Shakespare/37 sorozatában általában egy alapötletre épül: az írónak az elején el kell dönteni, hogy egyfajta zanzát, összegzést ad az adott darabról a jeleneten belül, vagy egy „meg nem írt” jelenettel bővíti az értelmezési lehetőségeket, esetleg az egész darab valamelyik fontos motívumára reflektál mai szemszögből, akár dramatikus eszközökkel, akár közvetlenül. Ezekre az alapformákra láttunk példát a III. Richárd (Gloster Kft.), A velencei kalmár (Szellemidézés...) és a II. Richárd újragondolásaiban. A megírt szöveg és a térbeli-színészi-filmes elgondolás azonban mindig egy előre kiszámíthatatlan dinamikát hoz létre, mely néha szerencsésen, néha kicsit kevésbé meggyőzően simítja össze a sok réteget: az eredeti Shakespeare-drámát, az újraírást és a színházi-filmes megvalósítást.

Shakespeare-átirat régen volt ennyire vicces, ennyire a miénk és ennyire a helyén. A „Pitymalló Kesely” fantázianevű, sok évtizedes drámaírói együttműködést jelző formáció, azaz Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba drámaírói kettősének köszönhetően született meg a Hamlear, a kortárs magyar Shakespeare-recepció fontos és izgalmas új alkotása, melyet Őze Áron rendezésében a Gyulai Várszínház és a Bartók Kamaraszínház produkciójában mutattak be először, stílszerűen a gyulai várban.