bezár
 

zene / lemez

A giccs határán onnan
A giccs határán onnan
Nehéz volna vitatni, hogy kevés jobb dolog történt az utóbbi években könnyűzene terén, mint (a) The National feltűnése. Késhegyre menő vitákat lehetne és lehet is folytatni arról, hogy melyik a legjobb lemezük, a kritikai sikert meghozó 2005-ös Alligator vagy a zenekart a közönségsiker kapujába juttató 2007-es Boxer (szerintem amúgy, bár szoros versenyben, a még korai, kiforratlan sokszínűségében frenetikusat létrehozó 2003-as Sad Songs for Dirty Lovers). Akárhogy is, a 2010-ben megjelent High Violet, bár összességében jól sikerült, az együttes addigi pályája során először aggasztó jeleket kezdett mutatni. Hogy mik ezek a jelek és miért (különösen) fontosak 2013-ban, ez kiderül a továbbiakból.
Csönd-zsákból hangot lop
Csönd-zsákból hangot lop
Karcos banjo-pergetések, lüktető, kásás gitár riffek, zománcos kisbögréket ropogtató csöndek – így jellemezném a Médeia fiai nevű formáció zenéjét, akiknek idén jelent meg első lemezük Dear Chaos. Live Sessions címmel.
500 ezer megállíthatatlan Watt
500 ezer megállíthatatlan Watt
"Ha nem tudod élőben előadni a színpadon, akkor inkább ne csináld!" – énekli Neil Fallon karcos orgánumán. Banális krédó, de talán valakinek ezt is ki kellett mondani a túlburjánzó hangmanipuláció, a ProTools és az Autotune korában.
Címe sincs
Címe sincs
A lemezen hallható stíluskeveredések nem átgondolatlan mixek: közös forrásuk a magyar népzene és a népzenei előadásmódok, úgy mint kontrázás vagy dűvőzés. Ám a tárkány-kovácsi népzenébe olyan finoman gyűrűznek be a 20. századi amerikai zene hatásai, mint a török, ukrán, szlovák és román hatások a régi magyar népzenébe.
Piszkosul fogós a képregény-rock
Piszkosul fogós a képregény-rock
Ezek az amcsik már megint mindent jobban tudnak – legalábbis ha eszképista szórakoztatásról van szó. A Coheed and Cambria egyenesen az űrbe lő ki, egy másik univerzumba, ahonnan az alien-hangú Claudio Sanchez is származhat. Űrpop, képregény-rock és UFO-dallamok a The Afterman duplázásában – ennél egyszerűbben nagyszerűbb rock ’n rollt is ritkán hallani manapság.
Búsongó blues és minimál elektronika
Búsongó blues és minimál elektronika
Talán egy Depeche Mode album megjelenését sem vártam ilyen nemtörődömséggel vegyes spleen életérzéssel. 25 éve rajongok hűségesen ezért a bandáért, és eddig még mindig gombóc volt a torkomban, mikor új anyag készüléséről szóló híreket kaptam kedvenceim háza tájáról. Ez most valahogy elmaradt. Köszönhető ez az előző LP (Sounds Of The Universe), és a hozzá kapcsolódó turné miatti csalódottságomnak. Hasonló volt ez számomra, mintha a szerelmemben, vagy egy évtizedes barátságban kellett volna csalatkoznom. Olyankor pedig az ember kicsit bizalmatlanná válik…
Kuba felett az ég
Kuba felett az ég
Épphogy kitisztult a vérem a mindenféle variációban elfogyasztott töménytelen mennyiségű gin pokolba menesztése után, s azon járt az eszem, hogy berakom ezt a lemezt, megiszom egy zöldteát és legalább addig nem forgok, amíg ez a korong. Elindítottam az albumot, és 5 perc múlva bele akartam dőlni egy kádnyi rumba...
A tortára kívánkozó hab
A tortára kívánkozó hab
Az talán nem is kérdés, hogy az igazán népszerű előadók csak a Kárpátoktól bőven nyugatra bírnak olyan lelkes, úgy szocializálódott és (legfőképp) olyan tehetős rajongótáborral, amelynek nyugodt szívvel eladhatóak a ritka és kiadatlan felvételek, demok, b-oldalak, satöbbik gyűjteményei. Mivel Magyarországon idáig még nem jutott a kapitalizmus, a 30y Szentimentálé című lemezének sikerültsége ezúttal főként azon múlik: mennyire ismerte föl tulajdon kontextusát és mennyiben képes legitim nagylemezként működni.
Pogány ima a Természethez
Pogány ima a Természethez
Az európai pogány mitológiák és a természet illékony rejtélyeit vizslató Dawnbringert követően a Hexvessel megtalálta saját orgánumát. A No Holier Temple rítusai az urbánus miliőben ismeretlen természet kiszámíthatatlan, misztikus és csendbe burkolózó oldalait foglalják hangjegyekbe.
Verőköltő - érőben
Verőköltő - érőben
Bevallom őszintén, amikor először meghallottam a zenekar egyik dalát - fogalmam sincs melyiket -, egyből az ugrott be, hogy ezek a fiatalok vagy a Hiperkarmán nőttek fel, vagy Bérczesi írja a szöveget - és eddig ismeretlen fiával énekelteti fel. Nyilván nem. Az első lépésem az volt, hogy rámentem a csapat fészbúkos oldalára, hogy körbenézzek, hányadán is állunk. Aztán, képek közt csemegézve találtam olyan fotót, ahol Bérczesi Róbert is felbukkan - gondolom a zenekar egyik tagja mellett. Ironikus.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés