bezár
 

gyerek

2014. 06. 28.
Álkérdések helyett tabudöntögetés – mai mesékkel
A Kerekasztal Társulás színházi nevelési konferenciája. Marczibányi Téri Művelődési Központ.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Álkérdések helyett tabudöntögetés – mai mesékkel A fiktív, kortárs történetek, s mellette a klasszikus mesék sok mindenre jók, az elalvás előtti rituálén túl a kortárs ifjúsági dráma elengedhetetlen eszközei is. A Kerekasztal Társulás Mai mesék címmel májusban megrendezésre kerülő konferenciája, érintve téma- és történetválasztás általános nehézségeit, nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy régi és új mesék feldolgozásával, valamint aktuális problémák kendőzetlen kibeszélésével tabuk, elhallgatások és hazugságok útvesztőiben kalauzolja a résztvevőket.
Számtalan színházi nevelési kísérlet létezik ma hazánkban, melyeknek elsődleges célja, hogy a színház sajátos eszközeit felhasználva valós problémákkal szembesítse a fiatalabb korosztályt. A háromnapos konferencia ideje alatt jobbára a színházi szakma felől érkező résztvevők többek között színházi nevelési történetekről, a klasszikus mesék pszichológiai vetületéről, mesekonstrukciókról és a szóbeliség dramaturgiájáról szóló előadásokon vehettek részt, míg a konferencia "gyakorlati" részét képező drámaírói workshopokon túl természetesen az előadásoké volt a főszerep. Egyebek mellett lehetőség nyílt az egyik legismertebb kortárs brit drámaíró, Edward Bond két darabjának, a Chris Cooper rendezte Széttört tál és a Gyerekek, továbbá a Káva Kulturális Műhely-féle Szobor, valamint a Kaposi László által színre vitt Varjak című színházi nevelési előadás megtekintésére is. Amelyek, bár részben egy-egy szélsőséges, a valóságtól elemelt szituációból indulnak ki, a fikció mellett lényeges szerep jut bennük azoknak a kérdéseknek is, amelyek a jelen valóságához kapcsolódva tárgyalják egyén és társadalom, felelősség és elfogadás, illetve az egyén útkeresésének, boldogulásának problémaköreit úgy, hogy közben nem szakadnak el a színházi dramaturgia és a történetmesélés lehetséges változatainak felvázolásától sem. 
A széttört tál
A tárgyi világnak nincs képzelete, az egzisztenciális énnek ezzel szemben van, vallja Edward Bond, ugyanis ha nem lenne, akkor nem tudna beilleszkedni a tárgyi és társadalmi világba. Ebből következik, hogy a képzelet emberségünk egyik alapja. Ennek a megállapításnak megfelelően a kortárs brit drámaíró darabjai nem csupán a körülöttünk lévő valóságról, a bennünk lévő visszásságokról, kétségekről szólnak, hanem arról is, hogy a színpadon történtek hogyan képesek befolyásolni, jó esetben megkönnyíteni a nézői befogadást. Bond szerint a modern világban élő fiataloknak legfőképpen igazi történetekre, valamint a problémákkal való folyamatos szembesítésre van szükségük, hogy megértsék, ami a közvetlen és/vagy távolabbi környezetükben zajlik. Hogy ami akarva-akaratlanul is foglalkoztatja őket, az valójában róluk/hozzájuk is szól, s ezzel minél hamarabb meg kell őket ismertetnünk, hogy képesek legyenek felelős gondolkodókká válni. Meglátása szerint a dráma a modern multimédiás eszközök, valamint a bennük megjelenő hamis illúziók, értékrendek, vagyis kvázi a menekülés ellentéte. Nem más, mint keresés, haladás valami felé, mely keresés viszont értelemszerűen a valósághoz, a realitáshoz köti.
A széttört tál
Bond darabjai éppen ezért mindig megtörtént eseten alapulnak, ám a valóságot mégis rendhagyóan, extrém módon közvetítik. A széttört tál például egy névtelen városban játszódik, valamikor a jövőben, melyben már csak egy kutya és egy lámpaoszlop emlékeztet a valamikori civilizációra. A néző egy család mindennapjain keresztül tapasztalhatja meg, mi történik akkor, amikor egyik napról a másikra kiszámíthatatlan, szélsőséges helyzetekkel kell szembenéznie. A 10-13 évesek számára írt színdarab azonban nem csupán a mindennapi létért folytatott küzdelemről, hanem önmagunk megismeréséről, integritásunk megőrzéséről, illetve a képzelet erejéről is szól, amelyben sohasem az egyes figurákat mozgató történet, a sztori, hanem maguk az emberek, mint a fikciót saját integritásuk és felelősségük érdekében erőteljesen befolyásoló/alakító személyek állnak a középpontban. Ez pedig Bond szerint elsősorban azért lényeges, mert a modern dráma csakis ilyen feltételek mellett töltheti be valódi funkcióját, alakíthat ki sikeres kapcsolatot a közönséggel. Amely egyébként még az ún. ifjúsági darabok esetében sem jelent egyet a kizárólagosan vett (kis)kamasz korosztállyal.
Gyerekek
A kérdés csupán az, hogy a gyerekek mit értenek meg mindebből. Képesek-e eljutni fikció és valóság problematikájáig, s egyáltalán: elvárható-e ez ebben az életkorban? Vagy elégedjünk meg azzal, ha többé-kevésbé sikerül kialakítaniuk egyfajta személyes viszonyt a darabbal, s a benne foglaltakkal? A résztvevőkben mind A széttört tál, mind pedig a Gyerekek című előadással kapcsolatban  (melyet egy néhány évvel ezelőtti angliai gyerekgyilkosság tragédiája ihletett: két kiskamasz fiú elcsalt, majd később az erdőben megölt egy hároméves kisfiút) hasonló kérdések merülhetnek fel. Többek között az sem magától értetődő, hogy egy kisiskolás számára – akár többszöri megtekintés után – teljes mértékben értelmezhető lenne utóbbi erősen moralizáló tartalma, vagyis kiindulópontként egyén és társadalom válsága, melyet egyfajta végső megoldásként a meglévő értékek lerombolása, majd a teljes átalakítás követ. Ahhoz viszont, hogy bővebb képet kapjunk közvetítésről és/vagy befogadásról, mindenképpen szükség van nem csupán a szűken vett előadásanyag, hanem az azt folyamatosan végigkísérő, alakító, az alkotói-nézői interakciót fenntartó irányelvekre is. 
Szobor
Bond darabjait szintén tizenéveseknek szóló, ám a megvalósítás terén azoktól jelentősen eltérő előadások követték, melyek közül az egyik univerzális problémát (állami gondozott lét), a másik pedig egy konkrét magyarországi esetet, a romák ellen 2008/2009-ben elkövetett gyilkosságsorozatot vett alapul. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kezdeményezésére nevelőotthonokban élő fiatalokat megszólító Varjak, illetve az emlékezést, valamint a kibeszéletlen traumák feldolgozását társadalomkutatói együttműködéssel megvalósító Szobor más-más, ám egyenként is érdekes és kétségtelenül hasznos projektről számolt be. Nem csupán az egyén útkeresésével/problémamegoldásával kapcsolatban mutattak eltérő lehetőségeket, hanem jórészt sikerrel őrizték meg a jelenlévőkben azt a szintén Bondtól eredeztethető jelmondatot, s egyben illúziót, mely szerint önmagunk megismeréséhez még mindig szükségünk van a drámákra.
Mai mesék
Mai mesék – összetett témákról fiataloknak
A Kerekasztal Társulás színházi nevelési konferenciája
Budapest, Marczibányi Téri Művelődési Központ
 
2014. április 30-május 2.

www.kerekasztalszinhaz.hu, Farkas Attila fotói

 
 
 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gáspár-Singer Anna --


További írások a rovatból

Könyvbemutató

Más művészeti ágakról

Interjú Halász Glória filmrendezővel nyitottságról, szerzőiség és hitelesség egyensúlyáról, valamint az önmagunkba vetett hitről
színház

Hetente három jó független előadás Budapesten Hetente három jó független előadás Budapesten
Beszélgetés Boross Martinnal
irodalom

Jó lenne érteni egymást Jó lenne érteni egymást
Interjú Nényei Pállal Az irodalom visszavág 3. – A hit fényétől az ész világosságáig megjelenésének apropóján


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés