zene / előadás
2015. 10. 06.
Nemrég készítettem interjút Nun Andrással az UH Fest kapcsán, és ebben a beszélgetésben különös hangsúlyt kapott Phil Niblock előadása: szóval többszörösen hátrányos helyzetből írom ezt a szöveget…
2015. 10. 01.
A Novák Péter rendezte West Side Storyval az egyik legkedveltebb és legtöbbet játszott musical tért vissza Budapestre. Ezúttal azonban nem az Operett- vagy a Madách Színház, hanem a Magyar Állami Operaház állította színpadra a musicalirodalom örökzöld klasszikusát operaénekesekkel, a rendezőként nemrég debütált Novák Péterrel.
2015. 09. 01.
A cover bandek, a feldolgozásokat játszó együttesek ugyanazt a célt szolgálják, mint az állatkertek: ha meg akarjuk nézni végre élőben is a koalát, már nem kell repülőjegyet váltanunk Ausztráliába, elég ha elnézünk a Városligetbe. Persze izgalmasabb és hitelesebb az eredeti környezetükben megnézni a sztárokat (akár állatok, akár együttesek), de az élménynek ezt a módját választani mindenképpen gyorsabb, olcsóbb és főleg környezettudatosabb szórakozás. És hát ne legyenek illúzióink: a Simon and Garfunkel soha sem fog Budapestre jönni, a Kodachrome viszont eleve itt van nekünk.
2015. 08. 31.
Kapcsolják be mobiltelefonjaikat, fényképezzenek, írjanak sms-t, beszélgessenek, egyenek-igyanak. Sőt, aki a színes-szagos, szélesvásznú filmre vett jegyet, az most le is léphet. Gondolnák, hogy ezek a felszólítások egy színházi előadás elején, a közönségnek címezve fordulnak elő? Persze csak miután a „rendszer hivatalos hangja” éppen ezek ellenkezőjére szólított fel.
2015. 08. 17.
Egyszer minden jónak vége - pedig a Szigetre járni újra cool, a fesztivál az újkori történetek legszebb éveit idézte. Újra sok magyar volt, a még több külföldi pedig nem csak a Szigetet, hanem Budapestet is csodálja, Magyarországot is megszereti - jövőre, velük, ugyanitt.
2015. 08. 17.
Ripoff Raskolnikov 60 éves lett, meghívta hát legjobb barátait és kollégáit a Kobuci Kertbe, hogy együtt énekeljenek nekünk a blues megszokott témáiról: vonatról, börtönről, utazásról, az időről és annak múlásáról, olcsó hotelekről, magáról a bluesról és persze szerelemről, csalódásról, nőkről, nőkről és nőkről.
2015. 08. 17.
Peace and love and unity – a Szigetre elsősorban azokért az élményekért érdemes kimenni, amit a fellépőktől függetlenül is megkap minden erre nyitott látogató. El tudom képzelni, hogy pár év múlva már akkor eladják majd az összes bérletet a fesztiválra, amikor még egyetlen fellépő nevét sem jelentették be. Mert az európai fiatalok látni akarják majd, mi az, amiről a barátaik meséltek, vagy mert aki egyszer volt itt, legközelebb is vissza akar majd jönni.
2015. 08. 15.
A hőséget tűzoltóautós locsolással és vízosztással próbálják enyhíteni a szervezők, de a por mindent beborít, megtölti a tüdőket is, a tömeg pedig pénteken már az elviselhetetlenség határáig nőt. A nyár egyik utolsó hétvégéje kezdődött, ráadásul Avicii és a Marina and the Diamonds is tízezreket hozott ki - estére el is fogyott minden jegy. Azaz 90 ezren voltunk tegnap, ennyien kapkodtuk a lábunkat és kapkodtunk levegő után.
2015. 08. 14.
A harmadik-negyedik nap már az elmerülés ideje. Kezd fájni a láb, a derék és a fej meg a fül is, beüt az alváshiány, kitolódik az ingerküszöb, telítődik az agy és a szív. A szigeten ilyenkor már új szerelmek születnek, mégis egyre nagyobb öröm a régi barátokkal összefutni. Én például első látásra beleszerettem a dán MØ-be, és végre személyesen is találkozhattam régi ismerősömmel, a Foals-szal.
2015. 08. 13.
Most már teljes erőből pörög a fesztivál, és ez egyre nehezebb döntési helyzetekbe hozza az egyszeri látogatót: ezt ne nézzem meg vagy arról maradjak le? Mi legyen az a kevés, amit meghallgatok? Vajon három fél koncert többet ér-e, mint egy egész? Érdemes-e magyar koncerteken bulizni? Szabad-e holnapra halasztani, amit ma is megtehetünk?
