bezár
 

art&design

2018. 12. 12.
Organikus városok
Bornemisza Eszter: Városi hegek
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Kissé még ma is idegen tőlünk a városi lét. Benne élünk, együtt lélegzünk vele, felvesszük pulzálásának ritmusát, de az a titokzatos, kívülálló nézőpont, amellyel minden megszokott és szeretett részletén túl viszonyulunk hozzá, a legszerethetőbb benne. Mindig többet ad, mint amire számíthatnánk. Egy monstrum, amely minden nap más oldalát mutatja. Rengeteg emléke, titka, részlete feldolgozhatatlan egy személy számára. Mint egy hatalmas, élő szervezet, amelynek jól-rosszul irányított funkcióiban a városlakók is tevékeny sejtek. Bornemisza Eszter Városi hegek című kiállítása a Fugában ezeket a kiterjedéseket, rétegeket és szinteket vakarja föl.

Az autodidakta művésznő technikai eljárásmódja és a felhasznált anyagok sokrétűsége mind beszédesek a város-tematikában. Műanyagok, textíliák, papírok; a hétköznapi életből jól ismert anyagok. Bornemisza Eszter előszeretettel használ föl kidobásra szánt termékeket. Ez nem egy ökotudatos életszemlélet tükröződése, hanem elsősorban arra reflektál, ami a városon belül is a mindennapjaink részét képzi, amiket használunk, amik rólunk mesélnek, akár közvetlenül vagy közvetetten; mint az újságok hasábjai, vagy mint a személyes tárgyak, a ruházat, amelyet Leletek című művében régi trikók, fehérneműk, kesztyűk és még ki tudja milyen ruhadarabok beépítésével is felhasznál. A várost is egy nagy kabátként jeleníti meg, amelynek hatalmas melegségében jó elveszni, amely beburkol, és amely mindenhol ott van körülöttem. Túlélők című műve két óriásra tervezett kabát, amelyeken a városi térképek ábrái tűnnek fel, mintha ezzel Bornemisza a nagyváros modern kori jelenségének mítoszát alapítaná meg. Az ókori városoknak még csodás eredetmondái vannak, mind legendás történetek helyszínei. Ez a két hatalmas kabát is mintha valami emberfeletti esemény tanúsága lenne; nem emberléptékű méreteik okán az emberi mérték meghaladására utalhatnak, hasonlóan a címben jelölt Túlélőkhöz akik meghaladják a többi embert, hiszen itt maradtak. Ha tetszik, a város is tekinthető túlélőnek, hiszen sokszor évezredek háborúja után is áll, tanúságot téve múltjáról. A Menet című installáció is hasonló problémával foglalkozik, habár egy sokkal inkább emberközpontú, történelmi irányultságú idézést hajt végre. Ennél a műnél ingformájú, finom papírok függnek fa rudakon, madárijesztőket idézve. Ez a kísérteties csoport, amelyet csak az öltözet jelenít meg (hiszen a ruhák is sok esetben élik túl gazdájukat, ahogy arra a Túlélők című mű is utal) egyszerre juttathatja eszünkbe a városok vonuló tömegét ‒ hiszen a nagyváros mindig a névtelen embertömeg szimbóluma ‒ és a történelem szellemalakjait. A papíringeken fekete és piros színű foltok, kusza vonalak láthatók, amitől a hatás csak még inkább nyugtalanító; a pusztulásra, a vérre, a koromra asszociálhatunk.

Bornemisza Eszter: A város tüdeje, 2018 - részlet

A kiállítási anyag színei a mindennapokat idézik, a város és az élet egyaránt természetes koloritjait. A feketék, szürkék, barnák, koszos fehérek és vörös téglák világa ez, ami elhasználtságról, vagyis az élet működéséről árulkodik. Ezt az érzetet tovább fokozza a régi papírok természetes elsárgulása és az elhasznált anyagok szükségszerű kopottsága.

A város a „történelem” látható lenyomata. Az emlékműveknél sokkal elevenebben hordozza magán a belevésődött jeleket, amelyeknek létezését fizikai eltávolításuk sem szünteti meg. Egy-egy ikonikus tér vagy épület annyira terhelt eseményekkel, hogy szinte sóhajtozni halljuk; de elég csak egy utcára vagy egy bérházra tekintenünk, hogy sorsok ezreit lássuk szembejönni. Erre a kollektív vonatkozási szintre még személyes tapasztalataink és élményeink is rárakódnak, ami átláthatatlan rétegződést eredményez, mint ahogyan Bornemisza Rekviem vagy Következő oldal című műveinél is.

A terek fizikai átformálása, kiegészítése, átépítése vagy rombolása is a rétegződés alakzataira reflektál. Az Anyák és ősanyák című installáció az időben kibomló térbeli rétegződést, a kezdetet és a folytonosságot érzékelteti; a mindig mozgásban levés motívumai ezek. Ez a nagyváros természetes létmódja. Kicsit abszurd (persze) a városok kapcsán természetességről beszélni, hiszen ezek a terek abszolút az emberi tervezés termékei. Az emberi élet terének mértani rendezése egyszerre lenyűgöző és hátborzongató gondolat. Ebből a szempontból nagyon beszédesek Bornemisza Eszter műveinek varrógéppel varrt rácsszerkezetei. A képeket apró négyzetekre bontó finom háló az alapja legtöbb művének, amelyek a finom sérülékenység képzeteit társítják az alkotásokhoz. A hiány helyeivel találkozunk az egymás mellé varrt matériák között. Ezek legtöbbször a haladás tereit jelölik, ahol folytonos forgalom zajlik: utak, utcák, épületek közti hiátusok, tehát minden, ami a folytonos mozgás és a változás területe. Ezzel szemben az épületeket és köztereket főként papír jelzi a rácshálók absztrakt terében. Ezek a fix helyek, de az anyag sérülékenysége azok kiszolgáltatottságára is utal. Fiktív térképekkel ugyanúgy találkozhatunk, mint Budapest sugárutas szerkezetével, geometriai szigorral éppúgy, mint a vonalak lágy kuszaságával. Ezek a felülnézeti térkép-ábrázolások pont a kollektív és személyes terek absztrahálásával és geometriai leképezésével mutatnak rá a vállalkozás lehetetlenségére. Rájuk nézve egyértelművé válik, hogy mennyire nem ezek által látjuk és éljük meg életkörnyezetünket, mennyire csak a képi világban és így a művészi látásmódhoz közelebb álló módon léteznek ezek a térképek.

Bornemisza Eszter: Menet, 2018 - részlet

A város szövet, amely az idővel és a mesterséges erőszakkal is foszlik, szakad, elhasználódik, átalakul. Hegeket égetünk ebbe az eleven organizmusba, mint egy nagy szervezetbe, amely mégis velünk együtt és általunk lélegzik. Ez az a lehengerlő tapasztalat, amely Bornemisza Eszter kiállításán magával ragadhat bennünket.

 

Bornemisza Eszter Városi hegek című kiállítását 2018. december 1. és 9. között lehetett megtekinteni a Fuga - Budapesti Építészeti Központban (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)

Képek: Bornemisza Eszter

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cserhalmi Luca --


További írások a rovatból

art&design

Párhuzamos paradigmák Párhuzamos paradigmák
Balra át, jobbra át - Művészeti és politikai radikalizmus a Kádár-korban // Az Orfeo és az Inconnu csoport, Centrális Galéria - Blinken OSA Archívum
art&design

Sziszifuszi munka, avagy a vonal a biztos pont Sziszifuszi munka, avagy a vonal a biztos pont
Pólya Zsombor Vonalkázás című munkájáról
art&design

Harsány mélymerülés Harsány mélymerülés
Tót Endre: Layout festmények 1988-1991
Kőteleky Aywee munkáját a világ legjobbjai között tartják számon

Más művészeti ágakról

irodalom

A művészet létjogosultsága A művészet létjogosultsága
Átadták az Arany Medál-díjakat
irodalom

A mindenség ernyőjére kivetítve A mindenség ernyőjére kivetítve
A Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium közös Ottlik-regénykonferenciája


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés