bezár
 

zene / gondolat

A monarchia képekben
A monarchia képekben
Szomorú a conoisseur sorsa: ezúttal néhány korábbi koncertet szeretnék összehasonlítani, hogy teljesítsem kötelezettségemet: "mert írni kell a leírhatatlanról"...
Budapesten is búcsút int az A-ha
Budapesten is búcsút int az A-ha
Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a ’80-as évek közepe-vége táján szinte alig volt olyan tinilány-szoba, melynek faláról ne mosolygott volna a hűvös fjordok első számú férfiszépsége, Morten Harket-poszterbe öntve. Ez a sármos, kisfiús mosoly máig sem kopott meg, bár a gazdája túl van már az ötödik X-en.
A humorban nem ismerek tréfát
A humorban nem ismerek tréfát
Őszintén szólva már nem is emlékszem, kinek köszönhető a címben szereplő fura kijelentés, mindenesetre a könyv olvasása közben újra és újra felmerült bennem ez a gondolat. Kezdve a címével: Nagyon komoly zenei kalauz. Ugyanis ha célkitűzésnek tekintjük a címet, hát az írás – szerencsére – távolról sem „nagyon komoly”, s bár kissé gázosabb, de nem zenei és nem is kalauz.
A tecktonik mint szubkultúra múltja, jelene és jövője
A tecktonik mint szubkultúra múltja, jelene és jövője
Az ezredforduló látványos fordulópontot hozott az elektronikus zenei szubkultúrák történetében. Miután Hollandiában megrendezték az első hardstyle partikat, és Belgiumban 2002-re kezdtek kristályosodni az első jumpstyle stílusjegyek, Franciaországban Cyril Blanc és Alexandre Barouzdin levédette a tecktonik márkanevet és sajátos (tánc)stílust kialakítva kezdte népszerűsíteni a hardstyle és a jumpstyle zenei kultúráját.
Csillagok orgiája
Csillagok orgiája
Az elmúlt negyven év megdöbbentő teljesítményét tekintve nem túlzás azt állítani, hogy Chick Corea a 20. század második felének egyik legtermékenyebb zeneszerzője. Az avantgárdtól a bibopig, a gyermekdaloktól a komolyabb darabokig, a kemény fúziótól a makacs klasszikus futamokig Chick megdöbbentően sok zenei műfajban játszott élete során, a kiválóság olyan szintjén, amely máig egyedülálló. A művész szombaton lép fel a budapesti Kongresszusi Központban.
Fehér babák takarodója – rekviem egy utolsó lélekért
Fehér babák takarodója – rekviem egy utolsó lélekért
Valamikori ifjúságom egy ködös korszakában ismertem meg Cseh Tamás előadását: arra emlékszem, hogy először Oroszlányban, egy bányászklubban láttam, majd pedig Csepelen, egy eldugott művelődési házban. A zenét persze már régről ismertem, meg sem tudnám mondani, honnan, hiszen összenőtt ifjúságommal, az egész világgal, mely akkoriban körbevett.
Akarunk egy jó nagyot
Akarunk egy jó nagyot
Kellemes meglepetéssel - és némi késéssel - vettem tudomásul, hogy a magyar zenekritikusok egy csoportja az A. E. Bizottságot választotta meg minden idők legjobb magyar zenekarának. Meglepetésembe - melyet mély és lelkes helyeslésem kísért - belejátszott a közízlés szokatlanul hetyke és dacos figyelmen kívül hagyása mellett az is, hogy a Bizottság produktuma "más", nem egyértelműen zenei.
Mint mackósajtban a ...
Mint mackósajtban a ...
Nem gasztronómiáról szól a következő cikk, ez csak a mézesmadzag. Zenéről és matematikáról annál inkább. Mindez persze – ne tessenek félni – nem komoly.
Pálcikaemberkék papírhajóban
Pálcikaemberkék papírhajóban
Bár a pálcikaemberkék csak egy kreatív – bár jogos – (félre)olvasata a Stickman Tournak, Tony Levin és csapata mesébe illő, fergeteges koncertet vágott le az A38 Állóhajó gyomrában, bemutatva mindazt, amit a Chapman stick nevezetű hangszerből ki lehet hozni. De hogy mi is ez az eszköz? Az alábbi koncertbeszámolóból kiderül!
Nem csak kenyérrel és cirkusszal él az ember
Nem csak kenyérrel és cirkusszal él az ember
Mindenfajta kimódolt aktualizálás nélkül is lehetséges nagy sikerrel barokk operát előadni. A madridi Teatro Realban frissen bemutatott Il ritorno d’Ulisse in patria az itthon divatos rendezői elképzelésektől merőben különbözött: egyetlen pillanatra sem leplezte a mű és a befogadó közötti távolságot, és mégsem fulladt múzeumi unalomba.
4   5   6   7   8   9   10   11   12 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés