A rendezvényen a művészről és a képről, festészetről, „nőfestészetről”, aktokról (és meztelen nőkről) Aknai Katalin művészettörténész és Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel a DIVERTIMENTriÓ családi kamaraegyüttes (Nagy Sándorné, zongora, Nagy Eszter, cselló, Nagy Katalin, hegedű) zenéjével.

Vera Jičínská a prágai Művészeti Akadémián František Kysela tanítványa volt, majd Münchenben tanult grafikát. 1923-ban Párizsba ment, és Fernand Léger, illetve Achille-Émile-Othon Friesz magániskolájában ismerkedett meg a modern festői irányzatokkal. Párizsi művei az 1920-as években az analitikus kubizmus és a purizmus befolyását mutatják.

Festészetében később, André Lhote hatására a kubista formák klasszicizálódtak, s ennek tematikus közvetítéseként jelentek meg képein a harmonikus geometrikus struktúrákba hajló, dekoratív női aktok. 1931-ben visszatért Csehországba, s ekkortól művei a korábbi erősen szerkezetes kompozíciók helyett – pasztellesen elmosódó színes felületekből építkezve – „oldottabbá” váltak. Alkotásaiból a két világháború között Párizsban, Budapesten, Prágában és Csehszlovákia számos városában rendeztek kiállítást. Halála után művei férje, Prokop Laichter adományaként kerültek Dobruška város múzeumába, ahol állandó kiállításon láthatók. Életművét az ismert cseh művészettörténész, Martina Pachmanová a gender irányzat szempontjaiból méltatta.

Vera Jičínská most kiállításra kerülő műve egy pécsi magángyűjteményből került elő. A művész édesapja, Jaroslav Jičínská (1870-1959) bányamérnök, később pribrami egyetemi tanár, egyetemi díszdoktor, 1913-tól 1930-ig bányaigazgató volt Pécsett. Az ő tevékenységéhez fűződik a Pécs vidéki szénbányászatnak a korabeli európai színvonalhoz igazodó korszerűsítése. Vera Párizsból többször meglátogatta Pécsett szüleit, tagja lett a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, s 1927-től 1930-ig szerepelt a szervezet csoportos kiállításain.

Forrás: Janus Pannonius Múzeum, sajtóinformáció.