A kezdeti heves ellenkezés dacára e szeszélyes hóbort mára már műfaji rangot vívott ki magának. Az azonban, hogy a lelkesedés és a kereslet visszaesett iránta, nem a művek színvonala, inkább a bárki lehet zenész, a barkácsolj otthon, találd ki magad jelszavak miatt alakult így.

A MIDI-rendszer, egységesítése okán kivívta az őt megillető rangot, összekapcsolván pirítóst készítő masinát kávéfőzővel és modulokból felépülő szintetizátorokkal, mint egy Verne Gyula regényben. Észre sem vettük, hogy e rendszer a világhálóval közösen kapcsolt össze eddig egymástól eltérő területeket, melyeket nemcsak a tér, de az idő is felszabdalt.

A fenti eredmények dacára a mai napig nem elfogadott a nagyközönség részéről az elektromos hangjelzésekkel, elektromos hangkeltéssel és különféle szűrő és moduláló rendszerekkel operáló zene, ezért mindenféle történeti áttekintés helyett csak néhány kérdést teszünk fel:

A zene vajon független anyagától,  amivel megszólaltatják? A zene vajon nem lehet szép, amikor valami olyan hangkeltő eszközzel, hangszerrel szólaltatják meg, ami tegnap még bútor volt, vagy mindennapi használatra kitalált tárgy?

Vajon meglepődnek-e, ha azt mondom, hogy már száz és száz évekkel ezelőtt is kísérletezett gépekkel, gépzenével egy jezsuita szerzetes, illetve hogy képzőművészeti példákat mondjak, Arcimboldo és Leonardo is?

TRIGGER: utazás a kopoNYÁK körül
2013. március 23. Kortárs Művészeti Inézet (ICA-D), Dunaújváros

A műsoron:

Nagy Ákos: Ame no nori fue
Baráth Bálint: Rising for cloud formation
Nagy Ákos: Parallel braids
Várnai Gyula blokkja
Matuz Gergely: Március 18.
Nagy Ákos: Glowing Sky, bent branches
Baráth Bálint: Whispering throb
Baráth Bálint: Itako no arioso