zene / előadás
2008. 07. 17.
A dallamos death metalban gyökerező, de a doom-on és a progresszív dark/gót stílusokon át a pszichedelikus rockig mindenféle kemény stílusban otthonosan mozgó finn Amorphis másodszor játszott a már nem is annyira új énekessel, Tomi Joutsennel az élen Magyarországon. Ezúttal Pécsett, a Rockmaratonon léptek föl.
2008. 07. 15.
A Philip Glass Ensemble esztétikai kísérlete a lélektelenséget tematizálja; minden ízében akadémikus bemutató, amely a vágyódás alakzatait és keresetlen sokféleségét feltáró Leonard Cohen verseket és rajzokat órás- és boncmestereket megszégyenítő, hibátlan mesterségbeli tudással, tévedhetetlen és időtlen precizitással szereli szét.
2008. 07. 14.
Hogyan lehet a fertődi Esterházy-kastélyt, Haydn egykori munkahelyét életre kelteni? Kézenfekvő: a 18. századot idéző szalonban előadott, lehetőleg korhű muzsikával. A hagyományos nyári kastélykoncertek mellett idén nyártól betekintést nyerhetünk a falak zivataros közelmúltjába és kétarcú jelenébe is.
2008. 07. 13.
A július 7-i PeCsa-szabadtéri Avril Lavigne koncertet nem elsősorban a viharfelhők, hanem a szervezői anomáliák árnyékolták be. Jellemző módon a másnapi Ministry már ugyanezen hely belső termében lett megrendezve, nem feltétlenül azért, mert bárki is tanult volna az előző napi történésekből, hanem mert az indusztriál-elektro-metálszörnyre jóval kevesebben voltak kíváncsiak.
2008. 07. 11.
Komolyan felmerül a kérdés, a kétség: nem lehetséges, hogy a 3-trükkös zeneszerző esetével van dolgunk? Márpedig akkor kissé fura a hatalmas nemzetközi siker, szakmai és közönségtéren. Nos, a művészetek palotájabeli Philip Glass-koncert inkább csak a 3 trükköt mutatta be. Ha nem ismerném némiképp a rendkívül változatos életművet, bizony eszembe nem jutott volna, hogy e három trükköt zenei aláírásként kezeljem.
2008. 07. 05.
Őrületes este volt ez, és mindenkinek. A közönségnek a lüktetés, a nyugtalanul vergődő testek látványa és a kiélt cselekvési láz miatt. Nekem a túlvilággal fenntartott kontakt volt őrjítő, a BBB jelenlegi legénysége pedig őrületes sikert tarolt a cirka egy óra húsz perces műsoridő alatt.
2008. 07. 04.
Megy valaki Érdre, kérdi egy vékony, fekete nő, mikor felszáll a vonatra. Jelentkezek és szembe leül. Keresztbe teszi miniszoknyás lábát, kicsomagol egy szendvicset és nekikezd. Tudod merre van a Gázpalack utca? Oda megyek állásinterjúra, csámcsogja. Nem tudom, de ha leértünk, valaki majd biztosan megmondja.
2008. 07. 03.
Milyen az az előadás, ami még el sem kezdődött, máris tombol a tapsvihar, és ez így megy minden felvonás előtt és után – ám a legvégén mégis hosszú, dermedt csend támad?
2008. 07. 03.
Lírai jelenetek – írta Csajkovszkij az Anyegin partitúrájára. Bármennyire próbálta is drámává formálni a darabot Kovalik Balázs beugró rendezése, és bármilyen jó is volt a címszereplő Káldi Kiss András, a produkció mégis alatta maradt a legutóbbi Operaház/Kovalik bemutatónak. Csajkovszkij darabja tipikusan az az opera, amelyik több aktualizálást is elbírt volna.
2008. 07. 01.
Sosem hittem volna, hogy a Lake of Tears fellépése – ami után azóta áhítozom, hogy meghallottam a Demon you / Lily Anne című számuk bárhol, bármikor ugrálásra késztető, lüktető-menetelő verzéjét – éppen zenéjük keserű, fájdalmas, az elmúlást megéneklő aspektusait emeli majd ki bennem. Elvégre ez – ahogy vártam is – egy igazi örömünnep volt, „gyerekkorunk legszebb dalait" játszotta el négy öregedő muzsikus, fülig érő szájjal.
