Az angliai Surrey grófság Godalming nevű településén született 1894. július 26-án, természettudományos szakkönyvek és magasztos tárgyú költemények között. Apai nagyapja ugyanis, Thomas Huxley, a modern biológia egyik megalapítója, apja életrajzíró és irodalmár, anyja pedig Matthew Arnoldnak, a XIX. század egyik neves költőjének unokahúga volt. A természettudományos érdeklődés és a lelki emelkedettség mellé remek memóriát és nyelvérzéket is örökölt. Etoni középiskolás évei alatt verseket írt, autóversenyeken vett részt, első verseskötete 1916-ban jelent meg. 1919-től az Athenaeum című folyóirat számára írt irodalmi és zenekritikákat. 1921-ben jelent meg első regénye, a Nyár a kastélyban, amely jelentős anyagi sikert is hozott számára. Az 1928-as Pont és ellenpont című regénye, amely szellemes és kissé kaján képét adja a korabeli polgári értelmiségnek.

A harmincas évek elején egyre kritikusabbá vált a nyugati civilizációval szemben, és a műszaki-technikai fejlődés iránti bizalmatlanságát az 1932-ben írt Szép új világ című regényében fogalmazta meg. A mű mulatságos és ugyanakkor keserű antiutópia, igazi "főhőse" a szóma, amely pótolja a drogokat, s fenntartja és kiegyensúlyozza társadalmat.

Később egyre inkább a miszticizmus és a buddhizmus felé fordult, ezt tükrözi másik híres regénye, A vak Sámson is. A fasizmus elől 1937-ben az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költözött át, s a buddhista misztika mellett egyre inkább belemerült a meszkalin- és LSD-kísérletekbe, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményeit tanulmányozta. A változás írásművészetére is kihatott, regényt ettől kezdve nem nagyon írt, főként esszéket publikált a legváltozatosabb témákban. Hollywoodban élve nem tudott ellenállni a számára teljesen új műfajnak: forgatókönyvet írt Jane Austen Büszkeség és balítélet, majd Charlotte Bronte A lowoodi árva című regényéből, saját művei közül a Szép új világot és Az ifjú Arkhimédészt vitték filmre.

Felesége 1956-os halála után egészsége jelentősen megromlott, sokat betegeskedett, s ráadásul otthona, benne messze földön híres könyvtárával porig égett. Az anyagi veszteségnél fájdalmasabban érintette, hogy jegyzetei, kedves olvasmányai is odavesztek. Beköltözött Los Angelesbe, itt írta utolsó regényét, a minden betegség, fájdalom és veszteség ellenére is a passzív jóságot és életörömöt hirdető Szigetet. Nem sokkal utolsó műve megjelenése után, 1963. november 22-én rákban meghalt.

Népszerűsége máig töretlen, a münsteri székhelyű Nemzetközi Aldous Huxley Társaság évente rendez konferenciát a Huxley megálmodta "szép új világról", a modern társadalom kihívásairól.