Az 1990-ben elhunyt alkotó mintegy hetven templomban készített falfreskókat - közülük legismertebb a pilisszentléleki -, valamint tervezett liturgikus tereket, miseruhákat, miseedényeket, készített táblaképeket és festett üvegablakokat. Utolsó megbízatása a győri Szentlélek templom belső díszítése volt 1985 és 1989 között.

    Kákonyi Asztrikot a magyar nonfiguratív egyházművészet úttörőjének tartják. "Élénk színekkel jeleníti meg a gyötrődő világból a mennyei fényességbe, a Szentháromsághoz törekvő kereszténység útját és fogja egységbe e két világot" - írta róla egyik méltatója.

    A kiállításon művészeti fejlődését nyomon követve az első teremben figuratív, többségében ferences témájú alkotásai láthatók, majd fokozatosan teret nyernek a nonfiguratív művek, míg a harmadik teremben már kizárólag nonfiguratív alkotásokat mutatnak be, a művek szakrális témájúak.

    Kákonyi Asztrik (1923-1990) eredetileg papi pályára készült, de egészségi állapota miatt elsőre nem nyert felvételt a szemináriumba. Egy évre a műegyetem építészhallgatója lett, majd munkaszolgálatra vitték, végül 1957-ben szerzett teológiai doktorátust Budapesten. Művészi eredményeire és érdeklődésére tekintettel az esztergomi ferences főiskolán a művészeti témák oktatásával bízták meg, 1962-től tagja volt az esztergomi egyházművészeti tanácsnak.