bezár
 

zene

2020. 05. 13.
Nyugati parti retró hangulat
Dirty Honey: Dirty Honey EP (2019)
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Amikor már úgy érzi az ember, hogy nincs új a nap alatt és megfáradtak, ismétlődővé váltak a régi zenei ötletek, akkor mindig érkezik egy feltörekvő rock’n’roll formáció, amelyik ezt meg tudja cáfolni. A kaliforniai Dirty Honey 2017-ben alakult négytagú, klasszikus felállással, és noha mostanáig csupán egyetlen, tavaly kiadott lemezzel rendelkeznek, eddigi szerzeményeik kivétel nélkül felülmúlják a műfaji átlagot, és talán egy ígéretes zenei pálya első mérföldkövét jelentik a csapat számára.

A banda teljesen beleillik az olyan új hullámos rockegyüttesek sorába, mint a Silvertide, a Bonafide, a Rival Sons vagy a Greta Van Fleet - főleg utóbbira emlékeztet a progresszív és technikás elemek használata, illetve az énekes Marc Labelle tenorja miatt, amíg a közös példakép, a Led Zeppelin egyértelmű hatását is tükrözik a dalok mindkét esetben. Már az első két szám meghallgatása után is szembetűnő a Dirty Honey tagjainak könnyűzenei tájékozottsága, valamint kifejező és sokoldalú formakincse, ami ugyanakkor képes stilizált és letisztult maradni.

Forrás: consequenceofsound.net

Nagyjából a zsáner bevált eszköztárát alkalmazza a zenekar, így a vintage hangzás, a hármashangzatok, a pentaton és a hagyományos skálák, illetve a kromatikus lépegetések mind visszaköszönnek az albumról. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a banda igyekszik a végletekig feszegetni a határokat, és sokkal összetettebb, matekosabb, kreatívabb annál, mint amit megszokhattunk, és rengeteg felhang, színezet, árnyalat előfordul a lemezen, ami változatossá és lüktetővé teszi az anyagot.

Nem az a típusú esszenciális, de monoton rock’n’roll dominál, amelyiknél húsz másodperc után tudja a hallgató, mi fog történni, hanem amelynek mind a három-négy percét érdemes végigpörgetni; ami meglepő és kiszámíthatatlan tud lenni a maga keretein belül, főleg a gondosan felépített szerkezet, a váltások, a kiállások és az átvezetők arányossága révén.

HIRDETÉS

banner

Egyáltalán nincs szó kiégett, porosodó epigonokról, ellenben minden friss, dinamikus és eredeti, amíg az a fajta déjà vu, amit a számok előidéznek nem az ötlettelen másolást testesíti meg, hanem a rendelkezésre álló inspirációk ügyes, a szabályokat követő, de nem túlságosan mereven kezelő újragondolása. 

Forrás: i.ytimg.com

Nem esik abba a gyakori hibába a zenekar, hogy a megkezdett kompozíciót hagyja elcsökevényesedni vagy elúszni. Ehelyett az ötleteknek mindig van egy masszív iránya és célja, ami idővel pedig kibontakozik, növekszik, építkezik, mígnem eléri a zenitet, miközben az olyan kritikus pontok, mint az átkötések is gördülékenyen működnek. Semmit nem érzünk fölöslegesnek vagy erőltetett giccsnek, minden elemnek megvan a maga szerepe; a verze és a refrén egymáshoz képest egyensúlyban van a dalokban és egyik sem csupán üres töltelékelem a játékidő növelésére.

A dögös hard rock akkordvezetések mellett sok más műfaj jegyeit is felfedezhetjük a repertoárban, amelyek főként a nyolcvanas, a kilencvenes és a korai kétezres évek karakterét kölcsönzik, így a banda egy eklektikus és rokonszenves, szinte kész arculattal áll a hallgató előtt, amely a country, illetve a southern-, a glam- és a pop rock motívumait is előszeretettel emeli be a dalok struktúrájába.

Nem igazán találunk olyan védjegyet, amit ne hallottunk volna már korábban, mégis mesterien rakja össze és tálalja a csapat az irányzat valamennyi lényeges pillérét, miközben pontosan annyira fűszerezi és díszíti a nótákat, amennyire szükséges, és ezáltal az arany középutat is képes fenntartani.

Forrás: loudwire.com

A stílus mélyreható ismerete és a nosztalgiázás mellett viszont a sajt lelküket és hangjukat is beleteszik a srácok a taktusok közé, ami kiválóan példázza, hogy úgy is érvényesíteni lehet a rock’n’roll alapelveit, hogy az agresszivitást, a kivagyiságot, a sebességet vagy a féktelen tombolást mellőzi egy zenekar.

Az EP anyaga ezzel szemben művészi, mérsékelt, intelligens, kifejezetten érzelmes és őszinte, ugyanakkor az a vibráló tűz is benne ég, ami energikussá és hitelessé varázsolhatja. Ennek megfelelően a tempó is kimért, visszafogott, a dalokat pedig végigkíséri egy finoman hullámzó groove, ami a befogadó figyelmét intenzíven fenntartja.

Az album egyik nagy slágere, a When I'm Gone akár a műfaj hőskorában is születhetett volna, és bármelyik zenei listán vagy válogatáson elférne: minden szegmense szükséges és tűpontos, a hangszerek mindegyike erős és összhangban van, és nem csak az egyik szereplő viszi el a hátán a számokat, hanem a kellő helyen és időben a banda minden tagja megnyilvánul a maga módján, miközben a történetmesélés, a lazaság, az egyszerűség és a profizmus az egész korongon aktívan jelen van.

A gyorsabb dalok felidéznek néhány további inspirációt, így a sorok közül kihallhatjuk a Gun’N’Roses, a The Rolling Stones, a Deep Purple, a Bad Company, a Rainbow, a korai, rockosabb Santana, Slash és Myles Kennedy, sőt, akár a The Dead Daisies lehetséges hatásait is. Egy-egy dal erejéig néhány további zsáner is felvillan a palettán, így például a tipikus amerikai utazóballadákra hajazó Down The Road esetében, ami Stevie Ray Vaughan, Jimi Hendrix, a Lynyrd Skynyrd és az Aerosmith vonásait is megidézi, így összességében a nagy klasszikusok szinte mindegyikét beolvasztotta a banda munkásságába valamilyen formában.

A kocsmabluesos-motoros atmoszférát erősíti a Rolling 7's kellemesen lassú gitártémája is, amíg egy kevésbé meditatív elem a sorban a Heartbreaker, amelynek komplex, változatos, mégis fülbemászóan könnyed riffje csupa magabiztosság és optimizmus, ami egyetlen dalban eleveníti fel a Nyugati Part rock’n’roll aranykorát annak végtelen életimádatával együtt.

A keményebb, stoneres és kissé metálba hajló hangzásvilágot a Break You jeleníti meg, de hasonló trendet mutat a Scars is, ami a többi számhoz képest kevésbé populáris, viszont technikai szempontból ez jelenti a lemez csúcspontját, hiszen ebben a dalban valóban minden hangszer tudása legjavát nyújtja.

Az album rövidsége ellenére kivételes és kiemelkedő a hasonló kaliberű művek sorában, és egy stabil, kikristályosodott profilt rajzol a zenekar köré, ami nem kísérletezik vagy cifráz túl sokat, nem ötvözi a műfajt idegen elemekkel, viszont a lehető legtöbbet hozza ki a felhasznált erőforrásokból, szóval ha létezik olyan lemez, ami képes megszerettetni a műfajt laikusokkal, akkor ebben az EP-ben mindenképp megvan ez a potenciál.

Vidám, pozitív, rádióképes, mégsem elcsépelt vagy mainstream az a közeg, amit a számok hangulata sugároz, egyúttal az anyag mintadarabja annak is, hogyan kell szerethető és jó zenét írni - így muzsikusoknak inspiratív és tanulságos, hallgatóknak pedig emlékezetes lehet ez a termés, amíg ilyen biztató kezdet után nem árt odafigyelni erre a bandára a későbbiekben sem.

Bélyeglép forrása: screamermagazine.com

Fejléc forrása: forbes.com

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Ocsovai Ferenc --

Zenész, költő, újságíró, végzettsége szerint pedig nemzetközi politológus, diplomáját az ELTE Társadalomtudományi Karán szerezte. A blues- és a rockzene, valamint a latin és a szláv kultúra szenvedélyes rajongója, hobbiszinten pedig olykor filmekkel is foglalkozik. Eddig három kötete jelent meg, a Két világ határán (2016), az Oroszlán a ködben (2018), és a Huszonkét év zarándoklat (2019).


További írások a rovatból

Interjú Vajda Gergely/Gregory Vajdával előadó-művészetről és zeneszerzésről, a kritikai diskurzusról, Amerikáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Unorthodox, avagy az egyetlen helyes út? Unorthodox, avagy az egyetlen helyes út?
Deborah Feldman: Unorthodox – a másik út (Libri, 2020)
Színház a karanténból: Milo Rau LENIN című előadásáról
Interjú Rab Gyula tenor énekművésszel az énektanulmányok adta lehetőségekről, szerepeiről, hatásról és sikerről
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Maradjon utánam valami Maradjon utánam valami
Interjú Virágh András Gáborral díjakról, pályája alakulásáról, az aktív zenélés szerepéről a komponálásban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés