A műveket több mint háromszor három méteres, óriási fehér panelekbe csomagolva szállították a múzeum központi galériájába. A munkások óvatosan, fehér kesztyűben bontották ki az 1906-ban készült, A két testvér című festményt rejtő dobozt, ezt az első képet a sajtó jelenlétében akasztották a helyére.
    

Igazi kuriózumnak ígérkezik a Prado saját tulajdonú Tiziano, Rubens és Goya képei között megjelenő Picasso-tárlat. Spanyolország legnagyobb szépművészeti múzeumában 10 képet mutatnak be a bázeli gyűjteményből március 18. és szeptember 14. között. Mindegyik mű Picasso egy-egy művészi korszakából származik, így igaz, kicsiben, de a kiállítás átfogja a festő szinte egész életművét 1906-tól 1967-ig.
    

Ezek a festmények egy-két kivétellel, szinte sosem láthatóak Svájcon kívül, a helyiek ragaszkodnak a művekhez. Picasso iránti rajongásukat jól mutatja egy anekdota is, amely A két testvér és az 1923-ban készült, itt szintén látható, Ülő Harlekin című alkotásokhoz kapcsolódik.
    

A két kép eredetileg Rudolf Staechelin gyűjtő tulajdonában volt, aki kölcsönadta őket a bázeli múzeumnak. 1967-ban azonban hirtelen sok pénzre volt szüksége, ezért el akarta adni mindkettőt. A svájciak népszavazást tartottak arról, hogy Bázel megvehesse a képeket, de a városnak ehhez nem volt elég pénze, így az akkori 8,5 millió svájci frankos vételárhoz (ma körülbelül 2 milliárd 600 ezer forint) hiányzó kétmilliót adományokból gyűjtötték össze.
    

Amikor Picasso értesült a történtekről, további négy képet ajándékozott a múzeumnak. Ezek közül most Madridban is bemutatnak hármat: az 1906-ban készült Férfi, nő, gyerek és az 1967-ben festett Vénusz és Ámor, valamint A pár című képeket.
    

Pablo Picasso egykor tiszteletbeli igazgatója volt a Museo del Pradónak.