Víctor Fernández, A Picasso és én címet viselő könyv szerzője szerint művéből kiderül, hogy Dalí "művészi apjának" tekintette Picassót, akinek alkotásai valósággal megigézték. A levelek publikálásával annak a közhelynek a meghaladása volt a célja, amely a politikai és ideológiai különbségeket hangsúlyozza a két spanyol festőóriás viszonyában.
    

Felidézte, hogy 1926 és 1938 között Picasso kifejezetten támogatta Dalít, ő finanszírozta első New York-i útját, bemutatta Paul Rosenbergnek és Gertrude Steinnek, valamint részt vett Az andalúziai kutya és az Aranykor című filmek premierjén is, amelyeket Dalí és Luis Bunuellel készített.
    

A szerző szerint a leveleket olvasva a mélyére lehet ásni annak a későbbi konfliktusnak, amely abból ered, hogy Picasso elítélte a Franco-rezsimet és száműzetésben élt, míg Dalí támogatta a rendszert.
    

Víctor Fernández egy évig dolgozott a könyvön, a leveleket különböző archívumokból gyűjtötte össze. Megszerezte az egyetlen dokumentumot, amit Picasso Dalínak írt, egy levelezőlapot, és szert tett egy távirat piszkozatára Dalítól, amelyet még sehol sem publikáltak.