Tomi nemrég került új iskolába. Az egyetlen barátja éppen beteg. A fiút ráadásul a bukás veszélye fenyegeti, ha nem készít egy világraszóló kiselőadást környezetből. És ha ez nem lenne elég, még az osztály utálatos bandája, a Királyok is rászálltak.

Farkas Róbert Elugrottam a Plútóra, holnap jövök! című könyvének első fejezetében ebben a kiábrándító helyzetben találjuk főhősünket. Innen aztán egy hatalmas ugrással pár oldal múlva már egy űrhajón utazik tudós nagybátyjával és a világűr titkai iránt hozzá hasonlóan nagy érdeklődést mutató szomszéd lánnyal, Krisztinával. Élet a Marson, exobolygó-kutatás, időutazás: ebben a magas fordulatszámon pörgő történetben izgalmas kalandok során számos, a tudósokat és laikusokat egyaránt foglalkoztató kérdés kerül terítékre. Farkas Róbert korábban az Eszes Róka meséi sorozat révén lett ismert, most azonban nagyobbaknak, a 8-12 éves korosztálynak írt meseregényt.

Rövid, érthető tudományos magyarázatai viszonylag szervesen épülnek a történetbe, csak itt-ott érezhető kissé erőltetettnek - például, amikor a kamasz Krisztina pontos dátumokkal tűzdelve meséli el a NASA alapításának, valamint az Apollo-programnak a történetét. A sok tényszerű magyarázat mellett néhány igen furcsa, meglepő elemet is beépít a történetbe a szerző: ilyen a Marson élő amerikai katona esete, vagy az, hogy Tomi környezetében ketten is a NASA kötelékében dolgoznak (a nagybátyja és Krisztina édesapja). A tudományos-fantasztikus művek persze mindig fokozottan elvárják olvasóiktól a valóságtól való elrugaszkodást, ezúttal azonban talán a történet rövidsége miatt érzünk némi feszültséget ezek olvasásakor. A könyv mindössze 112 sűrűn illusztrált oldalból áll (a rajzokat Bernát Barbara készítette), pedig a történet ennél jóval hosszabb terjedelemben elmesélve még sokkal élvezetesebb lehetett volna.

A szereplők mind ismerősek lehetnek irodalmi vagy filmes emlékeinkből: a kissé őrült tudós (akit maga az elbeszélő is Vissza a jövőbe Dokijához hasonlít), az osztály peremén álló főhős, a tudomány iránt érdeklődő, elsőre kissé utálatosnak mutatkozó, de a történet végére valódi arcát is felfedő lány, a többieket terrorizáló banda vagy éppen a kissé sértődékeny, de jó humorú mesterséges intelligencia. A regénynek mindenképpen erénye, hogy ezeket a figurákat árnyaltan, időnként hátterükre is rávilágítva mutatja be.

A történet nyelvezete, popkulturális, számítógépes, technikai utalásaival közel áll a megcélzott olvasóközönség nyelvéhez, így gyorsan és könnyen képes magába szippantani a kiskamasz olvasót. Bernát Barbara részletgazdag illusztrációi szervesen kísérik végig a történetet, vizuálisan is megteremtik azt az izgalmat, amit a szöveg mindvégig fenntart. Remélhetőleg hamarosan megjelenik a könyv folytatása, hiszen valódi befejezés nélkül, a feszültséget fenntartva ér véget a könyv. Kíváncsian várjuk, mi fog történni Tomival, Dokival, Krisztinával, K.A.T.T-tal és a Bolygóevő Szörnnyel.