A menhirek (a kelta magányos kő kifejezésből) függőlegesen felállított kövek, amelyeknek vélhetően szimbolikus jelentősége lehetett, más szakértők szerint határjelző kövek voltak, esetleg csillagászati megfigyelésekre szolgáltak.

A bronzkorból származó szardíniai menhirek korát ötezer évesre becsülik a szakértők. A legnagyobb kő 120 centiméter magas, de a háromszáz menhir többségét összetörték, amikor hetven éve megépítették a falat - olvasható a Stone Pages (http://www.stonepages.com) régészeti hírportálon.

A kövek jelentős része stilizált emberalakot formáz, a szakértők szerint egy prehistorikus szentélyből származhatnak.

"A Kr.e. 3. évezredben Európa szerte megjelentek az antropomorf (ember alakú) kövek. Szardínia szigetén is sok helyütt megtalálhatók az ilyen menhirek" - hangsúlyozta Mauro Perra, a Villanovaforrui Múzeum régésze.
A most feltárt kő némelyikének vésete tőrt ábrázol, az ábra az Alpokban lévő menhirekre jellemző.

"Ez azt jelenti, hogy a történelem előtti időkben Szardínia nem egy aprócska, a világtól elzárt sziget volt, hanem részese a kontinens +kulturális+ áramlatainak" - vélekedett Mauro Perra.