"Mindketten másik oldalon traumázunk, de ez nem jelenti azt, hogy ami közös bennünk, az ne volna fontos" - mondta Pavel Vilikovsky író, megemlítve: nagyon közel áll egymáshoz a két nemzet gondolkodása, érzésvilága, de "voltak bizonyos traumák, törésvonalak, események, amik elválasztottak".

Mint mondta, a jövő évi díszvendég státus reményt ad arra, hogy enyhüljön a szlovákiai, "talán a kelleténél nagyobb" provincializmus, amire frisseiben reagálva Esterházy Péter közölte, "a magyar nemzet nevében megígérem, hogy ha ti megszabadultok a provincializmusotoktól, mi is megszabadulunk a miénktől", megjegyezve azért, csodálkozna, ha sikerre vezetne a próbálkozás.

Miközben Nyugat felé tekintünk, "eszünkbe sem jut, hogy Kolozsvárra, Pozsonyra vagy Szabadkára vessük a tekintetünket" - jegyezte meg Esterházy Péter, megemlítve: a nagy országokban is létezik ez a provinciális reflex, csak ott nem nagyon látszik.

Pedig, mondta, a provincializmus következménye, hogy - elemi érdekeink ellenére - nem is tudunk semmit a szomszédokról, így nem is tudjuk formába önteni azt a közös tudást, amely ennek híján nem tud működni, ezért "magára maradt, acsarkodó, kicsi országok vagyunk".

A szerző - hozzátéve, itt volt már az ideje, hogy Románia után Szlovákia is díszvendég legyen a könyvfesztiválon - arról beszélt, a közös traumák után itt volna az ideje egy közös Traum (álom) megtalálásának, "amit meg kellene még álmodni".

Miroslava Vallová, a szlovák szerzők műveinek hazai és külföldi terjesztésével, ismertté tételével foglalkozó Irodalmi Információs Központ igazgatója arról beszélt: mindig lenyűgözte, hogy milyen komoly munka zajlik a magyar irodalom és szerzői ismertségének növelése érdekében.

Közlése szerint ezt, valamint a könyvfesztivál működését tanulni jöttek Budapestre, hogy minél gördülékenyebben készülhessenek fel a 2016-os díszvendégségre.

Utalt arra, hogy az elmúlt években számos magyar szerző vett részt szlovákiai kiállításokon, rendezvényeken, ösztöndíjprogramokban, és - utalva a kerekasztal-beszélgetés címére - azt ígérte, jövőre a szlovákok már nem a spájzban, hanem a hálószobában lesznek.

"Nyitva állunk az együttműködésre" - Gabriel Hushegyi a budapesti Szlovák Intézet vezetője arról beszélt, valóban szokatlan a korábbi évek gyakorlata, hogy "egy szomszédos ország kissé távol maradjon ilyen rendezvényektől", de keresik a lehetséges partnereket, támogatják a szlovák művek fordítását, megjelentetését.

Szigeti László, a pozsonyi - köteteket magyarul és szlovákul is megjelentető - Kalligram Kiadó vezetője a beszélgetésben arra hívta fel a figyelmet: tény, hogy a szlovák irodalomnak nincsen világhírű szerzője, de "ez egy erős, modern állam és nemzet, aminek megvan a maga kemény identitása, amely persze ugyanúgy a provincializmus görcseitől szenved, mint a magyar nemzet, általában a kis nemezetek Közép-Európában".

Felhívta ugyanakkor a figyelmet egy másik dimenzióra, mondván, néha úgy érzi, "Szlovákiában keményebben és határozottabban kifejeződik az, hogy ők európaiak", mint Magyarországon.