Az augusztus 28-án záruló fesztiválon az új Ringet, A bolygó hollandit, a Lohengrint, végül a Tannhäusert tekinthetik meg a 200 éves született és 130 éve elhunyt Richard Wagner műveinek rajongói, akik a szervezők hírleveléből ritka bepillantást nyerhetnek a kulisszák mögé is.
   
Ute Gherasim 11 éve tölti a nyarait a szűk súgólyukban, ahol legalább a széke kényelmes. Az énekesek egyéniségére szabja súgói módszerét, azt vallja, hogy sok empátia, jó fizikai állapot és különösen erős idegek, megosztott figyelem szükséges a munkájához. Ritka, hogy egy énekes elfelejti a szövegét, de a művészeknek biztonságot ad a tudat, hogy ő ott van és egy mondattal mindig a szereplő előtt jár. 
   
Van, akinek elég, ha a szájáról olvas, de ha erős a kórus és a zenekar, néha még kiabálnia is kell. Egyik szeme a karmester monitoron van, másik a partitúrán - mondta el. 
   
Különös szituációk is megestek vele, A Rajna kincse egy korábbi előadásán a színpadi medencéből kicsapott a víz és bezúdult a súgólyukba, Ute Gherasim azonban csak hidegvérrel kiürítette a kézitáskáját, kikapcsolta a lámpáját, és úgy súgott tovább. 
   
A Rajna kincse és a Siegfried című operákban a kovácsüllőnek is meg kell szólalnia. Wagner 18 üllőt, illetve fémszelvényt írt elő, és az alsó színpadon helyeztette el őket. Manapság a tűzrendészeti előírások miatt az ütőket "száműzték" a kis kórusterembe.

Itt próbálta ki az igen sikeres Ring-dirigens Kirill Petrenko és asszisztense, Wolfgang Wengenroth az eszközöket, amelyeket két fiatal ütőhangszeres kezel: a Lipcsei Zeneművészeti Főiskolán tanuló 26 éves Roland Schneider és a 25 éves Jakob Eschenburg, aki a Dresdner Staatskapelle akadémiájának növendéke. 
   
Ők ketten monitoron figyelik a Ring-előadásokon a karmestert, a kis kórusszobából kilenc vezetékes mikrofon továbbítja a hangot a fesztiválszínházba. 
   
A két ifjú muzsikus azonban más előadásokban is közreműködik. Vállalták, hogy karban tartják az ütőhangszereket, betolják az árokba a hárfát, ellenőrzik a zenekari pultok lámpáit és, hogy megfelelő helyekre kerülnek a kották. "A rövid fesztiválidőszakra igazán fölösleges lenne ilyen feladatokra külön embert szerződtetni" - vélik. 
   
A hangszerek elhelyezését is ők irányítják, Wagner ugyanis minden művének előadásához előírta, melyik zenész hol üljön. "Ismerjük ezeket a jegyzeteket, de minden itt van a fejünkben" - hangoztatták. 
   
Idén különösen meleg volt a légkondicionálás nélküli színházban, ezért a karmesterek pólóban vezényeltek a különlegesen mély zenekari árokban, ahová a néző nem is lát be. A két fiatalember garantálja azt is, hogy a tapsra siető karmester sötét zakója ott legyen a színpadhoz legközelebbi helyiségben, az orvosi szobában.