Mint írták, Végvári Vazult 1978-ban, mielőtt a Carter-kormány visszaadta a Szent Koronát Magyarországnak, tanácsadóként meghívták a Fehér Házba, Irányi László, a külföldi magyarok első püspöke pedig 1987-ben vikáriusává nevezte ki.

A közlemény emlékezetet arra: a kedden Esztergomban elhunyt szerzetes részt vett az 1956-os szabadságharcban, rendi elöljáróinak tiltása ellenére. A forradalom leverése után Amerikában volt lelkipásztor, majd a rendszerváltozás után hazatért.

Végvári Vazul 1929-ben született Székesfehérváron, 1943 és 1945 között a pécsi hadapródiskola növendéke volt. 1948-ban belépett a ferencesekhez, Gyöngyösön volt novícius, Esztergomban pedig a rend hittudományi főiskoláján végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1953-ban.

Ezután prefektus lett az esztergomi ferences internátusban, a szabadságharc idején tábori lelkész volt. A bevonuló szovjet csapatok elfogták, de sikerült kiszabadulnia, és vöröskeresztes jelvénnyel Ausztriába távozott. A bécsi ferences kolostorban a menekülők lelki és szociális gondozását végezte, sokakat segített ösztöndíjhoz európai és tengerentúli egyetemekre. A Strasbourgi Forradalmi Tanács megalakulásánál küldöttként tevékenykedett.

1957-ben az Egyesült Államokba távozott, és csatlakozott az ottani magyar ferences közösséghez; lelkipásztor és cserkészvezető volt különböző amerikai és kanadai magyar egyházközségekben. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség társelnökévé választották, majd az ottani országos szervezet elnöke lett.

1959. november 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezete szovjet delegációjának épületében felajánlotta, hogy hajlandó magyarországi bíróság elé állni 1956-os tevékenységéért, ha a hasonló vádak alapján kivégzésre váró magyar fiatalkorúakat a kommunista hatóságok szabadon engedik, és átadják a Nemzetközi Vöröskeresztnek.

Végvári Vazul különböző rádióadások rendszeres szónoka és műsorvezetője volt, több verses- és novelláskötet szerzője. 1956-os tevékenységéért 1991-ben A Hazáért és Szabadságért érdemrenddel tüntették ki. 1997 áprilisában hazatelepült, életét és munkásságát több dokumentumfilm is megörökíti. 1998-ban vitézzé avatták, majd a volt politikai elítéltek és az 1956-osok szervezetei is kitüntették.