"Az utolsó háborút is megjárt nagy író távozott közülünk. Műveiben az orosz irodalom legnagyobb mestereivel együtt hűen és igazul számolt be a nagy honvédő háború nehéz éveiről" - emlékezett az elhunytra Andrej Bitov, Borisz Vasziljev írótársa. 
   
A hatvanas évek végén ismertté vált író 1924. május 21-én született Szmolenszkben. Tizenhét évesen vonult önként a frontra: háromszor kerítették be egységét, de mindannyiszor sikerrel jutott ki az ellenség gyűrűjéből.
   
Első írói munkája a Tankosok című darab lett, amelyet 1954-ben publikált, és amelyet a szovjet hadsereg központi színházában a bemutató előtt betiltottak.
   
Borisz Vasziljev több színművel próbálkozott, a sikert a Csendesek a hajnalok című kisregény hozta meg, amelyet 1969-ben a Junoszty című folyóirat közölt először. A nagy visszhangot kiváltó háborús rekviemet 1971-ben Jurij Ljubimov vitte színre a moszkvai Taganka színházban.

A regényt több nyelvre lefordították, köztük magyarra, és a darabot a magyarországi teátrumokban is gyakran játszották: 2001-ben például a kaposvári Csiky Gergely Színházban mutatták be. 1972-ben mozifilm készült a regényből, amely egy második világháborúban harcoló női alakulat mindennapjait örökítette meg.
   
Vasziljev kiemelkedő művének tartják a Ne lőjetek a fehér hattyúkra! című, 1973-ban közölt regényét. Az orosz író a sztálini korszak áldozatait az Üdvözlet Lera nénitől (Vam privet ot baba Leri) című, 1988-ban megjelent regényében örökítette meg.
   
Több állami kitüntetésben részesült a Szovjetunió széthullását követően. 1997-ben az Andrej Szaharov Nobel-díjas orosz akadémikusról elnevezett Polgári bátorságért nevű irodalmi díjat is elnyerte: ezt az elismerést 1990-ben a Mihail Gorbacsov nevéhez köthető peresztrojkát, a Szovjetunióban 1985-ben elindított társadalmi-gazdasági átalakulást támogató írók alapították.