Gisele Freund (1908-2000) tehetős zsidó származású német műgyűjtő lánya volt. Fotós pályafutását apja indította el, amikor érettségijére egy Leica géppel ajándékozta meg. Az egyetemen egy szocialista csoporthoz csatlakozott, és képeit a szociográfia eszközének is tekintette. A nácik hatalomra jutásakor Franciaországba emigrált - fényképeinek negatívjait testére tekerve csempészte át a határon. Hírnevét elsősorban dokumentumriportjai és íróportréi alapozták meg.

"Fotózzon le úgy, ahogy lát ebben a pillanatban. Fütyülök rá, hogy csúnya vagyok, az akarok lenni" - mondta a riporternek 1939-ben Henry de Montherlant, és Gisele szó szerint betartotta az utasítást. Az íróra nézve egyáltalán nem hízelgő az így készített portré: sörtehaj, mély ráncok, komor és makacs arckifejezés. Ám mint arról a Le Monde beszámolt, éppen a kemény tekintet, a szigorúan behatárolt arc teszi ezt a felvételt az egyik legérdekesebb dokumentummá a párizsi Pierre Bergé-Yves Saint Laurent alapítvány kiállítótermében.

Párizsba érkezésétől 1940-ig Gisele Freund kitartóan dolgozott a maga elé kitűzött cél megvalósításán, meg akarta örökíteni a kor kulturális életének valamennyi nevezetes szereplőjét. A vállalkozás sikerét és hasznát bizonyítja a január 29-ig látható tárlat. Olyan személyiségeket kapott lencsevégre, mint a hozzá hasonlóan a nácik elől Franciaországba menekült Stefan Zweig, vagy Romain Rolland, André Gide, Colette, Jean Paulhan, Henri Michaux, Paul Eluard és mások. A fiatal Andre Malraux-ról ő készítette a szélfútta hajú, cigarettázó írót megörökítő képet. Így mielőtt még elsodorta volt ezt a kort a II. világháború, Gisele Freund rögzítette és megőrizte - még színes fotókon is. A harmincas években a színes felvétel még új technika volt, ezek a képek a kiállításon egy külön teremben sorakoznak.

A fiatal fotós rögtön Párizsba érkezése után kikutatta, hol lehet a legjobb esélye e hírességek megismerésére. Az Odéon utcában két egymással szemben lévő, a befutott és még ismeretlen írók és olvasóik által sűrűn látogatott könyvesbolt adott erre alkalmat. Az egyik a Sylvia Beach vezette Shakespeare and Co, a másik az Adrienne Monnier által irányított Maison des Amis des Livres, a könyvbarátok háza volt. Monnier könyvkiadással, felolvasások szervezésével, kiállítások rendezésével is foglalkozott. Gisele Freund itt ismerte meg "áldozatait", akiknek vetítéseket is szervezett a róluk készített felvételekből.

A kiállításon az eredeti méretben rekonstruálták a két könyvesbolt kirakatát és bejárati részét, vitrinjeit, ezekben mutatják be a fotós archívumának eredeti dokumentumait. Gisele Freund gyűjteményét az örökösök nemrég a kortárs alkotók emlékét őrző egyik alapítványnak adományozták. Ebből az anyagból való híres fotósorozata is, amelyet 1936-ban Angliában készített a világgazdasági válság áldozatairól, a munkanélküliekről és szegényekről, és itt olvasható a XIX. századi francia fotográfiáról írt diplomamunkája is, amelyet Adrienne Monnier jelentetett meg könyvben.

Az utolsó teremben látható színes fotók is hűek a fotóriporter látásmódjához: Gisele Freund szakított a korabeli szokásos műtermi beállításokkal, az írókat, művészeket, hírességeket otthonukban, természetes környezetükben örökítette meg az utókor számára. Már csak azért is, mert mint írta, mindig maguk az írók érdekelték, a kéztartásuk, vonzó vagy rejtélyes tekintetük - nem önmagában a fényképezés.