A Kaliforniai Egyetem Riverside-i intézményének professzoraként dolgozó Amit Roy-Chowdhury olyan számítógépes programot dolgozott ki, amely feltérképezi a portréalany arcát, majd összeveti azt más festmények szereplőinek vonásaival. A szakemberek Boleyn Anna egy korabeli miniatűrjét, a British Museumban őrzött Moost Happi ólomérmét vették alapul, amelyet a néhai királyné egyetlen kétségbevonhatatlan arcképeként tartanak számon.
    

A szoftver segítségével a kutatók arra jutottak, hogy a londoni National Portrait Galleryben lévő, késő 16. századi Anna Bolina-portré, amely egy 1533-as festmény másolata, nem biztos, hogy a néhai királynét ábrázolja, és hasonló eredményre jutottak az arcképcsarnok egy másik Boleyn Anna-képével kapcsolatban is, annak ellenére, hogy az utóbbi alkotáson szereplő nő nyakában a néhai királyné védjegyének számító B-betűs nyaklánc is látható.
    

Az Annáról készített portrék nagy részét megsemmisítették a királyné 1536-os kivégzését követően, nehogy a képek felzaklassák az uralkodót. Anna lánya, I. Erzsébet trónra lépését követően azonban romantikus hősnővé magasztosult a néhai királyné, és újra divat lett kiaggatni a róla készült portrékat. Ezekből azonban kevés maradt fenn, és a szakemberek úgy vélik, hogy annak idején "átcímkézhették" más nemesasszonyok arcképeit, ki is egészítve azokat, hogy jobban hasonlítsanak Annára.
    

A szakemberek egy része ilyen alkotásként tartja számon a szintén késő 16. századi Nidd Hall-portrét is. A magánkézben lévő alkotáson egy fejdíszt viselő fiatal lány látható, mellkasán AB kezdőbetűket formázó melltűvel, amelyről úgy tartják, hogy Boleyn Annáé volt. A festmény a The Most Excellent Princesse Anne Boleyn címet viseli, ám sok művészettörténész szerint a mű alapja Holbein Jane Seymourról, Henrik harmadik feleségéről készített festménye volt. Amit Roy-Chowdhury programja azonban azonosságokat mutatott ki a portré és a British Museum érméje között - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes oldalán.
    

A számítógépes program nem csupán megoldja a rejtélyeket, hanem újabbakat is kreál. Segítségével a kutatók eddig két William Shakespeare-arcképről - a Cobbe-portréról és a Hampton Court Palace-i festményről - is megállapították, hogy nem a bárdot ábrázolja. A szakemberek a szoftver révén azonosították a Galileo Galileiről készült első, 1590-ből való festményt is, illetve megállapították, hogy a reneszánsz művészek megosztották egymással modelljeiket.
    

Amit Roy-Chowdhury ugyanakkor óvatosságra int a vizsgálat eredményeit illetően. Mint fogalmazott: "amit a számítógép mutat, az végső soron újabb bizonyítékok forrását jelenti az adott kérdésekben folyó viták számára. Nem szabad azt gondolni, hogy a komputer tudja a választ".
    

A kutatás eredményeit az Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (AAAS) szokásos évi konferenciáján ismertették a kaliforniai San Joséban.