színház
2014. 06. 03.
Kertész regényének színpadi változata Párizsban
Nagy sikerrel újították fel tíz évvel a bemutató után Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényének színpadi változatát Párizsban.
"Nincs szó ennek a magas irodalmi, óriási színházi és elképesztő eladói pillanat felkavaró erejének elmondására. Csak dadogó szavak vannak, amelyek nem képesek kifejezni annak a szédítő mélységnek az érzését, amelyet a 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című művének nézője átél" - írta kedden a Le Figaro című napilap.
"Ezt a megsemmisítő, hatalmas pillanatot ismerjük. Joel Jouanneau éles szemű olvasó, okos és találékony rendező már tíz évvel ezelőtt is megajándékozott vele" - tette hozzá Armelle Héliot kritikus.
A 2004-ben a Théatre de l,Oeuvre nevű kamaraszínházban bemutatott és két év alatt valamennyi francia nagyvárosban játszott előadást a Théatre de l,Oeuvre-ben május közepén újították fel. A fekete hátterű színpadon egy íróasztal és rajta egy lámpa. Ebben a minimalista díszletben adja elő ismét Jean-Quentin Chatelain zenei ritmusú, igazi imaként a Kertész-kisregényből adaptált csaknem kétórás monológot.
"A hangvétel heves. A nyelv gyönyörű. A Natalia Zaremba-Huzsvai és Charles Zaremba által fordított és Joel Jouanneau által adaptált szöveg olyan, mintha teljesen sajátja lenne az előadó Jean-Quentin Chatelainnek. Az 1929-ben született és 15 évesen Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportált Kertészre gondolunk. Halljuk a hangját, a fájdalmát, a szarkasztikus reménytelenségét" - fogalmazott a kritikus. Armelle Héliot szerint Jean-Quentin Chatelain olyan erős érzékenységgel és intelligenciával adja elő a szöveget, hogy még az író lélegzését is tiszteletben tartja, s ennek köszönhetően a néző egy pillanatra sem veszíti el a fonalat a halottakért elmondott imában.
Az előadás június végéig látható Párizsban.
"Ezt a megsemmisítő, hatalmas pillanatot ismerjük. Joel Jouanneau éles szemű olvasó, okos és találékony rendező már tíz évvel ezelőtt is megajándékozott vele" - tette hozzá Armelle Héliot kritikus.
A 2004-ben a Théatre de l,Oeuvre nevű kamaraszínházban bemutatott és két év alatt valamennyi francia nagyvárosban játszott előadást a Théatre de l,Oeuvre-ben május közepén újították fel. A fekete hátterű színpadon egy íróasztal és rajta egy lámpa. Ebben a minimalista díszletben adja elő ismét Jean-Quentin Chatelain zenei ritmusú, igazi imaként a Kertész-kisregényből adaptált csaknem kétórás monológot.
"A hangvétel heves. A nyelv gyönyörű. A Natalia Zaremba-Huzsvai és Charles Zaremba által fordított és Joel Jouanneau által adaptált szöveg olyan, mintha teljesen sajátja lenne az előadó Jean-Quentin Chatelainnek. Az 1929-ben született és 15 évesen Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportált Kertészre gondolunk. Halljuk a hangját, a fájdalmát, a szarkasztikus reménytelenségét" - fogalmazott a kritikus. Armelle Héliot szerint Jean-Quentin Chatelain olyan erős érzékenységgel és intelligenciával adja elő a szöveget, hogy még az író lélegzését is tiszteletben tartja, s ennek köszönhetően a néző egy pillanatra sem veszíti el a fonalat a halottakért elmondott imában.
Az előadás június végéig látható Párizsban.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
színház
A Proton Színház Parallax című előadása a Katona József Színházban
színház
Szakonyi Károly a szocioriport és a hangjáték kapcsolatáról, és a rádiódramaturgia mibenlétéről
színház
A kabuki – (1. rész) folyóparti tánctól a színházi pokolig
Más művészeti ágakról
irodalom
Kerekasztal-beszélgetés az irodalom és a medialitás kapcsolatáról
