színház / előadás

A monumentalitásra törekvés eltávolít Drakula fájdalmától, és semmivel sem érteni meg jobban a vérszívót a végén, mint az elején. Az eredeti történet csodálatos céljai háttérbe szorulnak, az adaptáció közepes színházi előadás marad, és nem "a halhatatlan, igaz szerelem el nem mondott története".

Fullasztó hőség egy afrikai telepen a franciák által vezetett építkezésen. Egy gyilkosság: a francia mérnök kioltotta egy fekete munkás életét; talán bosszút állt kutyája haláláért. Az építésvezető tűzijátékot tervez, amelynek bevallottan semmi értelme, teljesen öncélú. Nő érkezik hozzá, leendő menyasszonya, Leone, paradox módon mégsem fűzi őket semmi sem össze. Ebbe a működésképtelen világba tolakszik be a fekete Albury, aki fivére holttestét akarja.

Az egri Gárdonyi Géza Színház tehetséges színészei és Csizmadia Tibor rendező bebizonyították, hogy A nagyratörő játszható és figyelemfelkeltő darab, és újra megmutatták azt is, hogy sok újszerű ötletük van. Ám a színpadon csak a habot látjuk: a torta, azaz a történelmi dráma tényleges ereje rejtve marad.

A Meno Fortas társulat előadása alaposan megmozgatta a szakmát. Sokan csak a világhírű társulat és rendező alkotása miatt jöttek le Gyulára – vállalva, hogy az előadás után azonnal hazautaznak. Ilyen helyzetben az elvárások különösen magasak, nem csak a korábbi Nekrošius-rendezések, hanem a befektetett energia miatt is. Nem kellemes hát csalódni, mint ahogy azt sem kellemes megírni, hogy volt ok a csalódásra.

A színészképzők a rendszerváltás óta gombamód nőnek ki a földből. Vannak közöttük színvonalasabbak és kevésbé színvonalasak, de akárhogy nézzük, a színészszakma kezd aggasztóan felhígulni. Éppen ezért szívderítő, hogy bár a Madách Musical Műhely sem találta fel a spanyolviaszt, itt legalább tehetséges fiatalok dolgoznak felkészült tanárokkal - és főleg sok-sok szívvel és lelkesedéssel.