Az életének 87. évében, október 10-én elhunyt Dalos László végső nyughelye a lágymányosi Magyar Szentek Temploma altemplomának Erzsébet-termében lesz. Emlékére jövőre nyilvános szerzői estet rendeznek, amelynek helyszínéről és időpontjáról később születik döntés.

Dalos László 1924. november 19-én született Budapesten. Már 13 éves korában elhatározta, hogy színházi riporter lesz. Érettségiző pesterzsébeti diákként 1943-ban megnyerte az országos középiskolai tanulmányi versenyt magyar nyelv és irodalomból.

Magyar-olasz szakos egyetemi tanulmányait követően a Magyar Rádió irodalmi osztályának 10 évig, a Film Színház Muzsika hetilapnak 33 és fél évig, az újság indulásától megszűnéséig volt munkatársa.

A legváltozatosabb műfajokban több ezer újságcikk, 29 színpadi és rádiós zenés játékban több száz dalszöveg, 10 operafordítás (köztük Verdi: A szicíliai vecsernye, Ernani, Johanna, Lajtha László: A kék kalap), 7 önálló könyv és 7 fordításkötet fűződik a nevéhez.

Eisemann Mihály zenéjére ő írta a verseit a második világháború utáni magyar színháztörténet egyik legnagyobb operettsikerének, a Bástyasétány 77-nek. Ebben csendül fel legismertebb alkotása, A vén budai hársfák, amelyből örökzöld sláger lett.

A Táncsics Mihály-díjat 2006-ban, a Nádasdy Kálmán-díjat 2007-ben kapta meg. A Harsányi Zsolt-díjjal 2000-ben tüntették ki.